ARCHÍV Szex, sztárok, glamour – A lap, amely Csősz Boglárkának is ismertséget hozott

Ikonikus lap, az egyik legismertebb márka a világon. Ha azt halljuk, nyuszis magazin, egyből tudjuk, hogy a Playboy-ról van szó. Megítélése mindig is vitatott volt, egyesek kiemelik a faji és nemi megkülönböztetés elleni küzdelmét, tabudöntögető szándékát, mások elítélik az erotikus tartalom miatt. Mindenesetre a lap megkerülhetetlen, ha a XX. század kultúrtörténetéről beszélünk. Bár a magazin magyar nyelvű kiadása megszűnt, az amerikai változat a weben továbbra is elérhető. Bus Istvánnal, a magyar Playboy utolsó főszerkesztőjével beszélgettünk. (Cikkünk a Nőileg magazin 2020. júniusi számában jelent meg.)

– A Playboy életmódmagazinként indult, ám sokan, sokszor rányomták a „pornós lap” bélyeget. Akkor mi is valójában?

– Abszolút lifestyle kategória, ízléses képekkel. Amikor indult, léteztek férfimagazinok Amerikában, de sok volt bennük a szélsőséges tartalom, például fegyverek. Majd felbukkant Hefner a médiapiacon, aki nemcsak meztelen nőket tett a lapba, hanem nagyon magas színvonalú írásokat, a kor legnevesebb írói voltak a Playboy szerzői. A szövegek művészetről, filozófiáról, szabadságról szóltak.  

– Szabadságról vagy szabadosságról?

– A szex is a szabadságról szólt a magazinban, az ’50-es években még a szexuális forradalom sem zajlott le, maga a szexualitás egy csúnya, kínos dolognak számított, amit mindenképpen lekapcsolt lámpánál kellett művelni. És akkor jött Hefner, és felkapcsolta a lámpát a hálószobákban. A szex nem csupán a reprodukcióról, utódnemzésről szólt többé, hanem egy teljesen normális, emberi cselekedet lett. 

– A Playboy indulása óta mindig nagyon figyelt a minőségre, mind az írott tartalomban, mind a képi anyagban. Egyes kritikák szerint azonban a lap meglehetősen sznob.

– Prémium, de nem sznob. Hefner azt gondolta, ha már kiad egy magazint, legyen igényesen összerakva.

– Mennyire fektet hangsúlyt a magazin a külsőségekre? Mennyire sugallja azt, fontos, hogy milyen órád van, milyen bort iszol?

– Arról szólnak a cikkek, hogy milyen órák léteznek a világban, ezek hogyan működnek, nem arról, hogy neked milyen órád van. A nők sem járnak mind Gucciban vagy Pradaban, de megnézik a divatbemutatót, meg az Instan a legújabb kollekciót. 

– Sokak szerint a Playboy tárgyiasítja a nőket. Szerinted?

– Volt főszerkesztőként biztos nem fogom azt mondani, hogy tárgyiasítottuk a nőket! Ha valaki le akar vetkőzni, levetkőzik, ha pedig nem akar, a fotókért fizetett pénz se motiválja, hogy megtegye.  Azok, akik megtették, büszkék arra, hogy a fotóik megjelentek a Playboy-ban, egyfajta önmegvalósítás ez számukra. Hagyjuk már meg a döntést a nőknek, hogy le akarnak-e vetkőzni vagy sem, ne akarjuk kívülről megmondani, hogy ez nekik rossz. Ha ők akarják, nincs az az „izmus”, amely felelősségre vonhatná őket, hiszen akkor a szabad akaratukat kérdőjeleznénk meg. 

– A nők hogyan reagáltak a Playboy-ra?

– Ha elmentem egy baráti összejövetelre, és vittem magammal a friss lapból, a nők voltak az elsők, akik megnézték. Miért ne érdekelhetné a nőket is a szexualitás, és persze az igényes cikkek? Érdekes egyébként, hogy ha egy női magazin címlapján férfi van, az a lapszám általában nem megy olyan jól, mint amikor nő van a borítón. Mert a férfiak is a nőkre kíváncsiak, és a nők is a nőkre kíváncsiak. 

– Hogyan fogadták a Playboyt Kelet-Európában?

Hirdetés

– Olyan lehetett a megjelenése, mint a Mekié. Mindenki tudta, hogy lezajlott a rendszerváltás. Persze voltak, akik kritizálták, de sokan úgy, hogy életükben ki se nyitottak egy példányt sem. De ha valaki belelapozott, meglepődött a minőségén. A saját anyám is. Ő vidéki, magyar szakos pedagógus, aki – amíg nem látta –, csúnya dolgokat gondolt a Playboyról. Aztán egy szombat reggel, 8 órakor csöngött a telefon, anyukám volt. Megijedtem, hogy valami baj van. Felkaptam a telefont, ő pedig elkezdett áradozni, hogy megnézett egy számot és meglepődött, milyen színvonalas ez az újság. Jó reggelt, anyu! – mondtam.

