Utána még apukámat is elhívták, s az jól megvert engemet, hogy minek vettem el a bicskáját. Kiesett a zsebiből a szekéren, s gondoltam jó lesz nekem, hogy ne mind bajlódjanak velem az iskolában.
A másik osztályban is van az a sárga hajú, az is mindig kötölőzik velem.
Azt kérdi ma a tanár, hogy miért nem voltam a tegnap iskolában. Mondtam, hogy apukám nem engedett, nem tudom, miért. Azt mondta, nem hiszi, hogy nem mondta meg apukám, miért nem enged iskolába. Hát igaz.
Azt mondta, nem fog minden héten hat lejt adni, hogy korcsolyázni menjünk az osztállyal, mert nincs pénzünk.
Pedig szeretek korcsolyázni, azt mondta a tanár, én vagyok a legügyesebb, s hívott, hogy menjek hoki edzésre. De anyukámék nem engednek. Azt mondja a tanár, hogy kár, mert így ki tudnék törni. Nem tudom az mit jelent, én eddig csak azt hallottam, hogy valaki betör.
Mit jelent az, hogy kitör?
Azt mondja a tanár, ő nem érti, hogy nincs pénzünk, amikor ma is száz lejt adott apukám. De azt azért adta, hogy vegyek komplettát, s a többire vettem magamnak egy távirányítós autót. Csak ötvenhárom lej volt.
A nagy testvérem jól megvert, mert nem akartam neki energiát venni.
Azt mondja a tanár, azért sem érti, miért mondja apukám, hogy nincs pénzünk, mert minden nap az iskolába hozok két kiflit, csipszet, kólát, csokit, mindig van nálam pénz. Hát én mit csináljak? Adja apukám, hogy vegyek magamnak.
Azt kérdi a tanár, hogy ugye nem verjük a lovat, a múltkor látott a szekéren, s úgy látta, ütjük a lovat. Mondtam, hogy én nem verem, csak a nagy testvérem. Azt kérdi, hogy miért. Hát hogy húzzon, azért. Hogy nem szabad az állatokat verni. Akkor hogy csinálja, amit kell?
Füvet kell vinni, fát kell vinni, minden nap kell vinni valamit, alig tud kimenni a nagy oldalban a szekérvel, akkor meg kell verni az ostorval, hogy menjen.
Ma megszidott a tanár. Mert bementem a tornaterembe, hogy nézzem meg. Azt kérdi, hogy miért mentem be. Hát, mert nyitva volt az ajtó. Azt mondja, hogy nem lehet akárhova bemenni, ahol nyitva van az ajtó. Ha például ő otthon nyitva hagyja az ajtót, mert valamit elfelejtett elvenni, s visszamegy érte, akkor én nem mehetek be csak azért, mert nyitva van az ajtó. Én még ilyent nem hallottam. Hát ha egyszer nyitva van az ajtó, akkor miért nem mehetek be?
Ma nem engedett ki a tanár órán a vécére. Szinte bepisiltem. Azt mondta, többet nem enged ki órán, mert a múltkor is felálltam a kalorifére a vécén, s kinyitottam az ablakot.
S utána még neki kiabált anyukám, hogy nem vigyáz rám, s még jó, hogy nem estem ki az ablakon. Hát meg kellett nézzem, mi van ott!
Azt mondja a tanár, hogy írjam a betűket, mert akkor megtanulok írni. De mondtam, hogy én unom, nem akarom írni. Inkább játszodni akarok a kockákkal. Azt mondja, hogy ő sem csak azt csinálja, amit szeret, meg a többi gyerek sem, azt is kell csinálni, amit unok, ha meg akarok tanulni írni.
Azt kérdi, hogy nem akarok megtanulni írni, olvasni? De igen, de inkább lemennék az udvarra játszani.
Egyik nap voltunk színházban. Már nem tudom melyik nap, mert a napokat nem tudom megjegyezni. Én még eddig soha nem voltam olyan helyt. Olyan jó volt! A pingvinek táncoltak, bolondkodtak, sokat lehetett kacagni. Azt mondja a tanár, hogy azok nem igazi pingvinek voltak, hanem emberek. Én azt hittem, hogy igaziak voltak. Azt kérdi a tanár, hogy hihettem azt, hát nem tudtam, hogy az igazi állatok nem tudnak beszélgetni, nem hordanak ruhát?
Ma kézimunka órán gesztenyéből, pityókából és kicsi tökből csináltunk állatokat. Én nem vittem semmit, de kaptam gesztenyét és fogpiszkálót, abból egy lovat csináltam, nagyon szép lett, a tanár megdicsért. A lovacskát letettem a padomra, aztán elmentem seprűért és összeseprettem a szemetet, segítettem elpakolni, rendet csinálni, azt mondta a tanár, én segítettem a legtöbbet. Visszavittem a seprűt a helyére a vécébe,
mire visszamentem az osztályba, a lovacskám eltűnt a padról. Valaki elvette. Mindegy, majd csinálok mást.
Ma azt mondta a tanár, hogy hazafelé vegyek magamnak füzetet, s azt is mondta, hogy milyent. Mikor indultam haza, az egyik osztálytársam utánam futott egy papírral, amire leírta, hogy mit kell vegyek, hogy ne felejtsem el. A múltkor kaptam tőle tolltartót, színes ceruzát, de a kicsi testvéreim mind elhányták.
Ma Norbi megkérdezte, hogy ki kéri az almáját. Én kértem elsőnek, de ő mégis Aladárnak adta.
Azt mondta, azért adta neki, mert kell a kutyájának. Én még olyant nem hallottam, hogy a kutya almát eszik!
A tegnap valami esényi egyenlőségről tanultunk. Játszottunk egy érdekes játékot. Úgy kellett játszodni, hogy a tanár kiválasztott négy gyereket, egyik volt János, a második egy milliomos, a harmadik egy roma, a negyedik egy kerekesszékes fésszeg. Egy vonalhoz álltak mind a négyen, a tanár mondott valamiket, aki meg tudta csinálni, az egyet léphetett előre. El kellett jutni az osztály másik felébe. Ilyeneket mondott, hogy: lépjen előre egyet az, aki megvásárolhat magának egy szigetet. Aki vehet magának egy várost. Aki vehet magának egy házat. Aki táncos lehet. Aki bárhova bemehet, ahova szeretne. Aki úgy érhet az iskolába, hogy nem lesz sáros a cipője. S ilyeneket. Olyan jó játék volt! Sokat kacagtunk is. De a roma és a fésszeg úgy lemaradtak a többitől, hé….!
Kiemlet képünk illusztráció: Shutterstock
korábban írtuk
Nálunk még mindig akut társadalmi probléma a nőbántalmazás
Szerkesztőségünk állásfoglalása a nők elleni erőszakkal szemben: nulla tolerancia.
