ARCHÍV Kistermelőktől nagyvállalatok asztalára

Letette a mikrofont, pedig szerette. S elővette a fakanalat, mert azt még inkább szereti. Legtöbben még mindig műsorvezetőként emlékeznek Kolozsváron Majoros Csillára. (Cikkünk a Nőileg magazin 2021. augusztusi lapszámában jelent meg.)
Hirdetés

Kis cég óriási tervekkel és nagyon változatos tevékenységekkel: a catering mellett egyéni megrendelőknek főznek, nagyvállalatok munkatársait tanítják főzni, közben kistermelőktől vásárolnak alapanyagot és az élelmiszerpazarlás ellen küzdenek. Friss, ötletes, elvszerű kis konyhát vezetnek a nagyvárosban. Az egykori újságíró, Majoros Csilla kreativitása a konyhában is megmutatkozik.

– Újságíróból, műsorvezetőből hogy lettél szakács?

– Teatrológia szakot végeztem, közben együttműködtem egy webrádióval. Egy évvel később már egy kolozsvári magyar nyelvű kereskedelmi rádióban dolgoztam, úgyhogy a harmadév elején már utánam kellett igazítani az egyetemi órarendet, mivel a reggeli műsorban én ébresztettem a hallgatókat. Később aztán a Kolozsvári Magyar Napok, a Könyvhét, a Médiabefutó, a Szent László Napok Nagyváradon (szülővárosomban) és a Méra World Music fesztivál műsorát is vezettem. Nagyon élvezem a fesztiválok hangulatát, szerettem ezt csinálni.

– Ezek után hogy kerültél a konyhára?

– A főzős történet új dolog. A rádió, majd a színház (Kolozsvári Állami Magyar Színház) után elkezdtem dolgozni egy kicsi cégnél, barátságos csapattal. Végre olyan munkahelyem volt, ami mellett volt időm ismét több dologba belevágni, itt ismerkedtem meg a jelenlegi üzlettársammal is. Ő 2016-ban alapította kis cégét, ami tulajdonképpen egy food truck-al indult (a food truck meleg ételeket áruló teherautó – szerk. megj.). Persze, mára már kinőtte magát, és nagyon sok mindennel foglalkozunk mi ketten. Lassan, organikusan építjük ezt a vállalkozást, ami remélem, idővel képes lesz több alkalmazottat is fenntartani, hogy nekünk jusson több időnk a kreatív és stratégiai feladatokra.

– Helyi ízekből, alapanyagokból igyekeztek összeállítani az ételeket…

– Alapkoncepciónk már a kezdetektől az, hogy minél több alapanyagot helyi kistermelőktől szerezzünk be, mert hiszünk abban, hogy a minőségi ételt a minőségi alapanyag garantálja. Az idők során sok kistermelővel ismerkedtünk meg, tudjuk kinél a legédesebb a sárgarépa vagy honnan vegyük a legfinomabb céklát, sőt, a sütőtök szezonban is van segítségünk. A helyi ízekkel főleg a különböző eseményekre készített catering szolgáltatásban tudunk markánsan megnyilvánulni.

Tudjuk, hiszen érezzük, hogy mennyivel másabb annak a sajtnak az íze, amit egy kicsi sajtkészítő műhely állított elő. 

Ezekben a termékekben nem csak az alapanyag jobb minőségű, hanem van bennük valami plusz, a rengeteg munka, a lelkesedés íze is „belekeveredik” a termékbe. A kistermelő – mint ahogy mi is kicsi konyhaként – nem ismer kompromisszumot, ha minőségről van szó. Valahogy kölcsönös segítségről van szó, amikor a kistermelőkkel való együttműködésről beszélünk. Ők megpróbálnak segíteni nekünk a beszerzés gördülékenységében, házhoz szállítják az árut, ami hatalmas segítség Kolozsváron. Akár utolsó percben is felveszik a rendelésünket, mert néha bizony előfordul, hogy csak az utolsó utáni pillanatban vesszük észre, hogy hiány van valamiből. Kéz a kézben próbálunk nőni, fejlődni. Elvből is szívesebben segítek egy helyi vállalkozást, mint egy hiper- szupermarketet. Sajnos ezeket sem tudjuk teljesen megkerülni.