– A lap mindig kényes volt a képek minőségére. Hogyan zajlott egy fotózás?

– Mindig arra törekedtünk, hogy akit fényképezünk, jól érezze magát, éppen ezért először elbeszélgettünk a modellel, aztán jött egy kreatív csapat, amelyik ötletezett. A legjobb fotósokkal dolgoztunk, általában Nánási Pállal, de másokkal is. Ne felejtsük, akt-fotóprodukciót kellett összerakni, és a folyamat maga egy kényes szituáció, komoly ilyenkor a kitárulkozás minden szinten, ezt a helyzetet szakmailag kezelni kell. Különösen figyeltünk arra, hogy az emberi méltóság ne sérüljön.

– A nyomtatott Playboy megszűnt. Mi ennek az oka?

– Megváltozott a férfikép, megváltoztak a férfiszerepek, ez azóta sejthető, amióta James Bond elsírta magát a filmvásznon. Jön felfelé a feminizmus, a genderhez fűződő viszonyunk is más. Ráadásul manapság mindenki internetezik, hatalmas mennyiségű tartalom hozzáférhető ingyen, igen, az erotika is. Megváltozott a médiapiac, és ezt tudomásul kell venni.

– Megszűnt a magyar nyelvű Playboy, van helyette Apa magazin, aminek szintén te vagy a főszerkesztője. Valóban változott ekkorát a világ?

– Szerintem igen. Az apaság egy rendkívül férfias dolog, fel kell nőni hozzá. Ma már nemcsak az jellemez egy férfit, milyen az autója, a telefonja, hanem az is, milyen társ, milyen apa, a társadalmi ügyek iránt érzékeny-e. Mielőtt a lányom megszületett, gourmet helyekre jártunk a feleségemmel, iszonyat finom, különleges ételeket ettünk. A szülés után meg azon kaptam magam, hogy éjjel 3-kor hideg babfőzeléket lapátolok a hűtőből kivett lábasból. Megváltozott az életem, és én is vele tudtam változni, mert az apasághoz rugalmasság kell. Az sem árt, ha nyitott, netán jófej vagy – vagy legalábbis törekszel rá. Apának lenni cool!

A Hugh Hefner alapította Playboy 1953-ban indult, címlapján a legendás Marilyn Monroe-val. Fénykorában havonta hétmillió példányt is eladtak belőle. Borítóján olyan sztárok tündököltek, mint Mariah Carey, Barbra Streisand, Goldie Hawn, Charlize Theron, Drew Barrymore, Kim Basinger, Naomi Campbell, Cindy Crawford, Kate Moss. Az internet megjelenése előtt az ismert emberek sokszor a Playboy-nak szivárogtatták ki az információkat az életükről, énekesnőként, színésznőként, modellként presztízskérdés volt bekerülni a lapba. A Playboy magyar nyelvű kiadása 2020 januárjától megszűnt, és az amerikai változat is csak a weben jelenik meg.

Az erdélyi Playboy-nyuszi: Csősz Boglárka

A sepsiszentgyörgyi születésű Csősz Boglárka, aki az Apám beájulna című filmnek köszönheti filmes karrierje indulását, 2004-ben pózolt a Playboynak. „19 évesen, frissen Magyarországra érkezett erdélyi szőkeségként nem kevés irigységet kaptam. A külcsín meghatározta, hogyan vélekednek rólam, ezért úgy gondoltam, ha amúgy is a külsőmről ítélnek meg, miért mondanék nemet a Playboynak?” – meséli nyuszilányos története kezdeteit az azóta producerként és üzletasszonyként dolgozó Bogi.

„Egy Playboy-fotózásnak akkoriban nagy presztízse volt, nekem pláne címlapot ajánlottak. Egy nő életében egy ilyen felkérés egyszer jön, most visszagondolva is nagyon büszke vagyok azokra a fotókra.

Valójában nekem ez a lap óriási sikert és ismertséget hozott, az utána következő években rengeteg munkalehetőséget kaptam” – mondja az erdélyi szépség, aki 12 éve Isztambulban él férjével, az ENSZ-ben is tevékenykedik, női jogokkal foglalkozik. „Fontosnak tartom, hogy egy nő maga dönthessen az őt érintő kérdésekben. Sem a családja, férje, párja, sem a barátai ne szóljanak bele a döntéseibe. Azért küzdök, hogy mi, nők, úgy fejezhessük ki magunkat, ahogy nekünk jól esik” – hangsúlyozza Bogi. 

Közreműködött: Ménessy Kinga Kitty

Fotó: Playboy