Siker – ösztönösen vágyunk rá

Mindenkinek mást jelent, mégis mindannyiunknak ugyanazt. Van, akinek az a siker, ha elkészül határidőre. Van, akinek az, ha a gyerek elhagyja a pelenkát, megtanul biciklizni, vagy hibátlanul szavalja a Zengő Ábécét. Siker az is, ha előléptetnek, vagy elismerően bólogat a főnök. Örömet szerez az első, nem zavaros húsleves, a magasra nőtt kalács is. Elismerés az is, ha megtapsolnak, vagy ha megspóroljuk a fizetés tizedét. Siker egy nő számára, ha bókolnak neki, ha ő az est fénypontja. Diadal a jó vizsgajegy, egy szépen tűzött konty. Sokan sikerként élik meg, ha rátalálnak az igazira, vagy ha rájuk talál az igazi. Siker az első magabiztos lépés a tízcentis sarkakon, ha le tudunk mondani valamiről, de siker az is, ha kitartóak vagyunk valamiben. Győzelem egy-két leadott kiló, dicsőség egy jól menő vállalkozás. A legnagyobb siker talán mégis az, ha úgy élhetünk, ahogy szeretnénk, ha azt csinálhatjuk, amiben jók vagyunk. 

Mindenkinek mást jelent, mégis mindannyiunknak ugyanazt. Van, akinek az a siker, ha elkészül határidőre. Van, akinek az, ha a gyerek elhagyja a pelenkát, megtanul biciklizni, vagy hibátlanul szavalja a Zengő Ábécét. Siker az is, ha előléptetnek, vagy elismerően bólogat a főnök. Örömet szerez az első, nem zavaros húsleves, a magasra nőtt kalács is. Elismerés az is, ha megtapsolnak, vagy ha megspóroljuk a fizetés tizedét. Siker egy nő számára, ha bókolnak neki, ha ő az est fénypontja. Diadal a jó vizsgajegy, egy szépen tűzött konty. Sokan sikerként élik meg, ha rátalálnak az igazira, vagy ha rájuk talál az igazi. Siker az első  magabiztos lépés a tízcentis sarkakon, ha le tudunk mondani valamiről, de siker az is, ha kitartóak vagyunk valamiben. Győzelem egy-két leadott kiló, dicsőség egy jól menő vállalkozás. A legnagyobb siker talán mégis az, ha úgy élhetünk, ahogy szeretnénk, ha azt csinálhatjuk, amiben jók vagyunk. 

{hirdetes}

A siker mindenkinek mást jelent, de mindannyian éltük már át valamilyen formáját. Pillangó, ami gyorsan tovaszáll? Lehet. Van-e recept? Nincs. Csak egyéni történetek vannak. Erdély négy szegletéből választottunk nőket, hogy elmondják: számukra miben rejlik a siker, van-e tervük, és mennyit számítanak az anyagiak. 

Ha nem akarok máshol lenni, mint ahol vagyok

Bányász Dorottya 33 éves, két gyermek édesanyja. Csíkpálfalván él, Hargita megyében. Romániában elsőként kezdett mosható pelenkával foglalkozni – eleinte az vezérelte, hogy a műanyagra allergiás gyermekére természetes anyagból készült pelenkát tudjon húzni. Ökológusként pontosan tudja, hogy hány száz év alatt bomlik le a műanyag, és visszásnak találta, hogy míg a felnőttek arra törekszenek, hogy pamut és vászon anyagokból készült ruhákat viseljenek, a kicsiket három éven keresztül műanyagba burkolják. Dorisnak – ahogyan sokan ismerik – „három keze van”: egyik játszik, a másik ebédet főz, a harmadik pedig Trëzy pelenkát készít – sikerrel. 

– Milyen az, amikor sikeresnek érzed magad? 

– Szerintem a siker egy rövid, pillanatnyi élmény: mindenki sokszor sikeres, és sokszor sikertelen az élete folyamán. Az a pillanat, amikor nem akarok máshol lenni, mint ahol éppen vagyok. 

– A gyermekek?

– Van egy alapvető programunk: délelőtt, amikor a gyerekek iskolában, óvodában vannak, akkor tudok a Trëzyvel foglalkozni, de sokszor minden összefolyik: jellemző, hogy egyik kezemmel a gyerekekkel játszom, vagy fél füllel velük kommunikálok, a másik kezem főz valamit, a harmadikkal pedig épp telefonálok. 

– Hol tartod a harmadik kezed?

– Nem tudom pontosan, de létezik egy jellegzetes kép a fejemben, amin sok kezem van. Ami jellemző, hogy valamelyik a másik rovására megy, de azért igyekszem átlátni egy hetet, egy hónapot, igyekszem úgy csinálni, hogy minden beleférjen. Minden percben nem lehet mindent jól csinálni. 

Fotó: Mihály László

– Kell terv a sikerhez?

– Meg lehet csinálni tervvel is. Én egyszer csak ráébredtem, hogy a mosható pelenkaötletem sikeres lett, és mivel én állok mögötte, én is sikeres vagyok. Ezt nem terveztem meg, de persze mindig tudtam, hogy valamit akarok kezdeni az életemmel. Abban volt tervezés, hogy mi legyen a gyerekekkel, miért megyek az egyetemre. Mindig szerettem tudni, hogy merre tartok. 

– Mennyire kapcsolódik az anyagi jólét a sikerhez?

– Egyáltalán nem kapcsolódik. Én is abban a társadalomban nőttem fel, amelyben mindenki: én is azt gondolnám, hogy az a sikeres, akinek ilyen háza, amolyan autója van, vagy éppen szép cipői. Ha a könyvelőmet kérdezitek, biztos, hogy nem engem választotok sikeres nőnek, de, bár egyelőre elnyeli, biztos vagyok benne, hogy a Trëzy sokkal több pénzt is fog hozni. Kicsi még, van ideje.  

A siker egyenlő a boldogsággal

„A siker az, amikor minden percemet úgy tudom megélni, hogy a környezetemnek akarok valamit nyújtani mindabból, amit Istentől kaptam. Még akkor is, ha az csak egy mosoly” – mondja Simon Judit Gyöngyi. Marosvásárhelyen él, 40 éves, és több mint tíz éve tevékenykedik önkéntesként a HIFA-Románia Segítség Mindenkinek Egyesületnél. Egy ideje a HIFA-park létrehozásán dolgoznak, amely mintegy nyolcvan mozgássérült személy számára jelentene állandó otthont, vagy időszakos gondozási lehetőséget. Judit maga is mozgáskorlátozott, de lelkesedése, optimizmusa sokunkén túlmutat – munkáját nemrég Orbán Balázs-díjjal is elismerték. 

Fotó: Rab Zoltán

– Mozgássérültként is lehet sikeres lenni? Olyan sok manapság a sztereotípia…

– Mit is mond Jézus a Bibliában? „Ha csak akkora hitetek lesz is, mint a mustármag, s azt mondjátok ennek a hegynek itt: Menj innét oda! – odamegy, s nem lesz nektek semmi sem lehetetlen.” Bár kerekes székben élek, hiszem, hogy Isten kegyelméből „hegyeket” tudok mozgatni. A rám bízott „hegyeket”. Nem próbálok kötéltáncos lenni, ha kerekesszékben vagyok. Próbáljuk meg felismerni a küldetésünket, és vágjunk bele! Hiszem, hogy egy fizikai szabadságát elveszített ember is lehet lélekben szabad. És ez az igazi szabadság! 

– És a pénz? 

Hirdetés

– Az igazi sikert mindenki maga választja meg, személyre szabott. Nem hiszem, hogy a sok pénz dönti el, hogy sikeres vagyok, vagy sem. A siker egyenlő a boldogsággal: ha boldog vagyok, át tudom lépni az akadályokat, el tudom fogadni mások segítségét. Persze jó, ha van, de ha csak azért dolgozunk, hogy legyen pénzünk, automatákká válunk, és már a sikernek sem fogunk tudni igazán örülni.

– Hogyan lehet összeegyeztetni a munkát, a családot, a mindennapi teendőket? 

– A siker nem mehet semminek a kárára. Ahhoz, hogy boldogok legyünk, mindennek egyensúlyban kell lennie. Saját családról nem beszélhetek. Talán nem jött el még a nagy Ő, lehet, nem is fog, hiszen férfi legyen a talpán, aki felvállal egy sérült embert élettársul. Ezen a téren is beszélhetünk a nők erős jelleméről, hiszen a statisztika szerint a nők hamarabb felvállalnak fogyatékkal élő férfiakat, mint fordítva. Tehát mi, nők, mindig élen járunk. 

Minket nem tanítottak meg sikeresnek lenni

Minket úgy neveltek, hogy a sikerről nem illik beszélni. Ha más megdicsér, fogadd el, s azzal annyi. A bánatra, a gyászra megtanítottak. Annak volt viselkedési modellje, kerete, azt szabadott, és melléd álltak az ismerősök, de sikeresnek lenni nem tanítottak meg.

