Tiszta ideg vagyok: az állandó feszültség

Összerándul a gyomrunk egy gondolattól, izzad a tenyerünk, ha valami kényes témáról kell beszélnünk, napokkal korábban izgulunk egy találkozástól. Nem tudjuk kezelni a feszültségünket, és azt gondoljuk, félünk helyzetektől. Mi a különbség félelem és szorongás között?

A lehetséges veszélyhelyzet

Reméljük, mindenkinek ismerős a masszázs utáni elnyúlt, ellazult állapot, amikor minden porcikád olyan könnyű, fesztelen, laza. Ehhez képest van, hogy egész nap mintha minden izmod egy parancsra hallgatva megfeszülve, vigyázzba állna, és estére olyan erős, mély fáradtságot érzékelsz, hogy az ágyba zuhanva az az érzésed, mintha egy fél házat felépítettél volna. S miközben végiggondolod a napi eseményeket, igazából nem történt semmi érdekfeszítő, különleges, nem üvöltött a főnök, s ha igen, úgyis túlélted. Nem csoda a fáradtság érzése, hiszen a feszült állapotunk rengeteg energiát emészt fel. Mi zajlik ilyenkor bennünk? Ha megkérdezik, hogy mi volt az oka (miért izgulsz, pánikolsz, félsz, stresszelsz, aggódsz stb.? – mert ezeket mind egy kalap alatt használjuk), számtalan dolgot tudunk felsorolni: aggódtam, hogy mi lesz, ha nem érek el időben, hogy jó lesz-e a vacsi a vendégeknek, tetszik-e az ötletem, és a sok mit szólnak, ha...

Valós és valótlan félelmeink

A szorongás az az állapot, amelyben azt érezzük, hogy félünk valamitől, de nem tudjuk pontosan, hogy mitől. Rengetegen szorongunk: egy 2015-ös felmérés szerint világszinten 300 millióan. Ennek az érzésnek azonban nincs valós alapja, ellentétben a félelemmel, azt ugyanis meg tudjuk fogalmazni, azonosítani tudjuk, így tenni is tudunk ellene.

A kettő közti különbségről Tófalvi Beáta pszichológust kérdeztük:

A félelem egy alapérzelem, velünk születik, és a túlélésünket szolgálja. Vannak velünk született félelmek (pl. a hangos és hirtelen zajtól, mozgástól való félelem), és vannak korspecifikus félelmek: például hároméves korban teljesen normális, ha a gyermek fél a sötétségtől, a serdülőkorra jellemző a nemi szerepekkel kapcsolatos félelem. A haláltól való félelem is ebben a korban jelenik meg, és ez a későbbi életkorokra is jellemző marad.

A szorongás, a félelemmel ellentétben, életünk során alakul ki, különböző élethelyzetek váltják ki, és több típusa van. A leggyakoribb a teljesítményszorongás (kudarctól, hibázástól, büntetéstől való szorongás) és a szociális szorongás (a társas kapcsolatoktól, konfliktusoktól, ezek fenntartásától való szorongás). A teljesítményszorongás hátterében gyakran önértékelési probléma áll, mások elvárásainak túlhangsúlyozása és állandó megfelelési igény.

Mit kezdjek a szorongással?

Tófalvi Beáta pszichológus

Elsősorban érdemes az önértékelést növelni, ehhez pedig kihívást jelentő helyzeteket kell keresni, így fokozatosan megtapasztalható, hogyan tudunk felülkerekedni rajtuk. Érdemes szem előtt tartani azt is, hogy a sikeres emberek titka nem az, hogy soha nem hibáznak, vagy nem érik őket kudarcok, hanem az, hogy képesek a hibáik után felállni, és folytatni útjukat. Mivel a teljesítményszorongás jövőorientált, vegyük figyelembe azt is, hogy nem feltétlenül az fog történni, amit előre elképzelünk. A szociális szorongás megjelenhet már óvodáskorban is, és végigkísérheti életünket. Kapcsolati konfliktusaink lehetnek a munkahelyen, magánéletben stb., és negatívan befolyásolják a pszichés jóllétet. Többek között a kommunikációs félreértések, az alkalmazkodási nehézségek, a megbecsülés vagy az elismerés hiánya, az önértékelés sérülése okozhat kapcsolati szorongást. 

Ha nem megfelelő az otthoni vagy a munkahelyi légkör, ha állandóan veszekedni vagy magyarázkodni kell, ha nem élheti meg önmagát hatékonynak a közösségben, mert bármit mond, nem figyelnek rá, akkor megbecsültnek és értékesnek sem fogja érezni magát, és ez idővel az önértékelés csökkenéséhez vezet. Az önismereti munka, akár csoportban, akár egyénileg, jelentősen oldja a szociális szorongást.

Kiemelt kép: Shutterstock