A film főhőse egy német kissrác, Johannes Betzler (Roman Griffin Davis), gúnynevén Jojo, aki szeretne a Birodalom legügyesebb nácija lenni, és ebben képzeletbeli barátja, Hitler segíti. Jojo mélyen hisz a nemzeti nacionalista eszmékben, így amikor kiderül, hogy édesanyja egy zsidó lányt bújtat, teljesen kiborul. Ám a tíz éves Jojo lassan elkezdi megismerni azt, amitől félt, amit ismeretlenül gyűlölt.
Jojo nem zsidókat akar ölni, tartozni akar valahova, és erre a Hitler Jugend nagyszerű lehetőség.
Sokan viszonyulnak előítéletesen a filmhez: ilyesmivel nem kéne viccelni. De kell. Waititi nem idétlen komédiát rendez, filmjében a vicces, olykor ijesztő képzeletbeli barát, nem egy gagyi poén, ahogy a film helyzetkomikumai sem azok.
Jojo anyukájának figurája sűríti azt, ami a film (egyik) üzenete. A Scarlett Johanson által alakított anya ellenálló, aki zsidót bújtat, férje a fronton, elvesztette egyik gyermekét, ám mégis megtesz mindent, hogy szebbé tegye a háborús napokat. A Jojo nyuszi egy kollektív tragédiáról beszél egyéni sorsokkal. És arról, hogy ha kint (bármilyen) háború dúl is, otthonunkba zárkózva, családunk körében, higgyünk, reméljünk, nevessük. És táncoljuk.
Szívét-lelkét, tudása legjavát teszi az általa kigondolt és levezetett projektekhez és programokhoz. Ugron Hanna a Mathias Corvinus Collegium akadémiai csapatának munkatársa, civilben mókamester, aki energiájával és humorával betölti maga körül a teret.korábban írtuk
Ugron Hanna: A kultúra nem díszítőelem
