Emlékszem, mennyire csodáltam nagymamámat, hiszen minden héten egyszer fodrásznál ült, és megcsináltatta a körmeit is, varrodában készültek a ruhái, és mindig magas sarkú cipőben járt. Erre ő sok időt szánt, rengeteget. Korábban én is elég sok időt szántam erre, egész vasárnapokat, hogy hétközben minden rendben legyen a ruhatárammal. A vasárnap volt az arc - és kézpakolások ideje, a körömlakkozás és cipőpucolás ideje, a nagy vasalások napja. Ilyenkor összeválogattam, hogy a hét minden napján mit mivel társítok, és akkor így reggel nem kellett ezzel bíbelődni.
Ma már nem annyira fontos, hogy tökéletesen nézzek ki. De nem is tudnék, mert ennyi időm nem lesz soha már. Majd esetleg akkor, ha a fiúk felnőnek, és ismét csak nő lehetek majd. Az igény meglenne rá.
De valójában mi kell ahhoz, hogy egy nő igazán jól nézzen ki? Vegyük sorjában, fejtől lábig.
Kell egy jó frizura, jó hajszín, és jó kézügyesség a beszárításához. Aztán egy tiszta arcbőr, kissé napbarnított, nem ráncos, nem tág pórusú, hidratált és diszkréten sminkelt, persze, a viselője stílusában.
Finom ékszer a fülben, a nyak körül, ápolt testbőr, rugalmas, tiszta, kellemes tapintású. Körmök tiszták, rendezettek. Illatos egy nő, de nem viszi túlzásba, sohasem büdös. Lába sima, szőrtelen, lábfeje ápolt, sima, lábkörmei is tiszták.
Néha meg vadul divatos, de akkor klappol minden, nagy kiegészítők, drámai pillantás, színes cipő. Hosszú a lista.
Ez az idei év régi-új szokásokat is hozott magával. Míg eddig inkább itthonról végeztem szellemi és fizikai munkát, és ehhez nyilván nem kellett túlöltözni, mostanában inkább házon kívül tartózkodom, így előkerültek a ruhák is, a cipők, táskák, sálak (és melltartók is). A cipő persze soha nem talál a ruhával, új táska is kellene, más színű körömlakk. Csakhogy ez most irtó nagy erőfeszítésnek tűnik.
Vagy a zokni nem passzol a cipővel és a nadrággal, vagy a körömlakk kenődött el, annak ellenére, hogy hatszor újrakentem, és körben letöröltem, vagy a harisnyán felszalad a szem, éppen mikor már kellene kirohanni a házból. Hol a táska színe nem talál a többivel, a bugyi bevág, nem jó a melltartó színe, és átlátszik, a blúzon megjelent egy folt, vagy a mosógép kirágta és lyuk van rajta, ez meg szöszös, a hajam rosszul áll, a szemfesték elkenődik. És már nincs idő nyolcadszorra is visszarohanni a házba, kicserélni, kijavítani. Egy igazán peches reggelen ebből nagyjából fele meg is történik.
De van úgy, hogy egy helyzet is annyira ki tud billenteni, hogy mindenhonnan elkésel. Amikor a blúz foltos. De te már hozzáöltöztél, így bugyiig újra kell(ene) ruházkodni, figyelembe véve a fülbevaló és a körömlakk színét is.
Vagy sikálod a körmöd, mert előtte átültetted a virágokat, vagy szandált nem tudsz húzni, mert túrázni voltál, a lábadat tönkretette, és így teljesen mást kell választani, mint amire eredetileg gondoltál.
Sok nővel beszélgetek a vásárok alkalmával, meg ezeken kívül is. És bár nem vagyok az a nő, aki csak a ruhákról beszél, mégiscsak kozmetikumokkal foglalkozom: elengedhetetlen, hogy előkerüljön a téma. Sokszor megdicsérjük egymást egy-egy jól összeállított válogatásért. Vagy ha sikerül egy termékkel könnyebbé tenni az életünket. Azért is dicséret jár, ha tiszta a bőröd és ragyog. Gondolom azért, mert mindannyian tudjuk, mennyire nehéz, hogy ez létrejöjjön.
Sokszor beszélünk ilyenkor arról is, hogy hol vásárolunk, hogy szükséges egy jó kozmetikus, vagy nem tetszik a körmös, kellene másik, jajj, ajánlj már egy jó sampont…
Kislánykoromban azt mondták, hogy szépnek kell lennünk a férfiak, fiúk örömére, de ma már tudom, hogy nekik szinte semmi közük nincs ehhez. Messze nem értük, hanem kizárólag magunkért öltözködünk, a magunk iránti szeretet az, ami ebben megnyilvánul. Figyeld csak meg magad, milyen állapotaidban hanyagolod inkább magad. Ilyenkor egy jó színű sál is fel tud dobni, ugye?
Ha végigmérsz egy nőt, és megállapítod róla, hogy ápolt és jól néz ki, tudd, hogy ebben irtó sok a munka is.
Sok pénzbe kerül, sok időt és figyelmet igényel. Időpont ide, időpont oda, ebben a boltban ezt vásárolom, a másikban csak azt, és persze a város két ellenkező pontján van a kettő. Nekem már az is nagy teljesítmény, ha reggel egymáshoz passzoló ruhadarabokat tudok magamra dobni, és semmi sem lyukas vagy kopott vagy szöszös. A szendvics is elkészül, és a suliból sem késünk el. A smink külön félóra lenne, a kiegészítők összeállítása még egy jó tíz perc. Régebb ennyi sem volt, kezdem élvezni ismét, hogy nő lehetek. És ritkán ugyan, de vannak kozmetikai napjaim, amikor csak magammal foglalkozom.
Kiemelt képünk illusztráció: Shutterstock