- Méltán mondható Rólad, hogy a kézművesség a véredben van. Kik azok, akik elindítottak a varrás szenvedélyének világába?
- Szinte könnyebb felsorolnom azokat a családtagjaimat, akiknek közvetett vagy közvetlen módon nem volt köze valamilyen kézműves tevékenységhez. Gyakorlatilag a nagyszüleimtől kezdve az édesapámig, el egészen a férjem családjáig, mindenhonnan a kézzel alkotott művek iránti alázatos munka és a művészeti, egyedi gondolkodásmód font körbe. Már kisgyerekként egy olyan közegben cseperedtem, ahol értéknek számított az, ha valaki valamit a saját kezével alkotott. Édesapám egyedi dizájn szerint csempekályhákat, kandallókat készít. Anyai nagymamám pedig kézimunkákat készített kedvtelésből, nagytatámmal együtt. Nagytatámnak is nagyon ügyes keze volt a nőiesnek tartott munkákhoz, bár ő erre csak titkon volt büszke, mivel szégyellte azt. Akkoriban nem volt elfogadott, hogy egy férfi kézműves tevékenységeket folytasson, de ugye, ha az ember szeret valamit, akkor az előbb-utóbb utat tör magának. Nagyon hálás vagyok nekik, mert az alapokat már kiskoromban megtanulhattam. Gyakorlatilag már második osztályos koromban elkezdtem gyöngyözéssel foglalkozni, a varrás jóval később kezdődött.