A nyár utolsó hónapja nevét a híres római császárról, Augustus Octavianusról kapta. Különös módon a július után a szintén harmincegy napos augusztus következik, ami annak köszönhető, hogy Augustus császár ugyanannyi napot akart magának, mint amennyi a Iulius Caesarról elnevezett hónapban van. A nagy hódίtók is a még nagyobbakhoz kívánnak hasonlίtani, azt gondolván, túlszárnyalhatjuk a világot. De emberi volt ő is, érzésekkel. Augustus ezt a hónapot időben arra az időszakra helyezte, amikor Kleopátra meghalt (i.e. 30. augusztus 12. – szerk. megj.).
A különösen meleg hónap már magában hordozza a nyárvég hangulatát. A szabadságok, találkozások s búcsúzások finom egyvelege.
A forróság után az idő megkoptatja az arcokat. Elfásulnak a mondatok, elsüllyednek az iszapban kimondott szavak, ίgéretek, azonban azok az érzések, melyek tisztán hullnak az idő poraiba, nem csorbulnak. Konokul őrzik felvett alakjukat, s bár az idő megmutatja magát a kiszolgáltatott testnek, a megfoghatatlan lélek változatlanul tartja azokat időtlenné alakίtva.
Konok? Megvezet? Becsap? Inkább csak reményfonal, mi azt sejteti: valaminek muszáj időtlenné válnia.
Mikor mi már sorvadunk, az érzések időtlen energiái jobb világok reménysugaraiként meg-megcsillannak itt-ott, ahol látó szίvekre találnak.
A forróság lassan elillan, az arany szίnei rozsdaligetekké változnak. A kék búzavirág a pipacsokkal átadja helyét, a mezők kopárabbakká válnak, de a kertek pompáit emelik a szellőrózsák, fehér árnyékliliomok vagy a bίbor kúpvirágok. Nézem, amint a terebélyes nap méltósággal esti ruhát ölt, s a hátrahagyott melegben az éj palástja hulló csillagokat szór feléd. Felém. S bár már késő éjszakába gyalogolt az idő: mégsem fázom. A nyár élénken él bennem tovább.
korábban írtuk
Magyari Tekla: El kell kezdeni – Augusztusi lapajánló
Próbálkoztam néhányszor körülírni, de aki maga is nem anya, annak nem tudtam árnyalni: mi mindent átalakított a lányom születése bennem. Talán csak azok értik, akik maguk is gyermeket nevelnek, hogyan változnak meg gyökerestől prioritások és értékrendek.
