Ült a lány a medence szélén. Fején kecses, nőies szalmakalap, alóla dúsan omlottak vállára göndör fürtjei. A délutáni napfény vidám táncot lejtett köztük. Minden mozdulatnál lejjebb táncolt a lány szépen lebarnult vállain, majd visszalibbent a bájos fürtök közé.
A lány maga elé bámulva, réveteg tekintettel lóbálta lábait, lábujjai hegyével szórakozottan fröcskölte a vizet. Az apró vízcseppeken villanásnyi szivárványok keletkeztek, majd visszahulltak a medence vizébe. Percek óta ezzel szórakozott elmélyülten, számára az apró vízcsepp-szivárványok jelentették abban a pillanatban az egész világot.
Kissé távolabb állt tőle a fiú. A lányt nézte. Egy papírtasakból cseresznyét evett. A magokat a tenyerébe köpte. Csak a mozdulatai éltek,
a tekintete, mint egy állókép, mereven, megbabonázva szegeződött a lányra. Hosszú percek óta nem tudott betelni a látvánnyal.
A lány megérezte, hogy nézik. Felkapta fejét, tekintete találkozott a fiúéval. Ajkán halvány mosoly jelent meg. Alig észrevehetően. Lehetett volna akár egy árnyék is. De mielőtt ellibent volna, a fiú észrevette.
Közelebb lépett. Kérdő tekintettel mutatott a lány mellett az üres medenceszélre.
– Leülhetek?
A lány megvonta vállát, és intett a kezével, hogy csak tessék, foglaljon helyet! Hangosan pedig ezt mondta:
– Persze. Közterület.
A fiú leült a lány mellé. Ő folytatta a láblóbálást és szivárványképzést. A fiú is belelógatta lábát a vízbe, és lábujjaival fröcskölni kezdte. Egyet a fiú, egyet a leány. Egyre magasabbra emelkedtek a vízsugarak, nézték egymás szivárványát.
A leány elnevette magát. A fiú is nevetett, miközben fogva tartotta a lány pillantását. Egy meleg barna és egy tengerkék szempár vizslatta egymást.
A lány nem bírta a fiú tekintetét. Lesütötte hosszú szempilláit, melyek így árnyékot vetettek fitos orrára. A fiú gyönyörködve nézte a bájos orrocskát, rajta a néhány véletlenszerűen elszórt szemtelen, apró szeplővel.
Odatartotta a papírtasakot a lánynak. Ő belenyúlt, és kivett néhány szem cseresznyét belőle. A fiú követte a kecses, keskeny kezet, rajta a mandula formájú, rózsaszín körmökkel. Gyönyörködve nézte a látványt. A lány egy szem cseresznyét ajkai közé helyezett és beleharapott. Roppant a cseresznye a hófehér fogak közt, a vörös, édes nedű kispriccelt a telt ajkak közül, egy része a lány arcán, a többi a fiú fülén, homlokán landolt. Hatalmas nevetésben törtek ki. A fiú nézte, ahogy lecsorog az édes lé a lány arcán, miközben saját füléről törölgette a többit.
A lány egy bátortalan mozdulattal a fiú felé nyúlt, ujja hegyével letörölt egy csepp nedűt a halántékáról.
A fiú tekintete lejjebb kúszott, majd megállt a lány lábán, közvetlenül a térde fölött. A vizes bőrön néhány szőke, apró pihén csillant meg a napfény. A lány követte a fiú tekintetét, majd elkomorodott. Pont ma nem borotválta le a lábát, úristen, olyan a lába, mint egy majomnak. A fenébe, most nézheti ezt a dzsungelt. A fiú rajongva nézte a csodás, szőke pihéket.
Hirtelen feltámadt a szél. Belekapott a lány mézszőke hajába, és a fiú arcába libbentette. Ő mohón szívta be a váratlanul jött finom illatot, azonban csak néhány másodpercig tartott a csoda, mert a lány gyorsan összemarkolta rakoncátlan fürtjeit. Csak egy hosszú, göndör hajtincs szabadult ki a szorításból, és huncutul keretezte a szép, ovális arcot. De ennek a látványnak már nem lehetett ellenállni:
a fiú óvatosan, egy nagyon finom mozdulattal a lány füle mögé rakta a rendetlenkedő fürtöt, majd, mintegy befejezve a mozdulatot, kézháttal gyöngéden végigsimított a lány arcán.
Ekkor a lány egy hirtelen mozdulattal a fiú mögé nyúlt, és teljes erejéből meglökte. Ő egyensúlyát vesztve, hatalmas csobbanással esett a nem túl mély vízbe. A lány is utána vetette magát, hatalmas nevetéssel csobbant a medence vizébe. Ekkorra már a fiú is a felszínre került, és hahotázva fröcskölte a vizet a lányra. És csak fröcsköltek és fröcsköltek, nevettek gurgulázva, gyöngyözve, felszabadultan, boldogan.
Kissé távolabb sodródva egy papírtasak, néhány cseresznyemag és egy szalmakalap hánykolódott árván a felkavart víz felszínén.
A medencében megszűnt az idő. Legalábbis a két fiatal számára. Ámor pedig lepkeszárnyon suhanva, észrevétlenül, de megállíthatatlanul közeledett.
Kiemelt képünk illusztráció: Shutterstock
[embed]
]
