Szabó Enikő mesemondó

Egyszer volt... Kicsi dió

Volt egyszer egy szegény ember, s annak annyi volt a gyermeke, mint a rosta lika. Olyan szegények voltak, hogy egy nap ettek, kettőt nem, s a szegény ember elindult, hogy szert tegyen valami ennivalóra. Egy erdőbe érve eléje állt egy ember képében maga az ördög, s kérdé:

Egyszer volt… A három dió

Na most hadd meséljek nektek egy szegény ember három fiáról, akik egyszer ettek, kétszer nem. Szóval, szegényebb volt ez az ember a templom egerénél is, s egy nap azt mondta fiainak: – Most aztán már menjetek, ki merre lát! Nem tudlak titeket többet tartani.

Egyszer volt… Ah Yah Hoo

Volt egyszer, hol nem volt, volt egyszer egy dervis, aki épp egy tó partján meditált, amikor meghallotta, hogy a tó másik oldalán egy másik dervis teli torokból énekeli: „ah jah hoo, ah jah hoo...” Mivel a szokások szerint a kántálás szövege „jah hoo” volt, az első dervis aggódni kezdett, hogy a másik csak az idejét és az erejét vesztegeti a hatástalan dal miatt.

Egyszer volt… A vak teve rejtélye

Volt egyszer egy szegény embernek három fia. Mindig azt mondogatta nekik, igyekezzenek minél több dolgot megérteni, megismerni, megtapasztalni, hogy arany helyett a józan ész, jószágok helyett az éberség és a leleményesség legyen a gazdagságuk, mert akkor mindig tudnak boldogulni.

Egyszer volt… Nyelves királykisasszony

Volt egyszer egy király, s annak egyetlen egy leánya. Gyönyörű szép királykisasszony volt, de olyan nyelves, hogy senki megközelíteni se tudta a szájasságban.

Egyszer volt... A szabó csodás kabátja

Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy szabó. Ez a szabó olyan ügyesen szabott és varrt, hogy hét határban nem akadt párja. Híre a királyhoz is eljutott, így hát idővel királyi szabó lett belőle.

Férfi fakanállal – Tudja, mit kavar

Amikor a férfi főz – valójában ezt nem is kell tovább ragozni: erdélyi férfiakat kértünk fel, osszák meg a Nőileggel egy-egy kedvenc receptjüket. Ám nem alkalmi konyhakontárokról van szó, hanem olyan pasikról, akik rendszeresen, örömmel és jól főznek.

Statisztából főszereplő: egres

Sokáig nem értékeltem az egrest. Az epret lestük folyton, szemenként szedtük, ahogy érett. Majd a ribizlit, de a málnát vártuk a legeslegjobban, mert abból kevés volt. Az egres mindig csak statiszta volt a konyhában.

Toszkána feltölt, pozitív életérzést ad, elvarázsol

Van már bakancslistád? Tudod, azon dolgok sora, amelyet az ember meg akar még tenni hátralevő élete során, mielőtt „feldobná a bakancsot”. Ha nincs, épp ideje elkezdeni írni egyet. Ha nem másért, hát azért, hogy felírhasd rá Toszkánát.