MARCI-NAPLÓ: Mert megérdemlem?! – Ez nem reklám

Nem vagyok kevesebb attól, hogy sérült kisfiam van. Aki csodálatos! Szebbé, gazdagabbá, értékesebbé teszi napjainkat. Én is anya lettem általa, ahogy te is szülővé váltál, amikor gyermeked született vagy éppen örökbe fogadtál. A mi anya-gyermek kapcsolatunk viszont másképpen alakul, más úton halad, mint a tiétek. Nem mondhatom erre azt, hogy jobb vagy rosszabb. Egyszerűen más, de semmiképpen sem kevesebb. (Cikkünk a 2020-as Nőileg magazin októberi számában jelent meg.)

Miért nem született már kistesója Marcinak? – kérdezik tőlem sokan: ismerősök, barátok, és olyan személyektől is érkezik a kérdés felém, akiktől nem várnám (nőgyógyász, neurológus, volt szomszéd stb.) Jó lenne neki egy testvér, és nekünk, szülőknek is

„Minden anya megérdemli, hogy átélje, megtapasztalja annak örömét, amikor megfelelő ütemben fejlődik egy csecsemő, egy totyogó.” Hoogy? – kérdem én erre felháborodva,

megdöbbenve, kikerekedett szemmel. Persze csak magamban, talán jólneveltségből, mert bízom benne, hogy nem rossz szándék vezérli a kérdezőt. Mindenki „megérdemel” egy egészséges gyermeket? De hát ez nem egy L’Oreal reklám!

Nem arról van szó, hogy ki mit érdemel! Nem azért születik vagy épp nem születik meg egy gyermek, mert a pár megérdemli vagy sem.

Vagy sérült gyermek sem azért születik egy családba, mert azt érdemelték a szülők. Nem is értem ezeket a mondatokat. Miért gondolják sokan, hogy rossz nekem, mert sérült gyermeket nevelek? Miért hiszik azt, hogy keserű az életem, és csak akkor lesz teljes, egész és boldog, ha egészséges gyermeket nevelhetek? Persze, nem könnyű, vannak napok, amikor kiborulok. És értem a kérdezők gondolatmenetét, de akkor is zavar. De kérdem én: te nem borulsz ki, ha újszülött kisbabád vigasztalhatatlanul sír, ha csintalan kisfiad nyafog egész nap? Nem téped a hajad, ha serdülő gyermeked óriási nagy marhaságot csinált? Minden gyermek neveléséhez tartoznak árnyoldalak, ám ott vannak a szépségek is. Én utóbbiakat szeretem nézni.

Természetesen én sem akartam, hogy rendellenességgel jöjjön világra a gyermekem, egészséges babát vártam, mint mindenki más. De együtt lehet ezzel élni, sőt boldog életet lehet vinni.
Hirdetés

Persze ez így nem az a teljesség, mint ahogy előtte képzeltük, hiszen a határok megváltoztak, a keret átformálódott. Nagyon szerettem volna járni tanítani gyermekemet, együtt matekozni, rajzolni, bohóckodni, sátrazni, kirándulni…. De ha azokat az álmokat kergetjük, amik voltak, nem leszünk sohasem boldogok.

Én pedig úgy döntöttem, hogy nem fogok szomorkodni. Boldog leszek így, ebben az életben, mert igyekszem az akadályait elhárítani. Elhatározás kérdése, legyen ez bármekkora közhely.

Kiemelt képünk illusztráció: Shutterstock

Friss lapszámunkat alább kérheted: