ARCHÍV Szerelmek tanúja: a kolozsvári Művész mozi

Látta beáramlani a széksorok közé a film által elvarázsolt kolozsvári elit tagjait, a folyóiratok rettegett szerkesztőit, a közeli egyetem professzorait. A hóstáti gazdát és a vasárnapi kimenőjét töltő széki cselédlányt. A kommunizmust építő munkást és a több ezer egyetemistát. Látta az egymásba fonódó párokat – egyszóval szerelmek tanúja volt. (Cikkünk a 2020-as Nőileg magazin januári számában jelent meg.)

Népszerűségét mi sem bizonyítja jobban, mint hogy egy-egy neves rendező filmjének vetítésekor az Egyetem utcából a Főtérig gyűrűzött a sor, akadt, aki felárat is hajlandó volt fizetni a belépőért. „Nincs eladó jegyed?” – hangzott gyakran a kérdés. Folyt az üzérkedés, virágzott a feketepiac.

Különben nem jutott ülőhely, és az első széksor előtt, törökülésben kellett végignézni A zongoraleckét. És közben úgy éreztük, hogy a tengert felkorbácsoló vihar a moziterembe is betört, ránk szakad az ég. Pedig csak a vetítővászon volt túl közel.

Mit akar a néző?

Nem a város első filmszínháza, de a legrégebbi hazai mozi, melyben még mindig vannak vetítések. Igaz, pár évig ritkán, a Transilvania Nemzetközi Filmfesztivál (TIFF) és a Filmtettfeszt idején lehetett itt filmet nézni, miután 2012-ben a román filmvállalat (RADEF) végleg behúzta a bejárati bársonyfüggönyöket. A Sebestyén-palotát visszaszolgáltatták, de a tulajdonos, Monica Sebestyén az egykori mozitermet továbbra is vetítési helyszínként, közösségi térként hasznosítaná.

Az ország egyik legrégebbi filmszínházaként a kolozsvári Művész (Arta) mozit több mint egy évszázados fennállása során hívták már Egyetem-Mozgónak, Selectnek, Makszim Gorkijnak, Ifjúságnak is.

A harmadik filmvetítésre használt állandó helyszín volt Kolozsváron, 1913. október 30-án nyitotta meg kapuit Egyetem-Mozgó néven. Nyugati mintára épült, a nézőterén 400 ember foglalhatott helyet, és bár előcsarnokában társalgó és büfé is volt, a korabeli sajtó beszámolói szerint a nézők körében nem aratott elsöprő sikert. Túl alacsonynak és szűknek találták a helyiséget, kevésnek a levegőt. Pedig a tulajdonos Tompa Kálmán, a Nemzeti Színház színésze végiglátogatta a német mozikat, hogy itt kamatoztassa tapasztalatait. 1915-től – akárcsak a város másik két moziját – Janovics Jenő működtette, így az erdélyi filmgyártás úttörőjének alkotásait is itt láthatta a közönség.

Újjászületett némafilmek

Falai között nemrég ismét levetítették Janovics Világrém című 1920-as filmjét. A kolozsvári filmstúdió két másik alkotását, az 1918-ban készült A kancsuka hazájában és A métely című némafilmet is rekonstruálták, a legutóbbi Filmtettfeszten mutatták be.

Janovics Jenő 1918-ban készült A kancsuka hazájában és A métely című némafilmjét a kolozsvári filmstúdió egykori dramaturgjának, Gyalui Jenőnek köszönhetően sikerült rekonstruálni. Nagyon fiatalon került a Transylvania filmgyárba, majd szerelmi bánat miatt 23 évesen véget vetett életének. Több száz darab pár kockás részletet őrzött meg emlékbe a filmekből, ma neki köszönhetően láthatók újra.

„Ez volt az egyik első mozi, ahol vetítették ezeket a filmeket. Ennél megfelelőbb helyet nem is találhattunk volna az újbóli bemutatásukra” – utalt a dicső múltra Zágoni Bálint, a Filmtett Egyesület elnöke.

Hasonló csemegékre a jövőben is lehet számítani, művész- és dokumentumfilm, a modern kor kihívásaira választ kereső közösségi filmek forognak majd itt. Az újragondolt Művész mozi kiállításoknak, könyvbemutatóknak, kerekasztal-beszélgetéseknek is helyet ad.

És a szerelmeseket (továbbra) is szívesen befogadja.

A Művész mozi többéves kényszerszünet után tavaly januártól újra havi programmal várja közönségét. Civilek bevonásával a nyitást hosszas „közvélemény-kutatás” előzte meg. Nemcsak mozi kíván lenni az európai várossá avanzsált Kolozsváron, a multiplexek uralta piacon, hanem kulturális tér, mely meg tud felelni a megváltozott igényeknek.

Kiemelt kép: clujwebstory.ro

Friss lapszámunkat alább kérheted: