Azok a mágikus vízcsepp-szivárványok…

Mikor fröcsköltél utoljára vizet lábujjaid hegyével a medence partjáról? A délutáni napsütésben táncoló cseppek megszépítik a világot.

Ült a lány a medence szélén. Fején kecses, nőies szalmakalap, alóla dúsan omlottak vállára göndör fürtjei. A délutáni napfény vidám táncot lejtett  köztük. Minden mozdulatnál lejjebb táncolt a lány szépen lebarnult vállain, majd visszalibbent a bájos fürtök közé. 

A lány maga elé bámulva, réveteg tekintettel  lóbálta lábait, lábujjai hegyével  szórakozottan fröcskölte a vizet. Az apró vízcseppeken villanásnyi szivárványok keletkeztek, majd visszahulltak a medence vizébe. Percek óta ezzel szórakozott elmélyülten, számára az apró vízcsepp-szivárványok jelentették abban a pillanatban az egész világot. 

Kissé távolabb állt tőle a fiú. A lányt nézte. Egy papírtasakból cseresznyét evett. A magokat a tenyerébe köpte. Csak a mozdulatai éltek,

a tekintete, mint egy állókép, mereven, megbabonázva  szegeződött a lányra. Hosszú percek óta nem tudott betelni a látvánnyal. 

A lány megérezte, hogy nézik. Felkapta fejét, tekintete találkozott a fiúéval. Ajkán halvány mosoly jelent meg. Alig észrevehetően. Lehetett volna akár egy árnyék is. De mielőtt ellibent volna, a fiú észrevette.

Közelebb lépett. Kérdő tekintettel mutatott a lány mellett az üres medenceszélre.

– Leülhetek?

A lány megvonta vállát, és intett a kezével, hogy csak tessék, foglaljon helyet! Hangosan pedig ezt mondta:

– Persze. Közterület.

A fiú leült a lány mellé. Ő folytatta a láblóbálást és szivárványképzést. A fiú is belelógatta lábát a vízbe, és lábujjaival fröcskölni kezdte. Egyet a fiú, egyet a leány. Egyre magasabbra emelkedtek a vízsugarak, nézték egymás szivárványát.

A leány elnevette magát. A fiú is nevetett, miközben fogva tartotta a lány pillantását. Egy meleg barna és egy tengerkék szempár vizslatta egymást.

A lány nem bírta a fiú tekintetét. Lesütötte hosszú szempilláit, melyek így árnyékot vetettek fitos orrára. A fiú gyönyörködve nézte a bájos orrocskát, rajta a néhány véletlenszerűen elszórt szemtelen, apró szeplővel.

Hirdetés

Odatartotta a papírtasakot a lánynak. Ő belenyúlt, és kivett néhány szem cseresznyét belőle. A fiú követte a kecses, keskeny kezet, rajta a mandula formájú, rózsaszín körmökkel. Gyönyörködve nézte a látványt. A lány egy szem cseresznyét ajkai közé helyezett és beleharapott. Roppant a cseresznye a hófehér fogak közt, a vörös, édes nedű kispriccelt a telt ajkak közül, egy része a lány arcán, a többi a fiú fülén, homlokán landolt. Hatalmas nevetésben törtek ki. A fiú nézte, ahogy lecsorog az édes lé a lány arcán, miközben saját füléről törölgette a többit.

A lány egy bátortalan mozdulattal a fiú felé nyúlt, ujja hegyével letörölt egy csepp nedűt a halántékáról.

A fiú tekintete lejjebb kúszott, majd megállt a lány lábán, közvetlenül a térde fölött. A vizes bőrön néhány szőke, apró pihén csillant meg a napfény. A lány követte a fiú tekintetét, majd elkomorodott. Pont ma nem borotválta le a lábát, úristen, olyan a lába, mint egy majomnak. A fenébe, most nézheti ezt a dzsungelt. A fiú rajongva nézte a csodás, szőke pihéket.

Hirtelen feltámadt a szél. Belekapott a lány mézszőke hajába, és a fiú arcába libbentette. Ő mohón szívta be a váratlanul jött finom illatot, azonban csak néhány másodpercig tartott a csoda, mert a lány gyorsan összemarkolta rakoncátlan fürtjeit. Csak egy hosszú, göndör hajtincs szabadult ki a szorításból, és huncutul keretezte a szép, ovális arcot. De ennek a látványnak már nem lehetett ellenállni:

a fiú óvatosan, egy nagyon finom mozdulattal a lány füle mögé rakta a rendetlenkedő fürtöt, majd, mintegy befejezve a mozdulatot, kézháttal gyöngéden végigsimított a lány arcán. 

Ekkor a lány egy hirtelen mozdulattal a fiú mögé nyúlt, és teljes erejéből meglökte. Ő egyensúlyát vesztve, hatalmas csobbanással esett a nem túl mély vízbe. A lány is utána vetette magát, hatalmas nevetéssel csobbant a medence vizébe. Ekkorra már a fiú is a felszínre került, és hahotázva fröcskölte a vizet a lányra. És csak fröcsköltek és fröcsköltek, nevettek gurgulázva, gyöngyözve, felszabadultan, boldogan.

Kissé távolabb sodródva egy papírtasak, néhány cseresznyemag és egy szalmakalap hánykolódott árván a felkavart víz felszínén.

A medencében megszűnt az idő. Legalábbis a két fiatal számára. Ámor pedig lepkeszárnyon suhanva, észrevétlenül, de megállíthatatlanul közeledett.

Kiemelt képünk illusztráció: Shutterstock

Öröm volt olvasni: Az öröm művészete