Még mindig tart az utóhatása annak a több mint hetven évvel ezelőtt történt emberiség ellen elkövetett bűnténynek, borzalomnak, amit a zsidók lemészárlása jelentett. Akárcsak a kommunizmus idején történt szörnyűségnek, a munkatáborokba hurcolt több millió ember pusztulásának.
a szenvedést, megaláztatást, szeretteik elvesztését, azt a rémséget, amit ez a korszak jelentett.
Sacha Batthyány az egyik legnagyobb magyar arisztokrata család sarja, akinek a dédszülei Sárosdon éltek, az ott lévő kúriájukból kellett elköltözniük, amikor mindenüket államosították. A második világháború alatt azonban még ott laktak, és ott esett meg az a bűntény, ami miatt Sacha nagymamája élete végéig bűntudatban élt, amit beleírt az életéről szóló naplójába, és ami segített Sachának kibogozni azokat a szálakat, amelyek a múltját összekötötték egy zsidó családdal.
de fel kell dolgoznia azt is, hogy a nagyapja a kommunizmus idején Szibériában raboskodott tíz éven át. Nem könnyű végigjárni az utat, kideríteni az igazságot, ami természetesen nem kizárólag fekete és fehér színekben jelenik meg. Többévnyi kutatás, utazás során önmagát is jobban megismeri az író, és szembenéz a saját démonaival.
Hogy fel merjük vállalni véleményünket, és ne alázkodjunk meg? Hogyan lehet feldolgozni ennyi szörnyűséget a családi múltból? Hogyan tudjuk hordozni magunkban ezeket a sérelmeket? És milyen hatással van ez a családi kapcsolatokra? Megannyi kérdést felvet a könyv, ami egy vallomás tulajdonképpen, felvállalása annak, hogy az őseink olyasmiket is elkövettek, amire egyáltalán nem lehetünk büszkék, de együtt kell élnünk vele.
korábban írtuk
Kávé könyvvel, könyv kávéval – Ahol a szellemi táplálék mellé feketét is adnak
Aki a könyvet szereti, rossz ember nem lehet – jelenthetnénk ki a virágos közmondást újragondolva, és ebből kiindulva, azokat a helyeket is bátran ajánljuk, ahol a könyv mellé kávét, vagy a kávé mellé könyvet is kínálnak.
