Papolás helyett – Járható utak szülők és serdülők közt

Mit tehetünk szülőként, nevelőként, hogy segítsük az igazi növekedést, minimálisra csökkentsük az ártalmakat és ép ésszel kibírjuk a kamaszkor hosszú éveit?

Megkérdeztem két kamaszt, hogy ők mit tartanak a legfontosabbnak. Egyikük azt mondta, hogy fontos a szülő részéről is a tisztelet, és az, hogy egyenrangú félként kezeljék a családban. Egy másik tinédzser szerint lényeges, hogy a szülő ismerje a gyermekét, és vegye figyelembe annak érzelmi érettségét. Néhány kiegészítés következik.

Kezdjük a megelőzéssel:

legyünk jó kapcsolatban a gyermekünkkel, elégítsük ki a kötődési igényeit akkor is, ha már nagyobb. Ne gondoljuk azt, hogy egy óvodásnak vagy egy kisiskolásnak leginkább a kortársaira van szüksége. A jó kötődés igényessé tesz a későbbi kapcsolatok tekintetében, tulajdonképpen a legjobb védőfaktor, egyfajta védőoltás a léleknek.

A szülő-gyermek kapcsolat mindennél fontosabb, még az iskolai jegyeknél is. 

A jó kapcsolatokhoz pedig idő kell, mennyiségi és minőségi egyaránt. Pontosabban: az utóbbi nem létezik az előbbi nélkül.

Szülőként törekedjünk arra, hogy általában jó érzelmi légkör uralkodjon a családban, olyan, ahová jó hazamenni.

A jó családi hangulat biztonságot ad,

oldja a szorongást, motorja a fejlődésnek, az agy fejlődésének is, amely nagy átalakuláson megy át serdülőkorban.

Hozzunk szabályokat, közösen

Vegyük figyelembe, hogy a serdülőkor/serdülő fogalmak eléggé tág jelentéskörrel bírnak. Bár egy 13 éves serdülő is vágyhat olyan életmódra, szabadságra, mint egy 18 éves, a saját érdekében érdemes az életkorának, érettségének megfelelő kereteket, szabályokat felállítani, lehetőleg együtt.

Amikor lefektetjük a szabályokat, fontos, hogy arról is beszélgessünk, milyen következményekkel jár, ha áthágja azokat.

Büntetés helyett a következmények vállalására helyezzük a hangsúlyt,

hiszen a cél nem a szorongó vagy a gátlástalan, hanem a morálisan érett felnőtt.

Ő szabályozza az érzelmi termosztátot

Serdülőt nevelő szülőként folyamatosan monitorizálnunk kell az érzelmi közelség-távolság tengelyt a gyermekünkkel. Tulajdonképpen hagynunk kell, hogy ezt az érzelmi termosztátot a serdülő szabályozza, akkor is, ha néha a távolságot szülőként megélni nem könnyű.

Rugalmasság is kell

Bár lehetséges, hogy a serdülő lázad ellenük, legyenek szabályok, struktúrák, szokások, ünnepek a családban, amelyekhez ragaszkodunk. A serdülőkor előrehaladtával viszont időnként érdemes újratárgyalni és rugalmasan kezelni a szabályokat, szokásokat.

Ne riadjunk meg a serdülő érzelmeinek intenzitásától,

a haragtól vagy a sírástól. Akárcsak a dackorszakban, főnyeremény egy nyugodt, szerető, támogató szülő, aki segít neki eligazodni az érzelmek útvesztőjében akkor is, amikor az agy újrahuzalozódik és ezért (főként) érzelmi kérdésekben nem teljesít kapacitása maximumán.

Mi magunk ne viselkedjünk úgy, mint a serdülő,

Hirdetés

hiszen van legalább húsz év előnyünk. Bár a szülő(k) életközépi válsága vagy a menopauza nem könnyíti meg a helyzetet, tartsuk szem előtt, hogy a sértődékenység nem vezet jóra, a humor annál inkább! 

Megfelelő mennyiségű családi-, felnőtt élmény

Máté Gábor és G. Neufeld javaslata az, hogy a kortárskapcsolatokat gyermekkorban szorítsuk bizonyos keretek közé. Az óvoda/iskola miatt úgyis elég kortárs élményben van részük a gyermekeknek (kivétel ez a mostani covid-helyzet), fontos, hogy emellé megfelelő mennyiségű családi, szülői, és felnőtt-élmény társuljon. Az ideális a kötődő közösség, a „kötődő falu” lenne, ahol a felnőttek felelősséget éreznek minden gyermek jólléte iránt.

Kontroll helyett bizalom

A szülők egy részének kézenfekvőnek tűnik a szigorú kontroll, a tiltás vagy az ellenőrzés. De ez illúzió.  A túlzott kontrollt a serdülő nagy eséllyel kijátssza. Ezt diktálja a fokozott autonómia iránti igénye. Kontroll helyett a bizalom ajánlott. A legtöbb serdülő értékeli a megelőlegezett bizalmat.

A serdülőnek nagyon fontos az intim szféra,

a magánélet, természetes, hogy nem szeretne minden lépéséről, érzéséről beszámolni a szülőnek. Ha a szülő ezt tiszteletben tartja, erősíti a kettejük közti bizalmat, a kamasz otthoni biztonságérzetét. Emellett mintát is kap abból, hogyan lehet meghúzni egészséges határokat.

Fölösleges papolni

Megelőzésképpen és nehéz helyzetek után is a legfontosabb a beszélgetés. Sok esetben nem is a téma a lényeg, hanem a kapcsolat. Ahogy kiskorban a mesénél is megtapasztalhattuk. A kamaszok szeretnek beszélgetni, vitázni, de nem szeretnek egyoldalú prédikációkat hallgatni.

Türelem, humor

Akárcsak a dackorszakban, megkönnyíti a helyzetet a türelem. Azonnali, impulzív szülői reakció helyett vegyünk mély levegőt, inkább kérjünk egy kis időt, és ha kéznél van, vegyük elő a humorérzékünket. A gúnyolódás, bagatellizálás, megszégyenítés azonban rendkívül káros.

Ingyenes önismereti tapasztalat

A gyermekek serdülőkora komolyabb krízishelyzetet is teremthet a családban, de

szülőként tekinthetünk úgy is rá, mint ingyenes, rendkívül mély önismereti tapasztalatra.

Ha nem félünk belenézni a serdülők által elénk tartott tükörbe, ha fejlődő szemléletmóddal (growth mindset) közelítünk hozzá(juk), akkor nem csak az ők, a mi személyiségünk is gyarapodni fog.

Törődj magaddal is

Ha serdülő van a családban, lényeges, hogy a szülő fokozottan törődjön magával, a saját igényeivel, szükségleteivel, hiszen egyrészt könnyebb helytállni erős érzelmi immunrendszerrel, másrészt így öngondoskodásból is példát mutatunk.

Kiemelt képünk illusztráció: Shutterstock

Friss lapszámunkat alább kérheted: