– Hogyan indul a reggeled?
– Mondhatni rutin- és órarendszerűen, szinte percre pontosan, ugyanúgy minden nap. Szeretem a rendet és a rendszert. Mivel reggeli műsornak vagyok a műsorvezetője, ez alapból korai kelést igényel, hiszen mi már akkor a topon kell legyünk, már akkor pörögnünk kell, amikor mások még csak feleszmélnek. Éppen ezért, minden reggel hajnali négy órakor szól az ébresztőm, összekapom magam, lefőzöm a kávét, aztán az első órámat a műsorra való felkészüléssel, a témák kidolgozásával, mondhatni, tanulással töltöm. Imádok olvasni, és mivel napközben fikarcnyi idő sincs rá, hogy ennek a szenvedélynek hódoljak, ezért ezt is beszuszakoltam a hajnali órákba:
Úgyhogy, ha elüti az óra az ötöt, akkor kezembe veszem az épp aktuális kötetet, és egy kerek órán keresztül belemerülök valamelyik csodálatos regény világába. Ebből nem adok alább. Hajnali hatkor indul a móka és kacagás: zuhany, smink, frizura, és irány a stúdió, hiszen hétkor már kezdődik is a műsor.
– Mi a legjellegzetesebb tulajdonságod?
– Jaj, szerintem a maximalizmusom. Ha munkáról, ha magánéletről, ha álmokról és célokról, ha pedig ezek megvalósításáról van szó, én mindent megpróbálok teljesen kimaxolni, és a lehető legtöbbet, legjobbat kihozni belőle. Nem biztos, hogy ez egy jó tulajdonság! Mindig van egy belső mércém, egy általam felállított szint, ami alá nem megyek – éljen Esterházy! –, és ez sokszor nem kompatibilis az esetenként langyos, megúszós világgal. De
– Miben tartod magad a leginkább különcnek?
– Abban, hogy nem adom alább. Nagyon sok súrlódást, konfliktust tud generálni az, ha az ember lánya tartani akar egy szintet, ha ragaszkodik a saját mércéjéhez, és nem elégszik meg a langyossal – mert a langyosat, ugye, még az Isten is kiköpi. És igen, emiatt sokszor kilógok a sorból.
– Mi a legkedvesebb időtöltésed?
– Az olvasás, minden kétséget kizáróan, de azt is imádom, ha létrehozhatok valamit a semmiből.
– És a legnagyobb dolog, amit elértél?
– Talán az, hogy az eddigi életem igazolja a hitemet. És hogy enyém a kérdezés joga.
– Hát a legnagyobb félelmed?
– Az, hogy egyszer csak már nem tudom, vagy már nem akarom megütni a saját mércémet.
– Milyen esetben szoktál hazudni?
– Amikor nem akarok bántani másokat. Amikor több jót és eredményt hoz a féligazság, mint amennyi fájdalmat és rosszat okozna az igazság maga.
– Melyik élő személyt tiszteled a leginkább?
– És milyen embert tartasz a legkevesebbre?
– Azt, akinek nincs tartása, nincs gerince. Szerintem nincs alávalóbb dolog a gyávaságnál, az alamusziságnál, a megúszásnál – ezek a gyenge ember ismérvei.
– Melyek azok a szavak, amelyeket túl sokszor használsz?
– Rengeteg van: „vagány”, „illetőleg”, „jaj, de jó”, „bevallom derekasan” és újabban az „abszolút”. A beszélős szakmák átka, hogy időről időre mindig beragad egy-egy szó vagy szófordulat. Igyekszem figyelni ezekre, frissíteni őket – néha nem túl nagy sikerrel.
– Mikor és hol voltál a legboldogabb?
– Valamikor talán 16 évesen, a vargyasi óvoda udvarán, egy nyári tábor alkalmával, amikor kinyújtóztam a „hosszú” hintán, és bámultam a kék eget. Már-már közhelyesen: néztem a felhőket, libbent a langyos nyári szél, körülöttem pedig halkan szólt a csirip-csirip. És akkor, ott megértettem valamit. Hogy mit? Na, ez az!
korábban írtuk
Nagyböjt gyógynövényekkel: „Nem azért böjtölök, hogy megmutassam, mire vagyok képes, hanem, hogy meglássam a gyengeségeimet”
A farsangi mulatságok során bőségesen lakomázunk, amivel eléggé megterheljük a szervezetünket. Aztán, ha eltelik a január, és a telet hajtó farsangnak is vége, beköszönt a böjt. Hogyan tudjuk ezt a megtisztulási folyamatot segíteni gyógynövényekkel?
