Belső béke: Hogy jóleső csend legyen bennünk

Seneca a belső békéről szóló értekezésében a görög euthymia szóval ίrja le a nyugalmat s lelkünk egyenletes működését. Ennek feltételeként a tisztánlátást határozza meg. Ahhoz, hogy a belső béke állapotát fenn tudjuk tartani, azt kell éreznünk, hogy az életünk alapvetően jó irányba tart. A saját belső békénk akkor érhető el, ha „kitartóan siklunk előre hajónk fedélzetén, itt-ott természetesen korrigálunk a pályánkon, de nem hallgatunk a zavaró szirének hangjára, akik a zátonyok felé terelnének minket” – ahogy R. Holiday és S. Hanselman fogalmaz.

Azt hiszem, ezek a zavaró szirének kétféleképpen jelenhetnek meg életünkben:  biológiailag, kémiailag irányίtott késztetések formájában – szükségleteink, melyek ösztönös vágyakban mutatkoznak meg –, valamint olyan kultúrák által felállίtott értékek, amelyek társadalmi konvenciók formájában jelennek meg. Csίkszentmihályi Mihály szerint létezik egy harmadik is, amikor ráébredünk, hogy képesek vagyunk gondolkodni. Gondolkodásunk ráébredése képessé tett, hogy ráeszméljünk, saját érdekeinket megvédő önálló lények vagyunk, mely által felszabadultunk a gének és kultúra alól, s előjöttek az egyedi álmok.

Aki tárgyaktól függ, sebezhetővé válik

Mίg a görög harcos a becsülete megtartásától érzett belső békét, a korai keresztények számára ezt a hit jelentette, addig ma a belső béke látszólagos jelképe materiális jellegű lett. Azonban minél inkább függ egy adott személy bizonyos külső tárgyaktól, annál inkább válik sebezhetővé. Vallási és filozófiai tanίtások – mivel ambivalenciával állnak az anyagi gyarapodás kérdéséhez – a külső teljesίtményektől független személyiségfejlesztésben látják a belső béke elérését. De ahhoz, hogy bennünk jóleső csend legyen, meghatározó az embertársainkkal való kapcsolatrendszerünk milyensége is. Azokban a társadalmakban, ahol szerényebbek az anyagiak, ott jobban felértékelődik a többiekhez fűződő viszony. Tény, hogy az emberi kapcsolataink erősebb és biztosabb talajt nyújtanak belső csendünk megteremtésében, mint az anyagi javak.

[caption id="attachment_65100" align="aligncenter" width="339"]

Katt a képre a megrendeléshez – Októberi lapszámunkban igent mondunk a békére![/caption]

Egyes keleti nézetek szerint akkor válunk bizonyos értelemben sérthetetlenekké, ha nem áldozunk pszichikus energiákat céljaink megvalósίtására, feladjuk vágyainkat, nem azonosulunk semmiféle eszmével, hittel, tárggyal vagy emberi kapcsolattal. De az emberi természet ennél többre vágyik, s nem képes – vagy csak nagyon kevesek – lemondani ezekről.

Az elégedettségre érdemes törekedni

A belső béke titka szerintem abban rejlik, hogy megpróbálunk az energiáinkat elszίvó és cselekvőképességünket megbénίtó illúzióktól mentes egyéniségünk felépίtésére törekedni, kontrollálni azt, felmérni, amit kaptunk, s elégedettség érzettel, múltunkkal s jövőnkkel összhangra törekvően élni, többnyire a saját szabályaink szerint.

Leegyszerűsίtve: enni,  inni, aludni, amikor kéri a szervezetünk, olyan munkát végezni, amelyben örömünket s hasznosságunkat leljük, és saját szempontjaink szerint kötni barátságainkat, emberi kapcsolatainkat, tudva indίtékainkat és ismerve saját korlátainkat.

Az ίgy élő embernek van választási szabadsága, s bár álmodozhat, céljai nem önzőek, a világegyetem részesének érzi magát, s magának felállίtott kihίvásait meggyőződéssel és örömmel végzi. Azt hiszem, ilyen belső béke, rend szükségeltetik ahhoz, hogy fennmaradjunk, és értéket tudjunk átadni a következő évezredben.

Cikkünk a Nőileg magazin 2021. októberi számában jelent meg.

Kiemelt képünk illusztráció: Shutterstock

korábban írtuk

Markó Béla: Egyenlő esélyek nélkül nincsen béke
Markó Béla: Egyenlő esélyek nélkül nincsen béke

Ki mit kapcsol a béke fogalmához? Hogyan gondolkodtak róla régen, és hol tartunk ma a békében? Az októberi Nőilegben erre keressük a válaszokat. Markó Béla politikus szerint szeretet nélkül nincsen más, csak hidegbéke.