A rendezvényprotokoll általában a hivatalos eseményeken érvényesül, de ez nem azt jelenti, hogy egy céges partinak, egy zenei fesztiválnak vagy a városnapoknak ne lenne (vagy nem kellene lennie) protokollja.
Meghatározása szerint hivatalos rendezvény az, amelyet jogszabály ír elő, vagy amelyet egy közhatalmi szervezet kezdeményez. Hogy teljesen érthető legyen: a március 15-i ünnepségek mindenképp ebbe a kategóriába sorolhatók. A hivatalos rendezvény a közös értékek, hagyományok felidézésére és erősítésére hivatott, ezért a protokoll szabályok alkalmazása, betartása és betartatása szinte kötelező. Protokollos (rendezvényszervező) szemszögből első körben érdemes tudni néhány fontos elemet:
Edward T. Hall négy zónát nevez meg: az elsőt nem véletlenül nevezi intim zónának, hiszen ez csak olyan emberek között viselhető el, akik szoros kapcsolatban állnak (például férj-feleség, szülő-gyerek, stb.). Ez 0-60 cm-ig terjed. Ezt követi
A leginkább betartandó a társasági zóna, amely 120-330 cm-t ölel fel, ami pedig e fölött van, azt már nyilvános zónának nevezi. Sokszor hallottuk már a „három lépés távolság” kifejezést, amely tulajdonképpen a távolságtartás tudatos, protokollhoz köthető magatartása, a társasági zóna legjobb alkalmazása.
Hatalmas viták alakulhatnak ki, ellenségek születhetnek, szövetségek mehetnek tönkre amiatt, hogy kit hova ültetünk. Ennyire fontos az ültetés, de főként annak a rendje. Akinek volt már esküvője, tudja, hogy nagyon sok idő és energia megy el erre. Nagyobb és hivatalosabb körökben ez hatványozódik.
Ezeket leginkább tárgyalásokon, hivatalos vacsorákon és eseményeken kell használni, de egy családi rendezvény alkalmával is segítség lehet. Az angolnál a vendég és a házigazda az asztal két végén ül, szemben egymással, a többiek pedig nekik jobbról és balról foglalnak helyet, rangsor szerint. Ezzel szemben a francia rendszerben a vendég és a házigazda az asztal közepén, egymással szemben foglal helyet, a többi résztvevő pedig nekik jobbról és balról foglal helyet, rangsor szerint. Az ültetésnél a legfontosabb megjegyzendő szabály, hogy
Ez azt jelenti, hogy az angol rendszer szerint a házigazda utáni legfontosabb személy a jobbról eső helyen ül, a második legrangosabb pedig a balról eső helyen. Ugyanez érvényes a vendéggel érkező személyekre. A francia rendszerben pedig a középen helyet foglaló házigazda utáni legfontosabb személy az ő jobbján, a második legfontosabb pedig a balján foglal helyet. Itt is ugyanez a helyzet a vendéggel érkezők esetében. Ha egy sorba kell leültetni mindenkit, akkor mindig a házigazda az origó, a jobbján lévő hely pedig a főhely, tehát a vendégé. Elsőre bonyolultnak tűnhet, de érdemes elgondolkodni rajta, aki pedig úgy érzi, hogy fontos számára ezt megtanulni, kezdje el gyakorolni. Az alapszabály ismerete a mindennapi életben is egy ütőkártya.
Ha asztal mellé ültetjük a résztvevőket (mindegy milyen eseményen), a két ember közötti minimális betartandó távolság 70 cm, de étteremben sokszor ráhagynak 80 cm-t is. Nyugodtan mérjük le egy méteressel, ha a szemmértékünk nem megbízható. A mindennapi életben elég, ha az alá- és fölérendeltség elvét ismerjük, mert ez magát a rangsort is megadja (bár ebben az esetben nem nevezhető annak). A rangsorolás szigorú szabályait pedig csak akkor kell ismernünk (de akkor nagyon!), ha államférfiak, diplomaták, magas szintű küldöttségek számára szervezünk eseményt. Itt azonban segítségünkre van a jogszabály, amely ezt szabályozza, ugyanis
Ebben a témában is van „enyhítő körülmény”, hiszen a társadalmi élet annyira sokrétű, hogy abszolút szabályok megfogalmazása nem lehetséges, általában nélkülözhetetlen az alkalom, a résztvevők, a hivatali és egyéb rangok, továbbá a helyi szokások konkrét ismerete.
Ez a „bonbon” a protokoll talán legmagasabb szintjébe engedett betekintést, de fontosnak tartom, hogy ismerősek legyenek ezek a kifejezések, témakörök is. A következő részben – a rendezvények protokolláris hogyanjánál maradva – ígérem, könnyedebb témát taglalok.
korábban írtuk
Gyermekvállalás 40 felett? Miért ne?!
A gólya kopogtathat negyvenen túl is. Mert a gólya nem nézi a születési bizonyítványunkat, a korunkat. Csak bepottyantja a kis csomagot a kéményen, mi pedig ott állunk egy csecsemővel, akit be kell illesztenünk a már kialakult életünkbe.
