Ahogy az természetes, vannak a magányos farkasok, s vannak, akik bandával, többedmagukkal, családdal, gyerekkel kirándulnak. Számos túraútvonal és felfedezetlen vidék kínálja magát. Megfelelő Facebook-csoportokban is találhatunk, de könyvekből is meríthetünk ötletet, sőt, járatlan utat is választhatunk – mert az ismeretlen feltárásának van egyfajta varázsa.
Mi is így szoktuk, kedvünk és fizikai állapotunk szkennelése után eldöntjük, hogy épp merre, milyen nehézségű túrára „nevezünk be”. Amióta kisgyerekünk van, visszük őt is. Nincs ebben annyi tudatos nevelés, mint lehetne, bár hisszük, a szülői példa ragadós. Szoktuk mondogatni neki is, nincs rossz idő, csak sz.r ember – a végét persze rendre átírjuk. Áztunk már el úgy, hogy ő alig nyolc hónapos volt, hátizsákban szundikált, míg mi, a szülei, esőköpenyeinktől megszabadulva, buksija, teste fölé hevenyészett esővédőt fabrikáltunk. Caplattunk szakadó esőben úgy, hogy ő másfél évesen szintén a hátizsákban szunyókált, míg mi a pásztorkutyák kijátszása miatt nesztelenül araszoltunk előre a bozótosban, de halálfélelemben, hogy most fogunk belebotlani egy medvébe. Ezek után én kijelentettem, férjem rezignált tiltakozására, hogy többet ilyet nem csinálunk. Hármasban csak biztonságosnak mondható helyeken túrázunk, vagy sehogy se. Túraszezon van, és bennünk hiányérzet, ugyanis a pásztorkutyák és a medvétől való félelem igen leredukálta ezt az outdoor tevékenységet.
Így szívesen csodáljuk...
Lemondjunk a félelem miatt a természetjárásról, vagy kimerészkedjünk a zöldbe a családdal, gyerekkel? Válaszokért hozzáértőket, sokat próbált túrázókat kerestünk fel. A kályhától indultunk.
Ki túrázzon?
Mindenki, jön az egyértelmű válasz a Hargita Megye Tanácsához tartozó Hargita Megyei Hegyi- és Barlangimentő Közszolgálat vezetőjétől, Fekete Örstől. Természetesen felkészülve, tervezve túrázzunk, teszi hozzá. Ez azt jelenti, hogy nézzük meg a weboldalakon, milyen hosszú, nehézségű az útvonal, és erőnlétünktől függően döntsünk. Idősebb korúaknak rövidebb utat javasol, de aki jobb kondiban van, kedve szerint választhat. Örs azt mondja, bátran érdeklődhetnek a túrázók különböző megyék hegyi- és barlangimentőitől a közösségi oldalukon, de üzenetet is írhatnak, hívhatják őket, vezetékes és mobiltelefonszámuk megtalálható az interneten. Ha körültekintőek akarunk lenni, vagy térképet, vagy GPS-vevőt, azaz globális helymeghatározó készüléket, avagy okostelefont viszünk magunkkal, és utóbbit lehetőleg feltöltve.
A közszolgálat emberei iskolák számára térítésmentes idegenvezetést is vállalnak.
Alapállapot: időjárásnak megfelelő öltözék, esőkabát, elsősegély-felszerelés, csereruházat, megfelelő mennyiségű víz (semmiképp sem üdítő, sör), étel, esetleg hordozható akkumulátor (telefontöltő), sapka. Érdemes a bakancsba, túracipőbe hosszú szárú zoknit húzni, valamint hosszú szárú nadrágot is vinni magunkkal. Utóbbiaknak köszönhetően elkerülhetünk lábszársérülést, kígyómarást, rovarcsípést. Aki gyógyszert szed, ne hagyja otthon.
Mint pluszszolgáltatás igénybe vehető a mentőcsapat részéről az idegenvezetés, ahogy Fekete Örs mondja, igyekeznek minden kérést teljesíteni. Ez főként azok számára ajánlott, akik gond nélkül szeretnének túrázni s emellett szakszerű tájékoztatást is kapni az út során látottakról.
