Egy szolid, polgári vasárnap délben ülünk a családommal a gőzölgő húslevest (laskaleves igazi nevén) kanalazgatva az asztal körül, a leves ízétől kissé elbódultan a rövid életű asztali csendben, amikor lányom szó szerint áthasítja kérdésével a finom hallgatás leplét, és a nyelőcsőbe szorul az utolsó korty leves: – Akik szexelnek, pontosan mit csinálnak? Hogyan lesz abból gyerek?
Jó, jó, én tudom, hogy már milyen korán feléled a gyerekekben a szexuális kíváncsiság, megtartottam már egy tucat előadást szexuális felvilágosítás témában, a pszichoedukációban egyik kedvenc témám, szeretek beszélni (is) róla, általában nem feszélyez, de ez az a helyzet, amely kibújik az „általában” alól puszta váratlansága meg helyzetidegensége miatt.
Fiam, aki az ékes magyar nyelvvel ez idő tájt ismerkedett, rögtön kiragadta a lányom kérdéséből azt az egy bizonyos szót, amitől a laska megállt a nyelőcsőben, és mintha új mondókát, nyelvtörőt hallott volna, kanalával ide-oda hadonászva elkezdte dürögő fajdkakas módjára ismételgetni:
– Szexszexszexszexszexszexszex....
– Na, helyzet van, apa! – szólok a férjemnek, hogy itt az idő nekirugaszkodni az elméleti síknak is.
Enyhén vérző szívvel lemondtam mégis a húslevesem forróságáról, és kissé költői képet festve, de elmagyaráztam a gyerekeknek, hogy egy férfi és egy nő sokféle módon szeretheti egymást. Egyik formája, hogy szeretik egymás testét simogatni, cirógatni, összebújni, szorosan, nagyon szorosan, a testük minden része, és miközben így ölelkeznek, két kis sejtecskéjük találkozik (jelzem: nem jött pontosítást igénylő kérdés a részleteket illetően), megörülnek egymásnak ők is, ők is egybeolvadnak, és megtapadnak a nő hasában, ebből növekszik szép lassan a baba. Hát olyan szépnek találtam a magyarázatomat, még én is meghatódtam tőle, mire Anna:
– Pfuj, anya, remélem, ti ezt nem csináljátok!
Mint akire ráborult a forró levesestál, úgy éreztem magam. Csípőből vissza:
– Persze, Anna, mit képzelsz, téged a gólya hozott?!
Most ugrunk egyet az időben. Anna kíváncsian belemászik az előttem világító képernyőbe:
– Na és most kiről és miről írsz, anya?
Elmagyarázom, hogy miről szeretnék, engedélyét adja-e hozzá, hogy a sztorit leírjam. Miután kiujjongta magát kellőképpen, hogy híres lesz, egy rövid hatásszünet után azért felvilágosít ő is engem:
– De ugye, tudod, anya, hogy én akkor is tudtam, mi a szex? Csak azért kérdeztem, hogy te is tudjad, hogy én már tudom. Beszélhetünk ezután nyugodtan róla.
A cikk nyomtatott változata a Nőileg magazin 2017. szeptemberi lapszámában jelent meg.
