Nem mindenki december végén búcsúztatja az óévet, és januárral nyitja az újat: olyan is van köztünk, akinek az év kezdete az első virágok nyílása, valamikor áprilisban. (Az addig esedékes négy hónapot szíve szerint átaludná, mint a mormota.) Ebből kiindulva vallottak saját évzáró rituáléikról az „udvarhelyi négyek”, azaz a Nőileg székelyudvarhelyi szerkesztői: Asztalos Ágnes, Kovács Eszter, Magyari Tekla és Sebestyén Kinga. Egyáltalán szoktak-e (évet) tervezni? Vagy meg tudják engedni a „sodródást” maguknak?
Könnyű csak úgy „belefeküdni” az életbe, vagy érett önismereti munka?
A jövő még nincs, tehát fölösleges szorongani rajta – emlékeztetik az udvarhelyi lányok egymáson keresztül önmagukat – no meg a hallgatókat. De tudunk mit kezdeni a (tőlünk független) bizonytalansággal? Jut időnk megünnepelni a sikereinket, örömeinket, saját magunkat?
Ráérős belső évértékelést kívánunk az olvasóknak, és nem lankadó önismereti munkát a továbbiakra. Merthogy mindannyian együtt változunk a tizedik évébe lépő erdélyi női magazinnal.