Ha eltévednénk, a legfontosabb visszafelé menni, szögezi le Örs. Általában jó, ha figyelünk a környezetükben lévő érdekesebb fára, sziklára, útelágazásra. Elsősorban ne térjünk le a turistaösvényről, ha pedig mégis eltévedtünk, az utolsó látott jelzésig menjünk vissza, ám ha ez nem sikerült, és jelöletlen útvonalon vagyunk, mindenképp tárcsázzuk a 112-t! Sok helyen van térerő, avagy magasabb pontról próbáljuk elérni. Ha ez sem működik, igyekezzünk hegyi menedéket találni, javasolja a szakember.
Vész van, babám!
Körülbelül mindenki tudja már manapság, milyen nagyobb veszélyekkel találhatja szembe magát, ha kimozdul a zöldbe: kutyákkal (kóbortól a juhnyájat őrzőkig), vaddisznóval, bezárva a sort a medvével.
Nagyjából tisztában vagyunk vele, hogy a nyugalmat meg kellene őriznünk, ne futamodjunk meg, ne fordítsunk hátat sem kutyának, sem medvének. Csapjunk zajt, énekeljünk, tapsoljunk – mindez a medvét igen, a kutyákat meg pont hogy nem riasztja el. Fekete Örs ajánlja, ha nem volt elég higgadtnak maradni, visszavonulni, ha mégis támad(nak) a fenevad(ak), hívjuk a 112-t. Ha társaságban vagyunk, igyekezzünk megnyugtatni azt, aki pánikol, ültessük le, adjunk vizet neki, amint elmúlt a veszély.
Valamilyen védelmi eszköz nem árt, ha van nálunk, hangsúlyozza Norbert
Nálam például mindig van medveriasztó spray, mondja ezt Moraru Norbert természetfotós, operatőr, medveles-tulajdonos, a Hargita Outdoor vadvilági túraszervezője. Noha ő tényleg az, aki sok mindent tud a vadállatok viselkedéséről, beleértve a medvéket, és tapasztalt is, hiszen munkájának köszönhetően nap mint nap a közelükben jár-kel, véletlenül sem hagyja otthon a legfontosabbakat: ultrahangos kutyariasztó (hozzá elemek) és az imént említett medveriasztó spray. Köznyelven ez a paprikaspray lenne, kapszaicintartalmú csípős készítmény, ami elhomályosítja a látást, a nyálkahártyát rendkívül irritálja. Legtöbb nyolc–tíz méteres a hatótávolsága. Igen, ilyen közel kell lennünk a vadállathoz.
Norbert részletes útmutatást kínál, és rögtön meg is ígérjük, hogy legközelebb felszerelkezve megyünk túrázni. De még mielőtt előrerohannánk, érdemes néhány percet szánni arra, amit a szakember bevezetőként mond. A tudatosítás, a felelős állattartás, gazdálkodás legalább annyira fontos lenne a kellemetlen találkozások elkerüléséhez, mint a természet tisztelete, a megfelelő felszerelés, a helyes viselkedés. Miután az európai uniós támogatásoknak köszönhetően megnőtt a gazdaságok és az állattartók száma, nem növekedett ezzel egyformán a hozzáértés. Mind a haszonállatok, mind az őrzőkutyák tartását megfelelően, körültekintően kellene végezni – nem mindegy, mivel, hogyan, hol etetik őket.
Örökzöldek: ne hagyjunk magunk után ételmaradékot, semmit, vigyük a legközelebbi kukáig. Ha sátrazunk, az ételt tároljuk 200 méterre távol a fekvőhelytől, legalább négy méter magasan, fára kötve, légmentesen elzárt dobozban. Csak sátrazásra, piknikezésre kijelölt helyen üssünk tábort! Fekhelyünkön és környékén se élelmet, se illatszereket, de még az étel elkészítésekor használt ruhát se tartsunk.
