Szegény nők, ha valóban meg kellene felelniük mindennek, érzésem szerint hetek alatt megtelne a világ összes létező és nem létező apácazárdája.
Húzzuk le a vécét nyugodt lélekkel, hadd vigye a víz a sok aranyköpést! Aztán dőljünk hátra kényelmesen, és képzeljük el: mi lenne, ha magát a megfelelés kényszerét is a többi után eresztenénk? Úgy vélem, a 21. századi nő előtt elképesztő mennyiségű lehetőségként tálalt elvárás tornyosul, amelynek meg kell(ene) felelnie. Az anyáknak, dédanyáknak, ükanyáknak kicsit könnyebb dolguk lehetett. Persze nekik nem voltak különböző jogaik. Na, hát korunk Nőjének aztán vannak. Sőt, az a gyanúm – amint már jeleztem is fentebb –, hogy a kivívott jogok kínálta lehetőségek csupán a csomagolás: az elvárások égig érő tornya az igazi ajándék.
Megkockáztatom – s remélem, nem fognak érte dühödt bacchánsnők üldözni árnyas ligeteken át: fenébe az elvárásokkal! A nő a világ közepe. Belőle fakad az élet, ő az erő, amely a világot mozgatja.
Miért kellene hát azon töprengenie, hogy miképpen legyen jó anya, jó vezető, jó munkatárs, jó szerető, jó szakács, jó beszélgetőpartner, jó barát, ja és az óriásbébi férfiak jó Mary Poppinsa?
Van egy kedves történetem, amelyet több ízben is megtapasztaltam. A férfi (én) reggel felkel, odamegy az ablakhoz, konstatálja, hogy a világ ott van, minden rendben, kezdődhet a nap. A nő felébred, nem kel fel, nem megy oda az ablakhoz, nem néz ki. Tudja, hogy a világ ott van, minden rendben, kezdődhet a nap. Talán csak ehhez az eredendő, ha úgy tetszik, természetes tudáshoz kell(ene) ragaszkodni. És a nő máris irányít. Mégpedig a legjobban. Mindegy, mi az irányítás tárgya. Mert a Természetben rend van, mindenféle látszat ellenére. Az, hogy a végtelenül racionális (és végtelenül egyszerű) patriarchális gondolkodás számára káosznak tűnik a természetes rend, csak egy újabb elvárást „hoz a konyhára”.
Most látom: ebben a rövid szövegben is többször leírtam, én, a végtelenül racionális (és végtelenül egyszerű) férfi, hogy mit kellene tennie a nőnek ahhoz, hogy… Tudja, mit, kedves Hölgyolvasó? Ne hallgasson rám se! Hallgasson a saját magában levő világrendre. Ismerje fel, kicsoda, micsoda. Fogadja el, kicsoda, micsoda. Aztán meg szeresse nagyon azt a kicsoda-micsodát. És akkor nem tévedhet. Persze könnyen meglehet, hogy nem minden kis- vagy éppen nagyvilág felel meg Önnek. (Lám, megfordult a megfelelés iránya!) Nos, ha így van, akkor szépen keresse meg azt a kis- vagy éppen nagyvilágot, ami Önnek megfelel. Társ, család, otthon, munka, társaság… Ennek a világnak, már ha megfelelő, Ön a koronázatlan vagy épp megkoronázott Királynője. Felség, fenébe a megfeleléssel!
Kiemelt kép: Shutterstock
A cikk nyomtatott változata a Nőileg magazin 2019. novemberi lapszámában jelent meg.
