Egyszer volt… A szabó csodás kabátja

Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy szabó. Ez a szabó olyan ügyesen szabott és varrt, hogy hét határban nem akadt párja. Híre a királyhoz is eljutott, így hát idővel királyi szabó lett belőle.

Egyszer egy különlegesen szép szövetből kellett varrjon a királynak, aki fizettségül az aranypénzek mellett az anyagból maradt darabokat is neki adta. 

A szabónak nagyon tetszettek a gyönyörű szövetmaradékok, és azonnal nekilátott a méricskélésnek szabásnak, varrásnak. Egy hosszú kabátot készített magának, melyben örömét lelte és mindenki csodálta, amint délcegen végigment benne a városon. 

A szabó nap mint nap viselte éveken át a szépséges, barnászöld, aranyszállal erezett kabátját. Abban állt szíve szerelme elé, hogy megkérje a kezét, azt viselte a lakodalmán és gyerekei születésekor is. Teltek az évek, mígnem egy napon észrevette, hogy már kopottas a szegélye, és a könyökeinél is kifoszlott. Így nem hordhatta tovább, de kidobni sem akarta. Akkor a szabó nekilátott méricskélni, szabni, vágni és varrni, és végül készített belőle egy szépséges mellényt. Mindenki csodájára járt.

Évek múlva aztán a mellény is szétfoszlott, de mivel a szabónak nagyon tetszett a szövet, most sem akarta kidobni. Nekiállt és addig méricskélt, szabott, varrogatott, mígnem egy fejfedőt készített a mellényből. Ekkor már az unokáit sétáltatta. Amikor ez is kikopott és színét vesztette, a szabó kifordította a szövetet és addig méricskélt, szabott és varrt, mígnem egy gyönyörű nyakkendő lett a kis anyagdarabkából. Igazán büszkén viselte nap mint nap, és bizony ámult, aki látta. Még a király is megcsodálta.

Hanem hát telt s múlt az idő, mígnem egy szép napon a nyakkendő elkopott, s a szabó gondolkodóba esett, mit tudjon készíteni abból az icipici szövetből, amely a nyakkendő béléseként még őrizte a színét és a formáját. Estétől reggelig addig mind méricskélt, szabott és varrt, hogy végül egy gombot borított be a drága anyaggal. A gyönyörű gombot a kabátjára varrta, nagyon örült neki. Mindenki csodájára járt a gombnak, melyet büszkén viselt nap mint nap.

Hirdetés

Sok év után a gombról teljesen lefoszlott a szövet, és a már öreg szabó azon gondolkodott, mit is tehetne, mit is szabhatna már a megmaradt szövetszálakból. Addig törte a fejét, hogy a végén sok méricskélés, szabás és varrás után elkészített egy gyönyörűséget: éppen ezt a mesét egy szabóról, meg az ő csodálatos kabátjáról. És mesélte a gyerekeinek és mesélte az unokáinak, és azok is mesélték a gyerekeiknek, és azok meg az ő gyerekeiknek, addig addig mesélték, mígnem én is meghallottam, s nektek most a szabó kabátjának meséjét elmondtam.

Orosz és jiddis meseforrásokból újramesélte Szabó Enikő meseterapeuta és mesemondó.

Megjelent a Nőileg magazin 2020. júliusi számában. 

Kiemelt képünk illusztráció: Shutterstock