Hány kiló legyen a vállalkozó nő?

Röviden: amennyi akar. Tudom, nem ezt mondják a magazinok és az Instagram, na de szerintem mindenki lélegezzen egy mélyet, és élje úgy az életét, ahogy ő tartja egészségesnek. Ez a kilós dolog nagyon személyes ügy. Éppúgy, mint az etika.

Rádióban voltam meghívott, amikor egy hölgy betelefonált az élő műsorba, és azt kérdezte, hogy fontos-e, hogy etikus legyen a business. Bumm. Improvizálj erre. Először is: más a legális és az etikus business. A legalitás az ország törvényeinek a betartásáról szól, és az nem kellene kérdéses legyen. Míg a törvény általános, az etikánk személyes. Az etikánk függ a neveltetésünktől, a referencia rendszerünktől, a kontextustól.

Pont, mint a kilókkal: van, akinek több és van, akinek kevesebb fér bele az etikai szépérzékébe. 

És ha most felhörrensz, hogy van, ami etikus és van, ami nem, és kész, akkor szeretném megjegyezni, hogy az ókori görögök, mint propeller forognak a sírjukban, ha ezt ennyire leegyszerűsítjük.

Vegyük például az intellektuális tulajdont. Megveszed a hamis márkás táskát Rómában a piacon? Elmész úgy kurzusra, hogy aláírod, ezt csak magadnak használod fel, aztán pár hónap múlva „szakemberként” tanítod a tartalmat? Mi van, ha hatalmas rendelést kapsz, csak épp a MARVEL logót tedd rá az általad gyártott termékekre? Nagyoktól lehet lopni, mert ők „megengedhetik maguknak”? Akkor is lopás, ha kicsit megváltoztatod az eredetit? Hm.

Mivel az egyszerűség híve vagyok, azt ajánlom, hogy lépjünk hátra, és vizsgáljuk meg az egyéni döntések hosszú távú következményeit. Talán ez segít.

Akitől lopnak, az szépen, lassan elveszíti a motiváltságát, hogy újítson – minek, hisz úgyis csak más zsebébe megy a pénz. 

Ezzel a döntésével – másokat is elbátortalanítva – lassan az innovációtól fosztja meg a többieket. Aki lop, több mint valószínű, nem tud annyit lopni, hogy nagyot dobbantson, és olcsóbban is árul majd. Arról nem is beszélve, hogy előbb-utóbb kiderül, és akkor a bizalomnak lőttek. Fuccs business. Aki tudatosan ezt támogatja pénzzel – #jólvannahaggyál –, kevesebb értéket kap, és kezdhet nyávogni, hogy milyen szar itt élni.

De… ( #ördögügyvédje)

Mi van akkor, ha attól a hamis Chanel táskától olyan cool-nak érzi magát a valaki, hogy kitalál valami egészen eredetit? Mi van, ha valaki ellop egy metodológiát, és még ha szarul is, de segít valakin, aki rászorul?

Mi van, ha az a száz hamis, Marvel logós póló ételt tesz egy négygyerekes család asztalára? Szóval, nem könnyű erre a kérdésre válaszolni, hogy van-e etikus business. Mert az etika egy személyes- és kontextustól függő dolog.

Szerintem nem kellene megálljanak az involválásban azok, akik ebben jók. Még akkor sem, ha dühítően lopnak tőlük. 

Hisz kellenek a világunknak. Akik lopnak, azok el kellene higgyék magukról, hogy ők is értékesek, és tudnak alkotni. Mi kellene bátorítsuk őket, hogy alkossanak. És aki a pénzét költi, az néha filozofáljon el arról, hogy ő milyen világot szeretne, mert tudnia kell, hogy igenis ő is hozzájárul a megteremtéséhez. Bármilyen szkeptikus is legyen.

Fehér, fekete és szürke. A kedvenc színeim. És néha talán nem azért kell beszélgetni, hogy bebizonyítsuk, igazunk van, csak el kell indítanunk egy dialógust. És igen, néha edd meg azt a szelet tortát. #GrayIsAColorToo

Te mit gondolsz?

Kiemelt képünk illusztráció: Shutterstock

korábban írtuk

Hányszor kérjen tanácsot a férjétől a vállalkozó nő?
Hányszor kérjen tanácsot a férjétől a vállalkozó nő?

Röviden: ahányszor jónak látja. Pár hete Balogh Petyával tartottam előadást Csíkszeredában a cégek egészséges növekedéséről. Petya sikeres vállalkozó, aki a cápás műsor egyik főszereplője Magyarországon és rém okos. Petyától bármikor kérnék tanácsot, pedig nem is a férjem. És nem azért kérnék, mert nadrágot visel, hisz ahogy nem érdekel, hogy mibe öltözik egy vállalkozó nő, úgy az sem érdekel, hogy mibe öltözik egy vállalkozó férfi. Egyszóval Petyától akkor is tanácsot kérnék, ha szoknyát viselne, mert P