Kazinczy Ferenc kora ez, a nagy magyar nyelvújítóé. Az ő életéről szól ez a könyv. Narrátorként feleségét, Török Sophie-t ismerhetjük meg. Úgy indultak neki az együtt töltött időknek, hogy megreformálják a magyar kulturális életet, a közoktatást, olyan életszínvonalat teremtenek maguknak, amihez foghatót még nem tapasztaltak a környezetükben élők. Festeni, klasszikus zenét játszani, szépirodalmi műveket írni-olvasni, történelmi, földrajzi témákban kutakodni, egyszóval a magas szintű kulturális életet bevinni és képviselni Magyarországon – ez volt a tervük. De mindez komoly anyagi terhekkel járt, amit csak ideig-óráig voltak képesek fenntartani, és lassan süllyedni kezdtek a biztos nyomor felé.
{hirdetes}
Mielőtt ez bekövetkezett volna, Kazinczy bécsi utazásai során megismerkedett Angelo Solimannal. Képzeljék el, kedves olvasók, amint egy szál fekete emberként állnak Bécsben, és olyan emberek veszik körül önöket, akiket csupán a barbár néger iránti kíváncsiság hajt. Erőszakosan fel akarták tárni Soliman minden titkát, egy olyan korban, amikor az előítéletek hatványozottan befolyásolták a gondolkodásmódot. Mindenki látni akarta őt, mindenki meg akarta érinteni, mindenki tesztelte a tűrőképességét, és szinte mindenki iszonyodott tőle.
Kazinczy fiatal korában ismerte meg az idős Solimant, és azonnal mély barátságot kötöttek. Angelo elmesélte az életét, hogy hogyan vált „cirkuszi majomból” szabadkőműves nagymesterré. Olyan szintű szellemi képességekre tett szert, amit bármelyik előkelő származású bécsi nemes megirigyelhetett volna. És mégis, ezt a nagyszerű embert halála után egyszerűen megnyúzták, kitömték, és kiállították a Bécsi Természettudományi Múzeumban, akár egy állatot.
Fantasztikus, zseniális! Ezekkel a jelzőkkel tudom csak illetni ezt a művet, amely magába foglalja két hatalmas műveltségű ember életét, bemutatva ezáltal azt a kort, amiben ők tevékenykedtek a Habsburg Birodalomban, olyan kortársakkal együtt, mint például Mozart, Haydn, Kölcsey, Csokonai vagy Kisfaludy. Ez a könyv lehet az elkövetkező évek legújabb „klasszikusa”.