Ha mehetnékünk támad, fölösleges a borúlátás és a bűnbakkeresés. Megtudtuk ugyanis, hogy tőlünk nyugatabbra abszolút alaptétel, hogy aki a természetet járja, hord magánál valamilyen védelmi felszerelést. Egyébként pedig
ajánlatos minimum négyfős csoportban barangolni, a vadállatok nem támadnak ennyi emberre. Veszélyt nemcsak a medve, hanem a vaddisznó, a sérült és beteg állat is jelenthet.
No de mi a teendő, ha gyerekkel indulunk kirándulni? – kérdezzük. „Hangsúlyozottan kell figyelni, és semmiképp ne térjünk le az ösvényről, sőt, az erdészeti utak sem biztonságosak. A lezárt utak mögötti helyek, a tisztások az állatok pihenőhelye, vagy les környéke – ezeken a helyeken fokozott veszélynek lehetünk kitéve. Ez vonzza és ott tarthatja a medvét. Továbbá mindig szerezzünk információkat arról az útvonalról, amerre menni akarunk” – válaszolja Norbert. A kutyákkal szembeni ellenszer pedig, ha lehetőleg elkerüljük az esztenákat.
„Ha fenyegetve érezzük magunkat, a fára mászás is jó ötlet, vagy ha ez nem működik, maradjunk a helyünkön, ne fordítsunk hátat az állatnak, kerüljük a szemkontaktust.
Ajánlom az ultrahangot kibocsátó készüléket. Egy tenyérnyi szerkezet, nálam bevált. Ezt a kutyára irányítva, 6-7 méterről használjuk. Lehet olyat is kapni, ami elektromos sokkolóval is el van látva. Működés közben ennek már a hangja is riasztó. A medveriasztó sprayt pedig kutyák ellen is alkalmazhatjuk.”
– Milyen esetben futhatunk össze egy medvével, ha már zajt is csaptunk, kiabáltunk is…?
– Ha az anyamedve és a bocsai közé kerültünk például, ha öreg a medve, nem hall jól, vagy beteg az állat. Eleve gyanús, bármilyen vadállat esetében, ha a zajongásunk ellenére rábukkanunk, és barátságosnak tűnik, bevár bennünket. Jobb, ha nem közeledünk feléje. Ha medvével találkozunk, maradjunk nyugodtak, ne tegyünk hirtelen mozdulatokat, kerüljük a szemkontaktust, beszéljünk hozzá, ne ijesszük meg és ne fordítsunk hátat neki. Lassan hátráljunk. Fára mászni is legalább négy méter magasra kellene. Ha támadni készül, nem árt tudni, hogy mindig egy »blöff« támadás az első, tehát jó, ha mi is hasonlóképpen teszünk. Igyekezzünk nagynak látszani, hangosan rákiáltani, karjainkat széttárni. Ha ez mégsem válna be, próbáljuk védeni a vitális szerveinket. Lábainkat zárjuk össze, kezeinket a tarkóra tegyük, gömbölyödjünk magzat pózba, védjük a hasunkat. Amennyiben van medveriasztó sprayünk, tíz méteren belül használjuk.
Ekképpen vérteztük fel magunkat jó tanácsokkal, s ettől valamelyest úgy érezzük, holnaptól bátrabban kirándulunk – főleg ha, tegyük hozzá gyorsan, valamilyen védelmi eszköz is van a tarsolyunkban. Mert ugye még egy ránk támadó kutyával szemben is, ha csak egy bot van a kezünkben, olyan csalfa képzetünk lehet, hogy nem vagyunk fegyvertelenek. Hatékonyabb eszközökkel a birtokunkban kevesebb a stressz, de mégis és mindig: fő az elővigyázatosság!
Segítsünk közösen a nehéz helyzetbe került erdélyi családoknak! A Nőileg, együttműködésben a Gyulafehérvári Caritasszal támogató programot indított, mellyel célkitűzésünk legalább 50 erdélyi család segítése fél éven keresztül. Adakozásra hívjuk a Nőileg olvasóit és nemcsak! Támogatásoddal segíthetsz munkanélkülivé vált családfenntartókat, kiskorú gyerekeiket egyedül nevelő szülőket. További részleteket itt olvashatsz, vagy kattints az alábbi gombokra:
