Ezen értékrend mentén éltem én is eddigi életem nagy részét. Időnként azonban szükségszerű lenne megállni, újra átgondolni az eddig megtett utat, esetleg újraértelmezni az irányt, célokat, meghallani a belső hangunkat. Különben mentálisan nagyon elfáradhatunk, és annak következményei vannak… Belső értékeinkkel, tevékenységeinkkel nem mindegy, hogy hová utazunk, mit veszünk észre, mire akarunk rálátni.
S bár a fiatalságról azt feltételezzük, hogy csupa kirobbanó energia, ott kell megragadni az élet velejét, megesik, hogy már akkor szükség van egy rövid pihenőre, hiszen lényegében manapság az egész gyerek- és kamaszkor egy teljesítményorientált, folyamatos vizsgakényszerben működő út. Ebben a lapszámunkban erre a jelenségre is fókuszálunk. De ugyanezt rávetíthetjük a későbbi korszakainkra is:
Mindig úton vagyunk, csak talán tudatosabban kellene pihenőket tartani. Már amennyire kinek-kinek megadatik. Mert ahhoz, hogy a saját utunkat be tudjuk járni, az egészségünk a legfontosabb.
