Nem elírás történt, kérem szépen, ez a rövid mondat nagyon hatásosan vezeti fel a regény stílusát, hiszen nem lehet mosolygás nélkül olvasni az először kissé furcsának tűnő mondatokat, párbeszédeket. Persze ha valamely szemfüles olvasó figyelmesen elolvassa a fülszöveget, rájön, hogy Sárbogárdi Jolán Parti Nagy Lajos álneve, ami szintén egy tréfás jellemzője a műnek.
Nem ez az első olvasmányélményem a szerzőtől, a kedvet már meghozta Az étkezés ártalmasságáról című, fantasztikus humorral átitatott könyve, és ezt a páratlan humort lehet felfedezni ebben a „habszódiában” is. Hogy miért ez a bohókás műfaji meghatározása a műnek, kiderül a két főhős, a fent említett Margittay Edina és Balajthy Dénes szerelembe esésének és egymásra találásának viszontagságos történetéből.
Minden az omlós „lekváros táskáról” illetlenül lefújt porcukorral kezdődött. Ez az apró malőr, amit Edina volt képes elkövetni, annyira elbűvölte a vele ebédelő ismeretlen férfit, hogy az rövidesen kinyomozta, ki volt az elbűvölő leány, és akcióba lendült. Igen ám, de félreértés félreértést szült, és a szerelmi história bonyodalmai láncreakció-szerűen követték egymást, már-már szappanoperába illő módon megkeserítették főhőseink életét.
A történet maga szinte teljesen mellékes amúgy, csak eszköze a fergeteges paródiának, ami ebben a borongós időben felvidíthatja és hangos kacajra ösztönözheti a kedves olvasót:
„– Edina! Edina!!! Ötvenkét hosszú percen át úgy vártam reád a rendkívül hűvös teraszon, mint testnek a kenyér! Vajjon, mért nem jöttél, mért? Titkon, de számítottam randevúm elfogadására, s hogy keserű kosár nem ér. Ó, csak nem azt hitted Te hiszékeny „teremtés”, hogy a filmszerep miatt vetettem invitálási cselt!? Csak nem, csak nem!? – jajongta és rossz hangulatában újabb »rundót« rendelt magának.”
Picike könyv ez, de annál több benne az egy oldalra eső humoros mondatok száma. Olvassák szeretettel és jókedvvel!
Kiemelt kép: Shuttertsock
A cikk nyomtatott változata a Nőileg magazin 2019. márciusi lapszámában jelent meg.
