Nyikó Anetta – Kicsi lány nagy álmokkal

Mindent előre megtervez, mert nem egyszerű a közlekedés számára. Így fontos volt az is, hol találkozunk, van-e mozgássérült-parkoló a közelben, hiszen tolószéke nélkül, botjára támaszkodva rövid távon is elfárad. Nyikó Anetta – vagy ahogy becézik: Apróka – azonban minden nehézséget leküzd, már az sem érdekli, ha megbámulják piciny termete miatt. Tele van energiával, és mindenkit elvarázsol. Minket is. Cikkünk részlet a Nőileg legfrissebb számából.

– Apróka a beceneved. Csúfoltak a termeted miatt az iskolában, vagy azért, mert más vagy?

Nem emlékszem arra, hogy konkrétan csúfoltak volna, vagy ha próbáltak is, én vagy viccnek vettem az egészet, vagy ugyanilyen szívatós jelleggel visszaszóltam.

– Nem voltál tudatában annak, hogy más vagy, mint a többiek? 

De, elég hamar rájöttem. Nem tudtam úgy mozogni, nem nőttem úgy, mint mások. Mindig én voltam a cuki kicsike, de nem negatív értelemben. A régi óvodában, ahová jártam, még mindig megvannak az ajtófélfán a vonalak – legalábbis öt éve, amikor ott jártam, még megvolt , hogy ki hány centi volt. Pár évvel ezelőtt odaálltam a vonalam mellé, és elkacagtuk, hogy azóta is nőttem. Én mindig ilyen viccesnek tartom az ilyen helyzeteket. (…)

Nick Vujicic, aki nemrég járt Erdélyben, azt mondta az előadásán, hogy őt az önsajnálatból, a depresszióból az Istenbe vetett hite segítette ki.

A hit nekem is sokat segített kilábalni abból a nehéz időszakból. Kiskorom óta zongorázom, énekelek, és amikor hetedikes koromban kezdtek rosszra fordulni a dolgok, elkezdtem a református egyháznál kántorizálni. Nem gyakran és nem is profi szinten, de csináltam. Utána pedig már Biblia-hetet szerveztünk a csapattal, és ez sarkallt arra is, hogy önkénteskedjek, hogy adjak én is, tudjak segíteni, ne mindig csak én szoruljak segítségre.

 

Nem dőlsz hátra, a mai napig nagyon tevékeny vagy. Ennek az az oka, hogy így nem hagysz időt magadnak a kesergésre?

Nem, de azért az is benne van.

Aprókával
Hirdetés

Programozóként dolgozol, énekelsz, írsz, slammer vagy, önkénteskedsz, motivációs előadó is vagy, meg zenész.

(nevet) Hát igen, ez elég sok minden. De a zene a kedvencem: az éneklés meg a zenélés. Mostanában elkezdtem basszusgitározni is.

Van olyan, ami hiányzik az életedből, amit sajnálsz, hogy nem tehetsz meg?

Az akadálymentes közlekedés. Ha az megoldódna, ha az infrastruktúra megengedné, nagyon sok mindent meg tudnék tenni. És ez nem olyan dolog, ami nem kivitelezhető. Más országokban teljesen működőképes.

Mi bosszant téged a legjobban?

Amikor sajnálattal néznek rám. Még mindig megbámulnak az utcán, de azt már megszoktam. A barátaimat viszont idegesíti. Olyan is előfordult egy ismerősömmel, hogy tolták a tolókocsival, és egy járókelő öt lejt az ölébe tett. Ez már megalázó szerintem. Szóval ne sajnáljanak!

Kiemelt kép: Rab Zoltán

A teljes cikk nyomtatott változata a Nőileg magazin 2020. márciusi lapszámában jelent meg. Keresd az újságárusoknál, vagy rendeld meg tőlünk.