Márkus Etelka, az RTV Kolozsvári Területi Stúdió főmunkatársa, a Babeș–Bolyai Tudományegyetem Színház és Televízió Karának óraadó tanára, önkéntesként a Kolozsvári Máltai Szeretetszolgálat vezetője. 49 éves, egy fia van. 

Fotó: Sevecsek Renáta

– Mi kell a sikerhez? Terv, stratégia, elképzelés?

– Pontos stratégiám van mindenre, de el tudom fogadni azt is, ha valami nem sikerül. Hiszem azt, hogy Isten senkinek nem ad nagyobb feladatot, mint amit el tud végezni. Ha pedig érzi, hogy beleszakad, akkor nem az volt a feladata. A sikerhez hit, alázat, nyitottság, tapasztalat, türelem, empátia, küzdelem és sok-sok humorérzék kell. És az, hogy ha az ember elesik, tudjon talpra állni, és ezt méltósággal, mosolyogva tegye.

– Édesanya vagy, de dolgozó nő is.

– Soha nem okozott gondot, hogy a családban ki-ki másként tölti el a szabadidejét. A fontos az, hogy együtt tudjunk átmenni a nehézségeken, közösen állítsunk fel egy fontossági sorrendet. Hol a férjemnek, hol nekem volt megterhelő egy-egy feladat, de tudtunk egymásért áldozatot hozni. Volt szétszakítva a család a kommunista időkben, voltak nehéz periódusaink, amolyan „albérletből albérletbe” életmód. Sokszor utólag értem meg, hogy miért történtek meg bizonyos dolgok. 

Soha nincs hétfő-szindrómám

Tizenkilenc évesen Szatmárnémetibe költözött, hogy rádiós műsorvezető legyen. Meg sem fordult a fejében, hogy esetleg nem sikerül. Kisebb megszakításokkal immár tizennyolc éve rádiózik, és vallja, ha sikerre vágyunk, tudatosan tennünk kell érte.  Bartos Erzsébet 37 éves, két gyerek édesanyja, a szatmárnémeti City Rádió műsorvezetője, rekámszövegíró, zenei szerkesztő. 

Fotó: Schupler Arnold

– Ki sikeres?

– Mindenki sikeres ebben vagy abban. Van, akinek világbajnok a túrós palacsintája, csak kevesen tudják. Ha egy rádiós sikeres a munkájában, jó esetben több tízezren hallják. Ez olyan hivatás, ahol naponta érkeznek pozitív visszajelzések és megerősítések az ember munkáját illetően. Ezek a munkahelyi sikerek, amelyeknek köszönhetően elkerül a monotónia, és soha nincs hétfő-szindrómám. 

Számomra az sikeres, aki tudatosan ér el célokat, nem véletlenül, mert épp ölébe hullott a szerencse, vagy mert valaki „elintézte”. Eredj a vágyaid, az áhított munka nyomába: költözz, ha kell, utazz, ha kell, ne mondj nemet a jó lehetőségekre csak azért, mert nincs kedved, mert félsz, mert lusta vagy. Mindannyian ösztönösen vágyunk a sikerre, de igazán tudatosan kevesen tesznek érte. 

– Kell terv a sikerhez?

– Anno, pályakezdő koromban az volt a stratégia, hogy új város, új élet, megcsípjük a szatmári magyar rádiós munkahelyet, és kész! Mindig a legjobbat remélem és várom, de ha netán nem jön össze valami, jöhet a B terv. Ha egy tervet nem sikerül minden próbálkozás, eneriga- és időbefektetés ellenére sem valóra váltanod, az nem véletlen. Az nem a TE utad. Nem indulhatsz el úgy, hogy nem fog sikerülni. Ha valamit megtaníthatok az életben a gyermekeimnek, ez lesz az: hogy a hit fél siker! 

– Család és rádiózás. Megférnek huszonnégy órában?

– Mindig kétgyerekes anyaként láttam magam. Amikor a második gyereket terveztük, azt kérdezte tőlem valaki, hogy minek? Hiszen így is megvan mindenem. Valami még hiányzik az életemből – feleltem. És ezt a hiányt egy életen át éreztem volna, ha nem születik meg a kislányunk. 

Szerencsés vagyok, mert nemcsak én voltam, vagyok rugalmas, hanem a munkahelyem is: remek munkatársaim és főnökeim vannak. Sosem okoz gondot egy délelőtt alatt akár négy reklám-forgatókönyv megírása sem, miközben épp fő a leves, gügyög a kicsi, dackorszakozik a nagy. Néha én magam sem tudom, hogyan oldok meg egy-egy feladatot, de valami mindig visz előre. Nem kifogásokat keresek, hanem megoldásokat. A gyermek pedig nem macera, hanem áldás.