Az újratervezés szóról sok autóvezetőnek a GPS juthat eszébe, a legtöbb sofőr frászolt már ezt hallván a kedves navigátor hangjától. Én legalábbis rendszeresen, még gyalog is. Már annyira tudom előre, hogy ezúttal sem úszom meg, hogy épp ma hajnalban is így indult a napom. Budapestre érkeztem, még sötét, nagyjából üres utcák közt szálltam le a metrópótló autóbuszról, gondolván, hogy 200 méterre vagyok a szálláshelyemtől. Így tudtam én. Nem kezdtem keresgélni az utcanévtáblákat, hanem előkaptam a telefonom, hogy merre is van az rövid szakasz – mert ugye nem mindegy, hogy jobbra vagy balra indul az ember. Pikpakk útvonalat terveztem, vitt is a Google-térkép, jelezvén, hogy még 950 méterre vagyok a 200 helyett. No, itt jött egy kevés cifra káromkodás, hogy már megint átvertek (mert kapásból mi más jöhetne), majd több átjáró, kis utca megtétele után végül csak megérkeztem csomagokkal roskadozva a célig. Egy kis hajnali séta nem árt – állapítottam meg, s mielőtt kikapcsoltam volna a navigációt fedeztem fel, hogy nem gyalogos irányítására volt állítva a térkép. Lényeg, hogy megfelelően betartottam az autós közlekedés szabályait.
Az ilyen mellékvágányok nálam rendszeresek (ezért is érdemes többletidővel számolnom), nagyobb városokban rendre felülök a megfelelő szakasz járatára, csak épp az ellenkező irányba. Évekkel korábban elmentem a végállomásig is akár, s majd vissza, ma már picit figyelmesebb vagyok, és egy-két megálló után váltok. Ha nem vagyok késésben, még röhögni is tudok magamon.
[caption id="attachment_72520" align="aligncenter" width="335"]
