Túracipel(l)ő

Ha nem tekinthető sportnak a billentyűzeten történő ujjgyakorlat, akkor nem vagyok sportember. Mindenféle mozgásformát kipróbálok, de két hónap alatt elfogy a kitartás, s jöhet a pipogya, lekvár, nyavalygós jelző, amelyet ilyenkor előszeretettel vágok saját fejemhez. S ha már kellő mértékben felgyűlt az önostorozás, jöhet egy nagy kihívás, a bevehetetlen vár, amelyet ha rövid felkészüléssel mégis meghódítok, helyére kerül minden.

Több szekrényt is meg tudtam volna már tölteni cifra jelzőkkel (mulya, töketlen, nyápic stb.), amikor régi jó ismerős, Simon László képében megjelent a remény: a Gyilkostó Adventure alapítója hívott túrázni a Fekete-Hagymás egyik szurdokvölgyébe, Szárazpatakra. Mentegetőzve előkaptam pár frissen vasalt jelzőt a szekrényből, mire ő csak legyintett: ha nincs kondim, majd segít.

A gyergyói örmény templom előtt találkozunk, a hatfős csapatból csak nekem hűvös a hajnal, nemhiába a társaság fele ifjú titán, én vagyok az egyedüli nő. A kisbuszban ásítozós hangulat, de érdeklődőbb a tekintetünk, amikor a Gyilkos-tóhoz érve letérünk déli irányba. A hegyvidéki tanyák felé vezető úton annyi a kátyú, mint birka a Hidegség völgyében, a sziklák övezte lankás legelőkön falatozó juhnyájak látványa festői. Háromkúton nem fogad falutábla, a települést az 1968-as megyésítéskor Neamț megyéhez csatolták, így a falu meg az erdők-mezők Gyergyódamuk (románul: Dămuc) községhez tartoznak. Az itt élők kijátsszák a határokat, Gyimesközéplokra adóznak, oda is szól a buletinjük – magyarázza László. A Kis-Békás patak nemcsak kettészeli a települést, hanem két vallást, két kultúrát, két világot választ el egymástól: a víz egyik oldalán katolikus csángók, a túloldalán ortodox románok élnek egymással alig kommunikálva. Gyalogosan folytatjuk az utat, másfél órás kaptató vezet Szárazpatak szurdokáig. Laci javaslatára könnyítünk a hátizsákon, ami a hasunkban van, azt nem kell cipelni. A Békás-szoros–Nagy-Hagymás Nemzeti Parkban járunk, ez a 650 négyzetkilométernyi terület Székelyföld egyetlen nemzeti parkja.

A Fekete-Hagymás, amit a helyiek fekete hegynek hívnak

Az ösvény száraz patakmederben vezet, sehol egy cseppnyi víz. Elment a patak újabb kövekért, mondja Laci, s valóban, ahogy kapaszkodunk felfelé, itt-ott előbújik a repedések mentén egy-egy vízér, csak hogy bizonyítsa, nagy esők idején itt valóban óriásköveket görgető, hatalmas erejű vízözön hömpölyög le a Fekete-Hagymásból. A viszonylag könnyen oldódó mészkőtest belsejében a víz évmilliós eróziós munkája üregek, barlangok rendszereit alakította ki, lábaink alatt időnként felbukkannak vízzel teli üregek, víznyelők. A hegy lábánál elterülő havasi legelőről térünk rá Szárazpatakra, egy vízér vezet el bennünket a szurdokvölgyhöz, és elénk tárul a csoda: lépcsőzetesen ereszkedő, eróziós-korróziós mészkőüstök, amelyet keskeny sziklacsatornák, függőleges falak kötnek össze.

A száraz nyár után a vízesések csorgóvá szelídültek

Neoprénruhába gyűrjük magunkat, talán így jobban bírjuk majd a szurdokba szorult hideget. Rövid kötélhasználati kiképzés, aztán hajrá, sorra ereszkednek a fiúk a 15–20 méteres csúszós, vizes falon.

Simon László építi ki a kötélpályát a falban lévő szegek mentén

Be kell lépned a szikla alá, mondja Laci, és többször megismétli, mert azt hiszi, nem hallom, pedig de, csak a lábam nem engedelmeskedik. Próbálom elképzelni, amint beülök a hámba, mintha csak egy fotelbe, de mégis inkább az a film pereg, amelyikben kötelet szorítva, többször falhoz csapódva lógok a szakadék fölött.

Bátorság, asszony a neved!

Rám vár a csapat, a lábam cidrizik, már tudom, hogy vakmerő vállalkozás volt az extrém túra, vissza kellene fordulni, hú, de botrányos lesz, ha miattam… á, nem, azt a szégyent nem élném túl, szóval mégiscsak neki kell bátorodni.

Hirdetés

Mély levegő, kioldom a biztosítót, kilépek a sziklaperemre, és remegő térddel elindulok lefelé a függőleges falon, akár a pókember, csak a maszk hiányzik rólam, és hihetetlen, hogy mégsem lehetetlen, mert megcsinálom, csordogálok a vízzel együtt a mészkőteknőbe.

Lassan szokom a falra merőleges jármódot

A vize olyan hideg, mint a pápista pap, de jobb itt, mint a felsülés fortyogó üstjében. Bámulatos, hogyan képes a víz formázni a mészkő sziklát! Addig forgatta az örvény az apró köveket a gödrökben, míg azok üstökké nem alakultak, faluk sima, akár a zománc. Mindössze 400 méter a szurdok, de a látványért hegymászó tapasztalat nélkül is megérte bevállalni a túrát. Persze csak úgy, hogy a szorost második otthonukként ismerő Gyilkostó Adventure tagjai biztosítottak, hogy a kötél meg ne csússzon a kezemben, s le ne zuhanjak. A szárazság ellenére akad még egy-egy bővebb hozamú vízesés, csak hogy a nyakunk se maradjon szárazon, de a férfiaknak ez sem elég, liliputi emberkeként ugrálnak az óriások üstjeibe.

Kanyonszelídítés

Tizenhat jéghideg kondér után elkelne a pálinka, de még vissza kell jutnunk a lefelé vezető ösvényre. Meredek, mohás hágón kapaszkodunk fel, mire a tetőre érünk, már senki nem fázik. Egymásról rángatjuk le a neoprént, jólesik a száraz ruha. Hosszú, térdszalagpróbáló gyalogút a kisbuszig, aztán zötykölődés Gyergyóig, beesteledik, mire visszaérünk.

Másnapra biztosan legyűr az izomláz, sajog majd az erőtlen porhüvely, de hadd fájjon: megcsináltam! Olyan tapasztalás ez, aminek emléke nem fog gyorsan kopni, jó ideig semmi nem lehet túl nagy akadály: ha ezt a túrát abszolváltam, a hétköznapi torlaszok ujjgyakorlatnak tűnnek majd.

Fotó: Beliczay László

Ne maradj le a Nőileg Mikulásának ajándékáról! Ha december 3-áig előfizetsz magazinunkra, ingyenes bevásárlást nyerhetsz.