Kicsi is, zöld is, de az enyém – Tavaszra várva

Megvettem a magokat, hogy siettessem a tavaszt – mondja édesanyám, aki tavaly óta – egykor falusi lány lévén – szakmai vezetőm a veteményezésben. Egykedvűen figyelem a márciusi havazást, s kinyitom életem első zöld paradicsom savanyúságát. A kertemben termett, a napsütötte nyári délutánok emlékét varázsolja a télies hangulatba.
Hirdetés

Korábban sosem tettem el savanyúságot télire, csak sült paprikát fagyasztottam. Egyfős háztartásban, kamra nélküli albérletben nem túl nagy az ember késztetése, hogy a boltban vásárolt uborkákat tellegesse borkánba. Na, de tavaly…

Októberben, miután már minden leszedődött a kertben, maradt a töveken három-négy kilónyi éretlen koktélparadicsom – nem hagyhattam rajta. A méretes befőttes üvegbe eltett savanyú golyókat néhány napja megkóstoltam. 

Az, hogy a világ legjobbja, üres frázis ahhoz képest, amit ez a néhány szem apróka, zöld bogyó adhat.

Benne van a palánták nevelőjének a szeretete és gondoskodása, az élénkzöld májusi táj, a cirógató napsütés, az izgalom, hogy megmaradnak vagy lefagynak.

Vidáman gurul a tányéron az első veteményezés öröme és tapasztalatlansága, a karózás kínja, a kötözés és a nyári locsolgatás izzadsága. Lédúsan roppan, és az augusztusi délutánok fülledtségét hozza, amikor még koraeste is érlelte őket a nap. Számban érzem a csóré csigák és őzek kegyelmét, hogy nekem is hagytak. 

Ezek a paradicsomok látták az építkezést: a másfél évszázados gerendaházat tavaly nyáron hoztuk az őseimtől örökölt kertbe, hallották az aggodalom temérdek sóhaját, a tetőfedő kalákában a reggeli szalonna mellé csemegeként szolgáltak.
Hirdetés

Talán kicsit túl ecetes, lehet, több kapor vagy fokhagyma is elkelt volna, egy tapasztalt (falusi) asszony biztosan jobbat csinál nálam. De az első zöld paradicsomom: az én kertemben termett, s ha belekeskenyedik is a szám széle időnként a télbe, a roppant aggasztó hogyan tovább-ba, most is napsütést varázsol az arcomra. 

Ez a néhány szem paradicsom a tavasz reménységét, a jókedvvel végzett munka örömét és elégedettségét adja. És persze, adódik sok szorongás, kínlódás és gond is, de gyógyszere ez annak.

A kutyám is én vagyok

Hirdetés