A ma már jócskán elrománosodott Szászrégen környéki szórványfalucskában, Tancson született gróf Teleki Arctur és báró Wesselényi Ilona gyermekeként. Négyen voltak testvérek, köztük három lány, a házimunka felosztása során Gemmára az udvar, a kert gondozása jutott. A vonzódás egy életen át tartott, egyik ujja is erre ment rá. Megszúrta egy rózsatövis, a seb elgennyesedett, amikor már tűrhetetlenül fájt, bevitték a klinikára.
– foglalta össze később a történteket. A sáromberki gróf Teleki Károlyhoz ment férjhez 1928-ban, a nemesi társadalom meg csak hüledezett: a mutatós-mulatós Teleki „Pufi” gróf és a nőideálnak fiatal korában sem nagyon számító Gemma?
„Társaságban elbűvölő volt, otthon kibírhatatlan” – mondta később a férjéről. A házaspár egy átlagos napjának forgatókönyvét Gemmi néni utolsó éveinek támaszai, Betegh Stefánia és Betegh Margit idézték fel. Eszerint miután Pufi gróf beült a fürdőkádba – természetesen nem túl korai órában –, Gemma bement hozzá, hogy megkérdezze, mi legyen az aznapi ebéd. A férj szinte sportot űzött abból, hogy minél nehezebben megvalósítható fogásokat kérjen. A válasszal a grófné visszament Róberthez, a szakácshoz, aki elmondta, mi minden nem áll rendelkezésre a kért fogások elkészítéséhez. De azt is, hogy mit mivel lehetne helyettesíteni. Az egyeztetések részeredményeivel Gemma néha már sírva rohangált a fürdőszoba és a konyha között.
Meneküléskor Bécsig ment a három gyermekével, aztán visszajött. Egyedül. Tancson már csak a szülőkkel élt, a család összes többi tagja külföldön keresett boldogulást.
Kitelepítéskor a marosvásárhelyi rendőrségen jutott eszébe, hogy annak idején Teleki Sámuel azzal a kitétellel hagyta a városra a Teleki Tékát, hogy a családnak állandó lakhelyet tartanak fenn benne. Jelentkezett hát a Tékánál, ahol egy ajtóval leválasztott folyosóvégbe vackolták be magukat. Gemma néni a szekrények tetején aludt.