– A helyi termelők alapanyagai hogyan passzolnak a külföldi, exotikus konyha ízeivel?

– A román és magyar konyha is exotikus a külföldiek számára. Kolozsváron egyre több a külföldi lakos, akik számára egy jó csorba vagy gulyás az exotikum. Más fűszerek, más ízek, illatok jellemzik azt, amit mi csinálunk, mint amit az indiai, kínai vagy olasz konyha kínál. A menünkben megtalálható pár olyan készítmény is, ami behozza más kultúrák ízeit, de az alapanyagokban megpróbálunk a helyieknél maradni.

– Hogyan kapcsolódik ide a food waste jelenség, az élelmiszerek kidobása ellen küzdő mozgalom, amelynek egyik „harcosa” vagy?

– A kolozsvári Food Waste Combat projekthez 2017-ben csatlakoztam önkéntesként. Éreztem, hogy a napi kereset mellé szükségem van valami lelki betevőre. Ez egy szupervagány projekt, ami akkor még képletesen a tipegő korszakában volt, mára már eléggé nagy kamasszá nőtte ki magát. A Food Waste Combat, vagy, ahogy mi hívjuk FWC, az élelmiszerpazarlás jelenségére próbálja felhívni a figyelmet.

2018-ban megszületett az Élelmiszerbank Projekt, ami aktívan tesz az élelmiszerpazarlás ellen, átvéve a szupermarketektől a még szavatossági időben lévő, de eladásra már nem alkalmas élelmiszereket, és továbbadja olyan szervezeteknek, akik szociálisan hátrányos helyzetű személyekkel foglalkoznak. Amibe én keveredtem bele, az az oktatási projekt, illetve magának a szervezetnek az adminisztrációja. Nagyon büszkék vagyunk arra, hogy a 2021–2022-es tanévtől választható tantárggyá válik a kurzus, amit mi állítottunk össze. Tisztelet az erőforrásainknak – így lehet lefordítani a kurzus címét.

Éveken keresztül jártunk iskoláról iskolára, és beszéltünk a diákoknak például arról, hogy mit jelent az, amikor a szendvicsüket nem eszik meg, hanem eldobják, mert azzal a pénz mellett az eldobott kenyér, sonka, vaj előállításába fektetett energia, üzemanyag, víz és egyéb is a kukába kerül.

Ez nőtte ki magát egy teljes tanéves anyaggá, ami hamarosan tankönyv formájában is testet ölt.

– A Book a Cook mennyire ismert jelenség nálunk, és ti hogyan képzeltétek el?

– A Book a Cook egy mellékprojektünk a konyha és az eseménycatering mellett. Mi úgy képzeltük el, hogy ne ételt rendeljen haza az ember, hanem szakácsot, aki bevásárol, főz, feltálal, elmosogat, elpakol és hazamegy. De adaptáltuk az elképzelést a járványhelyzetre, így az első három eseményünkön felkértünk három séfet, akik összeállítottak egy különlegesebb menüt, amit aztán kiszállítottunk a feliratkozóknak. Az alapkoncepciót nem vetettük el, de egyelőre még csak ebben a formában próbáltuk ki, persze már várjuk azt, hogy az eredeti ötlet is megvalósuljon. A szakács szempontjából nagy kihívás személyesen találkozni a klienssel, látni az arcokat és hallani a reakciókat, miután megkóstolják a helyben elkészített ételeket.

– Nagy cégek munkatársait tanítjátok főzni…

– Tartottunk főzőkurzust cégeknek is. Azt figyeltük meg, hogy a nagy vállalatok dolgozóinak fontos, hogy ne kelljen sok időt tölteniük a konyhában, viszont szeretik az egészséges, különleges ételeket. Az online főzőkurzuson beszéltünk az alapanyagokról, hogy mit honnan érdemes beszerezni, a szezonális étkezésről, arról, hogy hogyan tervezzünk előre mondjuk egy hétre, ha tudjuk, hogy kevés időnk marad a konyhára. Reméljük, hogy az online kurzusból a főzőlap, vágódeszka és fakanál mellé tudjuk csalogatni majd azokat, akik a segítségünkkel tanulnának jól főzni.

Hirdetés

Fotó: Majoros Csilla saját archívuma

Illatorgia és aromás színkavalkád az erdőből a tányérra

Hirdetés