Nem kellene már meglepődnöm azon, hogy mennyi fantasztikus kortárs írónk van, de mégis, az utóbbi időben egyre másra „jönnek” velem szembe, ismerősök ajánlják a műveiket, olvasok róluk, vagy csak valahogy a kezembe kerül egy újabb remek kötet. Ez a mostani is figyelemreméltó, méghozzá erdélyi származású írónő tollából született, és erdélyi vonatkozású témát dolgoz fel.
A korszak a múlt század első fele, a helyszín többnyire Kolozsvár, de Budapest is fontos szerepet játszik, és a címhez hűen, kettő főszereplője van a történetnek, egy székely-csángó fiú és egy zsidó leány, akik orvosi pályát választanak, ki önszántából, ki csak azért is.
Ami igazán felkelti az olvasó figyelmét első perctől kezdve, az a regény nyelvezete, ami a korabeli beszédstílust idézi, és óhatatlanul odarepít abba a világba, amiből aztán nehéz magunkhoz térni. Először furcsa és szokatlan, de az idősebb generációnak talán mégsem annyira, hisz hallhatták felmenőiket így beszélni.
„A közös fürdésben nem találtam semmi szégyelleni való dolgot, mit korábban hittem, cabinomban levetkeztem, vettem fel a köténykét, s a vízben elhagytam azt is. S még megfigyeléseket is tehettem, hogy a nők mily alsó nemű ruhákat s harisnyákat viselnek, miket máskor nem lehet meglátni, mert volt, ki nem zárkódzótt kabinba, csak úgy vetkezett a terem közepin szégyen nélkül. Főleg az úribb városi hölgyek, kik gyakran járnak, azok nem törődnek a másikkal. A fehérneműn meglátszódott, hogy ki kicsoda. Az ember azt hiszi, hogy a pucér nép mind egyforma a feredőben, egyenlő, s nem lehet meg állapítani a társadalmi állást. Az ember ezért is akar járni a feredőbe, mert ott olyan nagy igazságosság van, mint sehol a világban, nincsen gazdag meg szegény.”
Komoly kutatás rejlik a sorok mögött, és olyan történelmi érdekességekről olvashatunk, mint a kolozsvári orvosi egyetem sorsának alakulása, vagy az erdélyi és magyarországi fürdőhelyek élete. Ugyanakkor a két főszereplő lelki világába is mélyen betekinthetünk, ami személyessé varázsolja az egész történetet.
Szeretettel ajánlom ezt a művet is. Sok szó esik benne a gyógyfürdőkről és borvizekről, és talán nyáron különösen kellemes lehet olvasgatni, valahol a Medve-tó partján ejtőzve, vagy a vadregényes Szelterszfürdő hűs vizeit kortyolgatva.
