Sztereotípiák nyomában – Lehet másképp

Sztereotipikus kijelentések véleményezésére kértünk különböző korosztályú- és családi állapotukat, hivatásukat tekintve is más nézőpontokból inspirálódó nőket. Olyan kijelentések ezek, amelyek a mi társadalmunkban is szerteágazó gyökerekkel hálózzák be gondolkodásunkat, és a velük való azonosulás fájdalmas életterhet is jelenthet: a nő mint a termékenység szimbóluma, a családi tűzhely őrzője, a családi béke letéteményese és a lágyság, szépség képviselője…

Lehet másképp

Győrfi Kata költő, dramaturg, eseménykurátor

Az életemben olyan emberek neveltek, tanítottak, vezettek és lettek a barátaim, akiknek hatására önmagamra és a világra mindig rákérdező lettem. Ezek a rákérdezések sokfélék, más-más minőségűek, könnyedek, súlyosak, olyanokra is rákérdezek, amiről utólag kiderül: nem volt érdemes, olyanokra is, amikre még nem vagyok kész, aprócska- és az élet nagy dolgaira. Van értelme felkelni reggel? És ha van, mi tudna lenni az? És nekem mi értelme felkelnem reggel? Miért kel fel a Nap minden reggel? Mások miért kelnek fel reggel?

Vannak nők az életemben, akik dolgozni kelnek fel, olyan munkát végezni, amit nem szeretnek. Dolgoznak, hazamennek, esznek. És utána? 

Képzeljük el a negyvenes kisbolti elárusítót, ahogy estebéd után leül a nappaliban a fotelre, és megtestesíti a termékenységet. Ott ül a naplemente nyári csendjében, és arra gondol, hogy ő a termékenység szimbóluma. Mert ez a nőiesség része a napjának. Vagy a munkáját hazavivő fiatal könyvelőt: felrakja a szemüvegét, és mielőtt pötyögni kezdene, eszébe jut és a homlokára csap, hogy „A családi béke!”, hogy ma elfelejtett a családi békével foglalkozni. Vagy a nyugdíj előtt álló szalagon dolgozót: kijön a kapun egy éjszakai műszak után, és hazafelé sétálva egyik lábát rakja a másik után, és közben képviseli a lágyságot és a szépséget. Vagy én. Vagy az egyedülálló, elvált anya. És a gyermektelen özvegy. És a magát végkimerülésig hajtó orvostanhallgató. 

Nem tudom az igazságot, de azt tudom, hogy három-négy év otthon élés után bűntudatot éreztem, amiért még nem akarok gyűrűt az ujjamra, kis házat a kis telkemre, és a kis házamba gyereket. 

És nem érzem én többnek magam azoknál, akik ezt akarják. De muszáj rákérdezzek, mert... muszáj. Ezt akartad? Tényleg? Vagy ezt csinálta mindenki más körülötted, és azt érezted, hogy telik az időd, hogy már a szülők is mennyit apropóztak, hogy már hány éve együtt vagytok, hogy most ez jön. Hogy leánykérés, esküvő, gyerek, talán még egy gyerek... Ezzel eltelik egy pár év, igen, el tudom képzelni, hogy jól telik, örömök, kis dolgok, nagy dolgok. De ennyi? Tényleg ennyi? Nem tudom. De muszáj rákérdezzek.

A körülöttem lévő nők arra tanítottak az életeikkel, hogy bár úgy tűnik, hogy tudják, mit csinálnak, legtöbbször csak tanult rutinokkal élik le az életüket. És a végén a legtöbb – de tényleg meglepően a legtöbb – azt mondja, hogy mást kellett volna és máshol.

Nincsenek princípiumok. Tudom, ez így sokkal nehezebb, teljes káosz, megnyílik a föld és eltűnünk a semmiben. Csak képzeld még el egy percre, hogy van párhuzamos univerzum, és képzeld el, hogy ott, minden mostani nemed egy igen volt, és minden itteni igened egy nem. Semmi feminizmus, semmi egyenlőség, semmi szabadság, semmi szexuális felvilágosodás. Csak képzeld el, hogy amikor itt balra tértél, ott jobbra mentél, minden pillantásod az ellenkező ritmusban történt, amikor itt a szemhéjad lecsuktad, ott felnyitottad. Képzeld el, milyen másképp lenne. 

Átfogalmazom: egy princípium talán mégis van.

Muszáj, hogy el tudd képzelni, bele tudj gondolni, hogy lehet másképp. Muszáj úgy légy életben, úgy hozz döntéseket, hogy tudod az opcióidat. Muszáj legyen választási lehetőséged, és muszáj belegondolj ezekbe a lehetőségekbe.

Ébernek kell lenni, mert a körülötted lévő rutindöntések nem a te döntéseid. A te döntéseid azok, amiket te magad éberen és okosan meghozol. És talán még egy princípium van: ezt az éberséget, a döntésképesség erejét, a kritikai gondolkodás szükségességét támogatni minden nőben magad körül köteles vagy. Minden emberben körülötted. 

Megjelent a Nőileg magazin 2022. szeptemberi lapszámában. 

Kiemelt képünk illusztráció: Shutterstock

korábban írtuk

Sztereotípiák nyomában
Sztereotípiák nyomában

Sztereotipikus kijelentések véleményezésére kértünk különböző korosztályú- és családi állapotukat, hivatásukat tekintve is más nézőpontokból inspirálódó nőket. Olyan kijelentések ezek, amelyek a mi társadalmunkban is szerteágazó gyökerekkel hálózzák be gondolkodásunkat, és a velük való azonosulás fájdalmas életterhet is jelenthet: a nő mint a termékenység szimbóluma, a családi tűzhely őrzője, a családi béke letéteményese és a lágyság, szépség képviselője…