Néha arra gondolok, nem ártana kicsit elutazni nyáron Észak-Norvégiába, mert ott olyankor sosincs sötétség, s ha már úgyse alszunk, legalább gyönyörködhetnénk a mesebeli tájban. Reggel is jól esne ez a látvány, amikor olyan fáradt vagyok, hogy még a csapvíz is csípi szemem. És amikor realizálom, hogy ebben az állapotban legalább tizenkét órát kell ébren eltölteni, akkor biztos, hogy az amúgy csillogó anyai elme gyárt valami magyarázatot.
Nekem az a tézis pattant ki a fejemből, hogy Superman az anyukájától kapta a nevét, aki mindenek fölött egy szuperanya volt (ahogy minden anya az), csak őt egy idő után úgy kezdték hívni, hogy SupEar Mom. Azaz a szuper anya, akinek szuper füle, vagyis szuper hallása van. SupEar Mom ugyanis
A kis Clark meg tette a dolgát, szuszogott jó hangosan, mocorogott, mint egy kukac, elgurult az ágy sarkába, ahonnan rendszerint vissza kellett hozni. Nem beszélve arról, hogy ennyi mozgás után hányszor, de hányszor megéhezett, amit sokszor természetesen a pelenkacsere mutatványa követett, no meg az, hogy ezt manővert ő egyáltalán nem akarta, és a nemtetszésének hangot is adott.
Még szerencse, hogy náluk is ki lehetett nézni az ablakon éjjel, és kutyusokat lehetett keresni, ha már egyéb elterelő hadműveletet nem hatott. Mivel a Krypton bolygón akkoriban más baba nem született, joggal kezdték a szuper hallású anyát nagy csodálattal SupEar Momnak hívni, aki
A kis Superman egész életében nem nőtte ki ezt a tulajdonságát, ezért is alakult úgy később, hogy a világot mindig éjjel mentette meg, és az emblematikus kék-piros jelmez is csak akkor került elő. Édesanyja ekkor is roppant büszke volt fiára, de ekkor már az aggodalomtól nem tudott aludni. Szóval jól kijutott neki az ébrenlétből.
És ahogy (szinte) minden gyermek ezzel az ébren tartó szupererővel jön világra, úgy fest, SupEar Mom képessége is közkinccsé vált, hiszen minden gyermek születésénél megszületik a szuperhallás képessége is. Amúgy nem csak éjjel, nappal is. Ellenőrizd csak le magadban! Ha a konyhában teszel-veszel, a füled biztos a szobában van.
a vécépapírt tépik szét, vagy mondjuk egy számlát sikerült megkaparintani. Tudod hangokból azt is, ha éppen tiltott zónában, a kinti cipők között kotorásznak, és sáros cipővel készülnek felslattyogni a vetett ágyba. Alapvetően sose tudhatod, épp mire készülnek, de a hangokból mindig tudod, hogy épp mi történik. Hallod a csendet is, hogy mikor kell azonnal mindent abbahagyni és futni, ellenőrizni a hallgatás okát.
Ez a szuperhallás éjszakára csak élesedik, mint a ragadozóknál. Pedig eszem ágában sincs vadászni indulni. Kivéve, ha valamelyik gyermekemet kell begyűjteni, aki nem akar álmos lenni, vagy azt hajtogatja, hogy „mosakodom nélkül fekszem le”. Amin én is tudok (főleg utólag) kacagni, az az állapot, amikor mesét olvasok és a mondat vége már az, amit félálomban mondok. Azért ez mi, ha nem a szürrealista költészet reneszánsza esténként? Milyen kár, hogy Salvador Dali nem ül az ágyunk mellett egy ecsettel és jegyzetfüzettel.
Egyszer éjjel fél egyig tartott a procedúra, és emlékszem, rögtön utána még egy órát rászántam, hogy ezeket a mozzanatokat gyorsan rögzítsem. A sokadik mese után, mikor már többedszer mászott ki az előszobába, és véletlenül megkérdeztem, le akar menni, persze szem felcsillant, emlegette a labdát, hintát, motort. Becsalogattam az ágyba, hogy hozhat labdát az ágyba, egy álmos labdát, álmos pöttyökkel. Köszöntünk ezután Vuknak és a cicának a plafonon, mert akkoriban beszüremlő fény formájában ezek elég gyakran megjelentek. P. is mutatja, hogy neki is olyan erős a szimata, mint Vuknak.
Jó móka volt ez a függönyhúzogatás egy darabig, de álmot nem hozott, csak egy plüss bárányt a másik szobából. Éjjeli lámpa azért lekapcs, majd persze fel, és úgy is kellett, hogy maradjon. Vécére indultam kísérettel, amikor
Apa azt mondta, átveszi a stafétát. Szuper, akkor lett két-három perc tusolási (én)idő! Persze P.-nek ezután hiányozni kezdtek a babái, amikor meg újra lefeküdtünk, ő persze kimászott egy mesekönyvért. Olvastunk… újra. Majd kipattant az ágyból, eszébe jutott a fagyasztott eper, vagy málna. Ilyen fáradtan hiába ébresztgetjük hisztimanót, gondoltam, hátha mindent megold az a két szem málna. Amikor már a második marék fagyasztott málnát olvasztgattam a tenyeremben, csöncsöngyűrűt dúdolva, előkerült a zakuszka is, mely kivételes étvággyal fogyott.
Arról beszélgettünk, a családból kinek van, és kinek nincs haja. Utána villany lekapcs újra, a város esti fényeinek megcsodálása következett.
és talán is véget is ért volna, ha a madaras memóriakártyákat nem hagytam volna látható helyen. Amikor lekuporodott a kártyákkal a fürdőbe és a vécé alatt észrevett egy labdát, amit azonnal meg kellett szerezni, rávettem, hogy most már tényleg menjünk, és nézzük meg, mit csinál a mese egyik szereplője.
A szobában nyugtáztuk, hogy elment nyaralni, úgyhogy baba is elaludhat. És el is aludt, mintha semmi nem történt volna. Valószínű egy ilyen eseménydús éjszaka mellett a norvég táj is eltörpülne. Ezt az estét mindenképp nehéz lenne elfelejteni, és szerencsére egyedi eset is maradt. Mint ahogy az is megmarad majd, hogy
Plusz egy-két hete épp úgy döntött, semmilyen módon nem fog délben a négy fal között szundizni, csak kizárólag autóban. Így P. sem tud elaludni. Nem nehéz kikövetkeztetni: két ember kell ahhoz, hogy az autóból a tizedikre felkerüljön. Persze a lift ajtaja is befelé nyílik, még szerencse, hogy van egy csárdáshoz hasonló tánclépésünk, amivel ki tudunk szabadulni belőle.
De azt mondják, egy szempillantás alatt eltelik, és úgy fog hiányozni. Én mindenesetre elég sokat pillogtatok éjjel, de egyelőre még nincs vége. Lehet, ez a nem alvás is azért van kitalálva evolúciósan, hogy minden percét ki tudjuk használni! Mert így összességében egyáltalán nem könnyű életszakasz, de a puha, nyugodt szuszogásukat hallgatni, hozzájuk bújni, puszit és ölelést osztogatni azért még éjszaka se nehéz ezeknek a pár kilós szuperhősöknek.
korábban írtuk
Molnos András Csaba: A vívódásnak van létjogosultsága
Határozott, markáns vonások – erős állkapocs, mélyen ülő szemek, tekintélyt parancsoló kisugárzásával mintha egy letűnt kor harcosa térne vissza. Molnos András Csaba, Macsi a temesvári magyar színház meghatározó alakja.
