Ardelean Zsuzsanna: Több türelmet adnék magamnak, több lazaságot

Ardelean Zsuzsanna belsőépítész neve talán kevésbé cseng ismerősen, de – lánykori nevén – Kirmaier (Kirmi) Zsuzsit sokan ismerik, és munkáival százak találkozhatnak Székelyudvarhelyen, Csíkszeredában és Marosvásárhelyen: keze nyomát viseli például a Polimed klinika, a Székelyudvarhelyi Városi Könyvtár gyermekrészlege, vagy éppen az egyik közkedvelt farkaslaki étterem nyugalmat árasztó tava, kertje. A fiatal lakberendező saját otthonára is kíváncsiak vagyunk – milyen a suszter cipője –, ezúttal azonban a személyiségébe engedett röpke bepillantást, a Proust-féle kérdéssorra felelve.

Fotó: Ardelean Zsuzsanna archívuma

– Hogyan indul a reggeled?

– Én nem vagyok egy reggeli személyiség, nehezen kelek, minden reggel egy „b@sszameg" kicsúszik a számon. Ébresztővel kelek 6:15-kor, amit szívből utálok, beveszem a reggeli pajzsmirigy gyógyszerem egy korty vízzel minden reggel, majd számolom a perceket, amíg fél óra elteltével megihatom az első kávém. Közben elkészítem a lányom tízóraiját, bepakolom, felköltöm, kirakom a ruháit. Mindig is egy nagy alvó voltam, s egy vágyam volt, hogy befejezzem az iskolát, és olyan szakmám legyen, ahol nem kell korán kelnem. Most meg hordozhatom a gyerekeket iskolába, óvodába.

– Mi a legjellegzetesebb tulajdonságod?

– Az, hogy szigorú vagyok és szókimondó, egyesek szerint maximalista, holott én nem vallom annak magam. Következetes vagyok, az biztos, s

ha valamit megígértem, az megtörténik.

Pontos vagyok, soha nem kések. Sokszor ez nem kis erőfeszítésbe kerül, de nem tudom másképp, s most már nem is akarom.

– Hát a legkedvesebb időtöltésed?

– Mondjam azt, hogy az alvás? Nagymamám szerint átaludnám az életet, szerintem meg, ahhoz, hogy igazán meg tudjam élni és élvezni az ébrenlétet, ahhoz kipihentnek kell lennem. Na ez az, ami nincs az életemben, egy kezemen megszámolom, hányszor aludtam ki magam az elmúlt hét évben.

– És a kedvenc folyamatod?

– A kedvenc folyamatom a felkészülés, a várakozás, a tervezés. Az álmodozás.

– Miben tartod magad a leginkább különcnek?

– Ami a szívemen, a számon. Talán sokszor túl nyersen is, nagyon cinikus vagyok, ezért aki nem ismer annyira, elsőre megsértődhet. De ha időt szánunk egymásra, megéri szerintem.

– Mi az a tulajdonság, amit leginkább helytelenítesz önmagadban?

– Nem tudok megbocsátani.

– Mit bánsz a legjobban?

– Sokszor azt bánom, hogy egyetem után hazaköltöztem. Annak ellenére, hogy családi és szakmai szempontból is boldog vagyok, és megtaláltam önmagam,

ha a fiatal énemre gondolok, bánom, hogy nem indultam el világot látni.

– Ha megváltoztatnál egy dolgot a családoddal kapcsolatban, mi lenne az?

– Több türelmet adnék magamnak, több lazaságot.

– Melyik élő személyt tiszteled a leginkább?

– Nem tudnék nevet mondani, én mindenki iránt tisztelettel vagyok, amíg az ellenkezőjét ki nem váltja belőlem.

– Melyik az a tulajdonság, amit a legjobban elítélsz másokban?

– A képmutatás.

– Hol élnél a legszívesebben?

– A bahamákon, a malacok közt egy kis tengerparti kunyhóban.

korábban írtuk

Szilveszter Andrea: Áradni akarok, úgy szeretni, hogy fájjon
Szilveszter Andrea: Áradni akarok, úgy szeretni, hogy fájjon

Számomra márciusban kezdődik az év, az első csokor hóvirággal és a mellkasomra büszkén tűzött márciuskával. A levetett vastag kabáttal, a buján kacérkodó széllel, a még fukarkodó napsugarakkal, az első szeplőkkel az arcomon, a hónap megannyi ünnepével.