Jaj, drága Teremtőm, hogy nézel ki, Henikém? Néztél te tükörbe? Máskor, ha hozzám jössz, öltözz fel rendesen! A feneked kilóg abból a rövidnadrágból, nem is tudom, annak lehet-e nevezni vagy inkább bugyinak? És az a veddfelke... abból is kinn van mindened. Rossz rád nézni. Mi az, hogy akkor nézzek máshova? Ne légy olyan bumfordi! Tudod, a fiúk a kedves, mosolygós lányokat szeretik. Felvehetnél egy-egy szép szoknyát is néha.
Én nem tudom, hova térült meg a világ, de olyan áncungokat vesznek magukra az emberek, hogy gutaütést kell kapni.
Vannak Magyarból valami vendégek itt a szomszédban, s nézem, az egyik fiatalemberen egy nagy kivágású majó. Hát, a mi időnkben majót csak ing alá vettek a férfiak. De azt télen-nyáron. A melegben azért, hogy ha megizzad az ember, beszívja az izzadságot, s télen pedig az melegített. Nekem apám s nagyapám még székelyharisnyában jártak kaszálni s takarni a mezőre. Az nyáron hűtött s télen fűtött. De most a gyapjúnak is odalett a becsülete, senkinek nem kell. Tele van a padlás csergével, már a fél falut kérdeztem, de egy se viszi el. Jaj, ne is mondd, a hideg is kiráz, mikor látom, hogy műszálas minden ruhád.
A mindenségét, mennyit kötöttünk s horgoltunk!
Apádnak is annak idején még kicsi nadrágot s réklit is köttem. Kicsit kelj fel a ládáról, mert itten vannak a fonalaim s meg akarom mutatni, mennyi szép matringom megmaradt még azokból az időkből, amikor három nap alatt kikötöttem egy pulóvert. Hogyhogy mire való ez a sok kacat? Tudom, hogy neked egy hátizsákban elférnek a holmijaid, amikhez ragaszkodsz. Mit mondasz? Jaj, te nem ragaszkodsz semmihez. Majd fogsz, angyalom, majd fogsz. Csak érd meg azt, hogy a dolgok többet jelentsenek annál, mint amire használod. Akkor majd, ha az ollóra nézel, nem csak egy vágószerszámot látsz, hanem eszedbe jut az összes kislányruha, amit a lányodnak vagy az unokádnak szabtál hosszú éveken keresztül.
Képzeld el, nem is meséltem, hogy a múlt héten végighajtott itt valami biciklis raj a falun. Pont fix olyan volt, mint egy szúnyoginvázió: annyian voltak s akkora zajjal zúgtak itt keresztül, hogy hirtelen azt se tudtam, mi lett. Gondoltam, ejsze csak nem jöttek vissza az oroszok. Te, Henikém, értelmes leányka vagy, mondd meg nekem:
azok a biciklisták miért néznek úgy ki, mint egy-egy űrhajós? Úgy be vannak öltözve, mintha most lövetnék ki magukat a Holdra. Hát mire való ez a maszkabál?
Egyébként is elfigyelem, hogy mennyi csiricsáré színt felvesznek magukra az emberek. Mi annak idején alig hordtunk 5-6 féle színt: feketét, fehéret, szürkét, barnát, s néha még kéket vagy zöldet. Én nem tudom, miért kell úgy kinézni, mint egy papagáj. A másik: ott vannak ezek a kiszakadt nadrágok. Én eddigelé azt hittem, hogy ezeknek a süldőcske fiataloknak otthon az anyjuk nem varrja meg. Erre fel a tegnap a városban szembejön velem az utcán egy fiatal menyecske, kicsi legénykét sétáltatott, ejsze a fia lehetett. S hát azon a fehérnépen is olyan kiszakadt, rojtos pantalló volt. Na, gondoltam, elég elé vagy!
Aztán a városban is egyik tongyóbb, mint a másik.
Egy fehérnépen egy bő nadrág lógott, mintha magára húzta volna a lisztes zsákot, mellette a pasas egy mazlag gagyában, néztem, ebben a szent helyben leesik róla. Nem árulnak nadrágszíjat az üzletekben? Egy fiatal leányka valami bankettre siethetett, mert erősen ki volt csípve. Még a ruhájával nem is lett volna baj, de a frizurája! Te jószagú málnabokor! Kezdődött azzal, hogy egyik felől nem olyan hosszú volt, mint a másik oldalon, aztán a színe, mint amikor húsvétkor lila színt akarsz kavarni a piros s a kék tojásfestékből.
Én nem értem, hova lettek azok a drága jó ruhadarabok, amiket mi hordtunk: a cicanadrág, az otthonka, a pendely, a gyapjú szvetter?
S hálóinget viselnek ma még a fehérnépek? Egy lájbi például soha nem megy ki divatból, s még praktikus is. Akármikor kapod magadra, s olyan jól tartja a vesédet. Én a templomba is mindig viszem magammal, elég hűvös van még nyáron is. Tudod, a miénket, a papot néha elkapja a gépszíj, s nem ér a végére a mondandójának. Na, olyankor veszem fel mindig a lájbit, nehogy megfázzon a derekam. A pasasok pedig? Mind ki vannak nőve a rendruhájukból. Mindegyiknek kilóg a bokája a nadrágból s a keze a kabátujjból. Én megértem, ha ezt a bolond divatot követi egy-egy jöttment, de hogy még a politikusok is!
Mondom én neked, hogy tiszta emberkínzás ez a mai divat.
Azok a magas sarkú cipők! Leányka koromban a gólyalábakon bátran mentem, de most annyit nem fizetnének, hogy egy olyan cipőre felálljak. Remélem, te normálisabban öltözködsz, angyalom. Hogy mit szeretnél? Egy pírszinget? Az jó, adok én rá pénzt, ha megveszed. Az ingek mindig jól álltak neked.
Kiemelt képünk illusztráció: Shutterstock
[embed]
]
