A nyár utolsó hónapja nevét a híres római császárról, Augustus Octavianusról kapta. Különös módon a július után szintén 31 napos augusztus következik, ami annak köszönhető, hogy Augustus császár ugyanannyi napot akart magának, mint amennyi a Iulius Caesarról elnevezett hónapban van. A nagy hódίtók is a még nagyobbakhoz kívánnak hasonlίtani, azt gondolván, túlszárnyalhatjuk a világot. De emberi volt ő is, érzésekkel. Augustus ezt a hónapot időben oda helyezte, amikor Kleopátra meghalt.
A különösen meleg hónap már magában hordozza a nyárvég hangulatát. A szabadságok, találkozások s búcsúzások finom egyvelege.
A forróság után az idő megkoptatja az arcokat. Elfásulnak a mondatok, elsüllyednek az iszapban kimondott szavak, ίgéretek, azonban azok az érzések, melyek tisztán hullnak az idő poraiba, nem csorbulnak. Konokul őrzik felvett alakjukat, s bár az idő megmutatja magát a kiszolgáltatott testnek, a megfoghatatlan lélek változatlanul tartja azokat időtlenné alakίtva.
Konok? Megvezet? Becsap? Inkább csak reményfonal, mi azt sejteti: valaminek muszáj időtlenné válnia.
Mikor mi már sorvadunk, az érzések időtlen energiái jobb világok reménysugaraiként meg-megcsillannak itt-ott, ahol látó szίvekre találnak.
A forróság lassan elillan, az arany szίnei rozsdaligetekké változnak. A kék búzavirág a pipacsokkal átadja helyét, a mezők kopárabbakká válnak, de a kertek pompáit emelik a szellőrózsák, fehér árnyékliliomok vagy a bίbor kúpvirágok. Nézem, amint a terebélyes nap méltósággal esti ruhát ölt, s a hátrahagyott melegben az éj palástja hulló csillagokat szór feléd. Felém. S bár már késő éjszakába gyalogolt az idő: mégsem fázom. A nyár élénken él bennem tovább.
Cikkünk a Nőileg magazin 2022. augusztusi lapszámában jelent meg.
Kimelet képünk illusztráció: Shutterstock
korábban írtuk
Lélekmorzsák – Július: menj, s csodáld, amit magasabb erők eléd tárnak
Az aranyló búzatengerek, mint karcsú balerinák karjai, kecsesen hajladoznak a szél meglebbenő játékában. A forróság néha délibábokat rajzol a pusztaságra, rátelepszik a domboldalakra, s a fennsίkok, melyek zordabb hónapokban is büszkén tűrik megpróbáltatásaikat, kiterίtik zubbonyaikat, hagyva, hogy sárgásra fakίtsa őket a perzselő nap.
