Mondani is valamit, nem pedig szerepelni

Több ezer műsorvendég és történet, több ezer óra a képernyőn, díjak, elismerések, könyvek, harminc év a szakmában, három gyerek, a kisebbik még iskolás. Rendkívül tudatos nő, amire ma számtalan sztereotípiát gyárt a környezet, ő mégis többnyire kedvesen mosolyog, de a véleményét határozottan kimondja. Másodszor járt Székelyföldön, talán egy szabad órája volt, amikor beszélgethettem vele. (A teljes interjú a Nőileg magazin 2020-as, áprilisi számában jelent meg.)

– (…) Sokszor beszél értékekről, mit jelent önnek az értékrend?

– A szociális érzékenységet én alapkérdésnek tartom. Azt, hogy egymásra érzékenyek legyünk, nagyon fontosnak találom. Rettenetesen nyomaszt a társadalmi és mindenfajta igazságtalanság. Van bennem egy nagyon erős igazságérzet, ezért ki is állok, föl is vállalom, és az az érzésem, hogy az én munkámban kutyakötelesség azt tudomásul venni, hogy akik engem néznek, azokat kell képviselnem. Ha  tudok lényeges dolgokat közvetíteni, tudok emberek problémáival, örömeivel foglalkozni, vagy történeteket megmutatni, akkor ez a dolgom. 

– Mennyire fontosak a visszajelzések?

– Engem a hétköznapi élet érdekel, a közérzetünk, az ügyeink, az emberi életből kihozandó maximum érdekel, ezért aztán jövök-megyek, hogy minél több embert lássak, meg minél több helyen lássam, hogy hogyan élnek, mik a gondjaik, meg akarom érteni, hogy mit csinálnak, akkor tudok hozzájuk szólni, ha ott voltam, láttam, és el tudom mondani, hogy mit láttam. Ha én ettől elzárkózom, akkor én csak riporter tudok lenni, nem beszélgetőtárs. Emberközeli az én munkám, de ez ennek a műfajnak alapja. 

Az udvarhelyi találkozón

– Sokszor hangsúlyozza az önismeretet, de hogyan jut el odáig?

– Mindenkinek más az útja, a hozzáállás a kérdés. Akarom-e a kritikát, akarok-e szembesülni a gyengeségeimmel, akarom-e magam úgy láttatni, ahogy kinézek, vagy másnak akarok látszani. A huszonévesek problémája, hogy nem is látnak rá magukra, de nem is hozzák magukat olyan helyzetbe, ahol megméressenek.

Én nem hiszek a munka nélküli dolgokban, és a munkára, a vizsgahelyzetekre azért van szükség, mert ezek mutatják meg, hogy én hol tartok.

Az emberek pedig pont kerülik ezeket a helyzeteket, hogy ne méressenek meg. Viszont akkor sok mindent idealizálnak magukban, és csak nagyon későn fognak rádöbbenni, hogy amit magukról képzelnek, nem úgy van. Akkor jobb kis léptekben kiderülnie a valóságnak, mint egyszer nagy pofont kapni. Jó, ha mindig van olyan helyzet, amiben elmondják, mi miért nem volt jó. Az a kérdés, hogy kerülő utat választ az ember, vagy olyant, amiben épülni akar. 

– A korral is hadilábon állunk, ötven az új harminc, mintha nem akarnánk elfogadni azt, ami törvényszerű.

Hirdetés

– Ennek a társadalom nem kedvez, amikor mindenhol az az érv, hogy fiatalítani kell, és közben nincs ott a fiatal, mert nekem például nincs utánpótlásom, cserék vannak, ami nagy különbség. A társadalomban nagy probléma, hogy a médiában nem látnak 40-es, 50-es, meg 60-as nőket, mintha negyven után a nők leíródnának a közszereplésben, a politikában, ezért nincs példakép sem, elvárás sem. Olyan, mintha megszűnnének, láthatatlanná válnának negyven fölött a nők a társadalomban. A reklámokban is legközelebb a reumatapasznál lehet látni, de ott is a nagyon csinos negyvenes van beőszítve hatvanasnak. Tulajdonképpen a nőknek semmilyen víziójuk nincs arról, hogy hogyan kéne megöregedni, élni, nincs példakép erre. Nincs eléggé szó erről a generációról, mert minden a gyorsfogyasztásra megy, holott ők az olvasók, akik tudnak vásárolni, viszont nem őket szerepeltetik. Mintha a gyerekvállalásig lennénk érdekesek. (…)

Áprilisi, szülinapi lapszámunk címlaposaként Jakupcsek Gabriellát arról kérdeztük, számára milyen is a tökéletes születésnap.

Jakupcsek Gabriella beszélt a maximalizmusról, értékekről, a közszereplés felelősségéről, félelemről, és azt is elárulta, hogy mit tesz olyankor, ha egy jóakaró a személyes telefonszámán zaklatva mondja el, ha nem áll jól a frizurája.

Minden részlet kiderül áprilisi lapszámunkból. 

Kiemelt kép: Falus Kriszta

 A magazint lapkézbesítőink házhozszállítják, Neked így nincs más dolgod, mint ellátogatni webáruházunkba, és leadni a rendelésed: www.noileg.ro/elofizetes. Lapszámaink digitális formában is elérhetőek!