Péntek este van, és a heti meg napi fáradtság zsibbadásától nemcsak a gyerekek dőlnek ki hirtelen, hanem velük együtt én is. A reménnyel alszom el, hogy holnap ők sokáig alszanak, én korán kelek, hogy legyen egy kis énidőm, amit csendben, magamnak, nagyrészt írással fogok tölteni. Kávét főzök, azt kedvenc bögrémből kortyolgatva engedem, hogy a gőze bejárja az arcomat, miközben a toll sercegő hangját hallom, ahogy a papíron nyomot hagy, gondolatokat tesz láthatóvá, érzéseket tesz a fehéren feketévé.
Szombat reggel van. A szokásos óracsengés előtt éberen nyílik ki a szemem: eljött az én időm, az énidőm!
Csendes susogással megyek végig a házon, megszámolom őket, ki hol aludt. Egy hiányzik. Hova lett? Máshol aludt volna? Gyanús... és még gyanúsabb a csend, ahogy közeledem a mosdó felé. A nagyfiam, a rengeteg nyolc évével, a reggeli rutinját végzi. Vagyis nem reggeli rutin, inkább nevezném hétvégi rutinnak. A hétközbeni, az inkább a nyavalygás, hogy aludni akarok meg hogy utálok iskolába menni, a hétvégi rutin meg a valahogy korán kelős, aktívkodós, minden rendben van rutinja.
Az énidőm szertefoszlott. Anya, anya, most egy pólót fújok be spray-vel, megnézem, vízálló lesz-e! Anya, anya, most kérek egy műanyag poharat, mert le akarom fagyasztani a vizet a spray-vel!
(Megj.: A karácsonyra kapott férfidezodor spray most került elő, mert sosem használunk ilyesmit, és továbbadni is szégyelljük. Ezt a fiam meglátta, felcsillant a kísérletező szeme, és elkérte, hogy kísérletezzen. Az egyetlen kérésünk az volt, hogy odakint csinálja, mert bent elég gyorsan lett elég tömény illatfelhő, amiben kicsit nehéz lélegezni.)
A kávé lefőtt, gőzölögve iszom egy akármilyen bögréből, miközben a hercegnő is felébred, vele az összes barátja: Minnie, Csipkerózsika, Polipka, Uni, az unikornis, Hóvirág, a pöttyös szoknyás táncoslány baba, Menta, a zöld póni, Jegesmedve és fóka Berci is. Ők így együtt elég zajosak.
Folyton van mit csinálniuk, és főleg mondaniuk. Gyorsan kortyolom a kávét, a gőze szétmállik a reggeli beszűrődő fényben, a felkavart porral együtt vidámkodnak, és érzem, hogy kacagnak rajtam, a megálmodott szombat reggeli otthonom képzetén.
Otthon vagyok. Itthon vagyok.
