Röviden a rövidfilmek fesztiváljáról

Tizenegynéhány évvel ezelőtt, még kolozsvári egyetemistaként vettem részt először az Alter-native Nemzetközi Rövidfilmfesztiválon. Irigykedtem is a marosvásárhelyiekre, hogy otthagyva egyetemet, munkát, mosogatást négy napon keresztül falják a filmeket. Feltöltődnek, nevetnek, barátkoznak, elfáradnak, bealszanak, majd tovább folytatják a filmnézést. Aztán amikor Marosvásárhelyre költöztem, nem volt kérdés, hogy lelkes rövidfilmnéző leszek jómagam is.

Tizenegynéhány évvel ezelőtt, még kolozsvári egyetemistaként vettem részt először az Alter-native Nemzetközi Rövidfilmfesztiválon. Irigykedtem is a marosvásárhelyiekre, hogy otthagyva egyetemet, munkát, mosogatást négy napon keresztül falják a filmeket. Feltöltődnek, nevetnek, barátkoznak, elfáradnak, bealszanak, majd tovább folytatják a filmnézést. Aztán amikor Marosvásárhelyre költöztem, nem volt kérdés, hogy lelkes rövidfilmnéző leszek jómagam is.

Az évek során csalódottan tapasztaltam, hogy elfogyott a közönség. A versenyfilmek bemutatásán is alig van pár tíz néző, s ez az utóbbi években sem változott. A minden alkalommal ámultba ejtő helyszín, a Kultúrpalota, csak akkor telt házas az Alter-native idején, ha valami igazán neves nagyjátékfilmet sikerül elhozniuk a szervezőknek. És bizony volt olyan év, amikor ez nem jött össze.

Az idei, 27. szemle néznivalóban nem szűkölködött. Már nemcsak rövidfilmeket kínálnak, megsokszorozódtak a kísérő programok is, amelyekből Hobó koncertje el nem maradhat soha. És hihetetlen, de a közönség sem unja meg. Földes László Hobó koncertje a fesztivál első napján fontos dolgot vetít előre: képes megmutatni, milyen hangulata és mekkora közönsége lesz a rendezvénynek. Most jónak ígérkezett. Ahogy Harcsa Veronika koncertje sem okozott csalódást – ő is mindig hozza a szintet.

Hirdetés

Számos román és magyar nagyjátékfilm tette izgalmassá a kínálatot. Csodálatos szerintem Alexis Sweet Cahill rendezésében a Mária, Románia királynéja című film, amely végre egy pozitív kép az országról, és új perspektívából mutatja be a Trianon körüli eseményeket. Egyébként most vetítik a mozikban, érdemes betérni. Kihagyhatatlanok az Oscar-díjra jelölt román és magyar filmek is, vagyis Corneliu Porumboiu A hegyek szigete és Tóth Barnabás Akik maradtak című alkotása. Tudor Giurgiu Parkingja felejthető, Szilágyi Zsófia Egy nap című filmje már érdekes. Utóbbi egy átlagos, háromgyerekes család hétköznapjait tárja elénk, depresszív és lehangoló, de ez nem von le az értékéből.

Bár a fesztivál a rövidfilmek köré épül, és délelőtt pörögnek főként, délután újra levetítették a versenyfilmeket, így több nézőhöz eljuthattak. Elmondom azoknak, akik ezt még nem próbálták, hogy miért jó rövidfilmeket nézni: mert felüdít, felráz, s bár – ha sokat kapsz belőle – fáradttá is tesz, az élményre napok, hetek múlva is emlékszel. Az egyik rövidfilm megnevettet, a másik elgondolkodtat, majd jön a harmadik, amelyik a mélybe húz, a negyediket nem érted. Baráttal, ismerőssel jó a fesztiválra menni, mert borítékolható, hogy alig várod, legyen, kivel beszélhess a látottakról. A zsűri aztán díjakat oszt, de a legtöbbször, ahogy most is, a döntésük nem tükrözi az én ízlésemet. 

A 27. Alter-native Nemzetközi Rövidfilmfesztivál díjai

  •  Fődíj: Anna Paavilainen, Két test a tengerparton (Finnország) – Kukkints bele
  •  A diákzsűri díja: Anna Paavilainen, Két test a tengerparton (Finnország)
  •  A legjobb diákfilm: Horesnyi Máté, Jacques ámokfutása, avagy mikor veszítjük el bizalmunkat önmagunkkal szemben? (Magyarország) – Kukkints bele!  
  •  A legjobb rendezés: Maria Edemskaya, A nullás út (Oroszország)
  •  A legjobb animációs film: Izibene Onederra, Lursaguak. Életképek (Spanyolország) – Kukkints bele

Előfizetésért látogasson el webáruházunkba >>>