Kis cég óriási tervekkel és nagyon változatos tevékenységekkel: a catering mellett egyéni megrendelőknek főznek, nagyvállalatok munkatársait tanítják főzni, közben kistermelőktől vásárolnak alapanyagot és az élelmiszerpazarlás ellen küzdenek. Friss, ötletes, elvszerű kis konyhát vezetnek a nagyvárosban. Az egykori újságíró, Majoros Csilla kreativitása a konyhában is megmutatkozik.
– Újságíróból, műsorvezetőből hogy lettél szakács?
– Teatrológia szakot végeztem, közben együttműködtem egy webrádióval. Egy évvel később már egy kolozsvári magyar nyelvű kereskedelmi rádióban dolgoztam, úgyhogy a harmadév elején már utánam kellett igazítani az egyetemi órarendet, mivel a reggeli műsorban én ébresztettem a hallgatókat. Később aztán a Kolozsvári Magyar Napok, a Könyvhét, a Médiabefutó, a Szent László Napok Nagyváradon (szülővárosomban) és a Méra World Music fesztivál műsorát is vezettem. Nagyon élvezem a fesztiválok hangulatát, szerettem ezt csinálni.
– Ezek után hogy kerültél a konyhára?
– A főzős történet új dolog. A rádió, majd a színház (Kolozsvári Állami Magyar Színház) után elkezdtem dolgozni egy kicsi cégnél, barátságos csapattal. Végre olyan munkahelyem volt, ami mellett volt időm ismét több dologba belevágni, itt ismerkedtem meg a jelenlegi üzlettársammal is. Ő 2016-ban alapította kis cégét, ami tulajdonképpen egy food truck-al indult (a food truck meleg ételeket áruló teherautó – szerk. megj.). Persze, mára már kinőtte magát, és nagyon sok mindennel foglalkozunk mi ketten. Lassan, organikusan építjük ezt a vállalkozást, ami remélem, idővel képes lesz több alkalmazottat is fenntartani, hogy nekünk jusson több időnk a kreatív és stratégiai feladatokra.
– Helyi ízekből, alapanyagokból igyekeztek összeállítani az ételeket…
– Alapkoncepciónk már a kezdetektől az, hogy minél több alapanyagot helyi kistermelőktől szerezzünk be, mert hiszünk abban, hogy a minőségi ételt a minőségi alapanyag garantálja. Az idők során sok kistermelővel ismerkedtünk meg, tudjuk kinél a legédesebb a sárgarépa vagy honnan vegyük a legfinomabb céklát, sőt, a sütőtök szezonban is van segítségünk. A helyi ízekkel főleg a különböző eseményekre készített catering szolgáltatásban tudunk markánsan megnyilvánulni.
Tudjuk, hiszen érezzük, hogy mennyivel másabb annak a sajtnak az íze, amit egy kicsi sajtkészítő műhely állított elő.
Ezekben a termékekben nem csak az alapanyag jobb minőségű, hanem van bennük valami plusz, a rengeteg munka, a lelkesedés íze is „belekeveredik” a termékbe. A kistermelő – mint ahogy mi is kicsi konyhaként – nem ismer kompromisszumot, ha minőségről van szó. Valahogy kölcsönös segítségről van szó, amikor a kistermelőkkel való együttműködésről beszélünk. Ők megpróbálnak segíteni nekünk a beszerzés gördülékenységében, házhoz szállítják az árut, ami hatalmas segítség Kolozsváron. Akár utolsó percben is felveszik a rendelésünket, mert néha bizony előfordul, hogy csak az utolsó utáni pillanatban vesszük észre, hogy hiány van valamiből. Kéz a kézben próbálunk nőni, fejlődni. Elvből is szívesebben segítek egy helyi vállalkozást, mint egy hiper- szupermarketet. Sajnos ezeket sem tudjuk teljesen megkerülni.
– A helyi termelők alapanyagai hogyan passzolnak a külföldi, exotikus konyha ízeivel?
– A román és magyar konyha is exotikus a külföldiek számára. Kolozsváron egyre több a külföldi lakos, akik számára egy jó csorba vagy gulyás az exotikum. Más fűszerek, más ízek, illatok jellemzik azt, amit mi csinálunk, mint amit az indiai, kínai vagy olasz konyha kínál. A menünkben megtalálható pár olyan készítmény is, ami behozza más kultúrák ízeit, de az alapanyagokban megpróbálunk a helyieknél maradni.
– Hogyan kapcsolódik ide a food waste jelenség, az élelmiszerek kidobása ellen küzdő mozgalom, amelynek egyik „harcosa” vagy?
– A kolozsvári Food Waste Combat projekthez 2017-ben csatlakoztam önkéntesként. Éreztem, hogy a napi kereset mellé szükségem van valami lelki betevőre. Ez egy szupervagány projekt, ami akkor még képletesen a tipegő korszakában volt, mára már eléggé nagy kamasszá nőtte ki magát. A Food Waste Combat, vagy, ahogy mi hívjuk FWC, az élelmiszerpazarlás jelenségére próbálja felhívni a figyelmet.
2018-ban megszületett az Élelmiszerbank Projekt, ami aktívan tesz az élelmiszerpazarlás ellen, átvéve a szupermarketektől a még szavatossági időben lévő, de eladásra már nem alkalmas élelmiszereket, és továbbadja olyan szervezeteknek, akik szociálisan hátrányos helyzetű személyekkel foglalkoznak. Amibe én keveredtem bele, az az oktatási projekt, illetve magának a szervezetnek az adminisztrációja. Nagyon büszkék vagyunk arra, hogy a 2021–2022-es tanévtől választható tantárggyá válik a kurzus, amit mi állítottunk össze. Tisztelet az erőforrásainknak – így lehet lefordítani a kurzus címét.
Éveken keresztül jártunk iskoláról iskolára, és beszéltünk a diákoknak például arról, hogy mit jelent az, amikor a szendvicsüket nem eszik meg, hanem eldobják, mert azzal a pénz mellett az eldobott kenyér, sonka, vaj előállításába fektetett energia, üzemanyag, víz és egyéb is a kukába kerül.
Ez nőtte ki magát egy teljes tanéves anyaggá, ami hamarosan tankönyv formájában is testet ölt.
– A Book a Cook mennyire ismert jelenség nálunk, és ti hogyan képzeltétek el?
– A Book a Cook egy mellékprojektünk a konyha és az eseménycatering mellett. Mi úgy képzeltük el, hogy ne ételt rendeljen haza az ember, hanem szakácsot, aki bevásárol, főz, feltálal, elmosogat, elpakol és hazamegy. De adaptáltuk az elképzelést a járványhelyzetre, így az első három eseményünkön felkértünk három séfet, akik összeállítottak egy különlegesebb menüt, amit aztán kiszállítottunk a feliratkozóknak. Az alapkoncepciót nem vetettük el, de egyelőre még csak ebben a formában próbáltuk ki, persze már várjuk azt, hogy az eredeti ötlet is megvalósuljon. A szakács szempontjából nagy kihívás személyesen találkozni a klienssel, látni az arcokat és hallani a reakciókat, miután megkóstolják a helyben elkészített ételeket.
– Nagy cégek munkatársait tanítjátok főzni…
– Tartottunk főzőkurzust cégeknek is. Azt figyeltük meg, hogy a nagy vállalatok dolgozóinak fontos, hogy ne kelljen sok időt tölteniük a konyhában, viszont szeretik az egészséges, különleges ételeket. Az online főzőkurzuson beszéltünk az alapanyagokról, hogy mit honnan érdemes beszerezni, a szezonális étkezésről, arról, hogy hogyan tervezzünk előre mondjuk egy hétre, ha tudjuk, hogy kevés időnk marad a konyhára. Reméljük, hogy az online kurzusból a főzőlap, vágódeszka és fakanál mellé tudjuk csalogatni majd azokat, akik a segítségünkkel tanulnának jól főzni.
Fotó: Majoros Csilla saját archívuma
korábban írtuk
Illatorgia és aromás színkavalkád az erdőből a tányérra
Téli fülőke és júdásfüle, cafrangos és piruló galóca, tölcsér-, szarvas- és sárga gévagomba – csak néhány gombafajta, amelyekből Szilágyi Zsuzsanna változatos fogásokat varázsol a családi asztalra. Míg legtöbbünk mindössze négy-öt gombafélét ismer és fogyaszt, Zsuzsa kosarába kora tavasztól késő őszig több tíz gombafajta kerül, szárítja és őröli őket, párolja és fagyasztja, gombapástétomot kavar, vagy épp sózott vajjal keni őket pirítósra. (Cikkünk a Nőileg magazin 2021. júliusi lapszámában jelent meg.)
