Este tízre járt az idő, és Dugovács úr hanyatt vetette magát a lábtartós, dönthető foteljébe, egyik kezében török sósrudat szorongatott, a másikban a söre kellett volna habozzon, de elfelejtette kivenni a hűtőszekrényből, így nem sokat habozott, rászólt a feleségére, hogy: „A söröm.” „Persze, drágám” – jött is azonnal a válasz, még mielőtt a férfi két ajka közötti zöngés „m” végleg elhalt volna, és az asszonyka kifordult a konyhára, majd tálcán hozta a gyöngyöző italt.
„Kitámasszam a fejed egy párnával?” – érdeklődött búgó hangon a nő. „Előbb a zoknim húzd le!” – utasította a férfi, mire a nő szépen lefejtette a zoknikat, és egy-egy puszit nyomott a bütykös lábfejekre. „Folytassam a vetkőztetést, uracskám?” – kacérkodott. Dugovács egy darabig hallgatott, bekapcsolta a televíziót, majd nyöszörögve válaszolt: „Ááá, nem is tudom… elvégezted a melót?” „A konyhai teendők kilencvennégy százalékon teljesítve, a fennmaradó hat százalék kilenc és fél perc alatt teljesíthető, a fürdő is majdnem százszázalékos, egy mosásprogram csendes üzemmódban folyamatban van, harmincnégy percen belül teregetés, ami tizenegy és fél perc többletidőt jelent. Az előszoba, a nappali és a hálószoba száz százalékon, a kamrában a polcok előkészítve, viszont a befőttek nem kerülhetnek polcra a száraz dunsztolás befejeztéig, ami egész pontosan holnap délelőtt tizenegy óra és harminchat perckor jár le. A feltöltés számításaim szerint tizenöt percet venne…” „Jaj, na… ne untass a részletekkel! – szakította félbe feleségét Dugovács. – Sörrel hogy állunk?” – nyögdécselte. „Leffe Blonde, 0,33 literes, 6,6%-os nyolc darab van összesen hét Celsius-fokra hűtve, ezenkívül három darab Bohemian Pilsner, 0,5 literes, 5,4%-os tizenkét fokon. Borok…”
„Nem-nem, azt nem kérdeztem – sietett elhallgattatni az asszonyt –, inkább hozz még egy Leffe-t” – mondta, miközben az erotikus csatornák között válogatott.
A nő perdült egyet és letette az ura elé a sört, de nem egyenesedett fel, hanem meghajolva mélyen a szemébe nézett, és kivillantotta cseresznyepiros szájprémei mögül a fehér fogait. „Vetkőzzek?” – kérdezte huncutul, és a férfi mellére helyezte tenyerét. „Igen – mondta Dugovács –, de nem itt, átmegyünk a hálószobába.” Nem egészen tíz perc múlva a fejére húzta a takarót, és onnan suttogott. „Kicsi kifli – nagy kifli pózt szeretnék az alváshoz, és most én vagyok a kicsi. Ha horkolok, nem kérek ébresztést, ha szellentek, akkor sem kell emelgetni a takarót. Világos?” „Mint a kedvenc söröd, uracskám” – mosolygott a neje, és kisietett teregetni.
Reggel Dugovács a telefon csöngetésére ébredt, kedvtelenül szólt bele, hogy „halló”. „Jó reggelt, Dugovács úr, a Sybarita ügynökségtől hívom, reméljük, jól érezte magát Roboborda intelligens robotunk társaságában. Figyelmeztetni szeretnénk, hogy a hét napra kötött próbaidős szerződése ma déli tizenkettőkor véget ér. Amennyiben hosszabbítani szeretne, kérjük, jelezze nekünk!” „Igen, jó lesz a nő, dolgos, dögös, humoros. Talán egy picit sokat beszél. Korlátozni szeretném a válaszait 15 másodpercre. Megoldhatooó?” – ásított bele Dugovács. „Persze, uram, az ügynökünk a délelőtti órákban keresni fogja Önt. Szép napot és felhőtlen házasságot, uram!”
Kiemelt kép illusztráció: Shutterstock
A cikk nyomtatott változata a Nőileg magazin 2018. decemberi lapszámában jelent meg.
