A vendégnek tudnia kell, hol a határ – Protokoll-kisokos az ünnepekre
A téli ünnepek gyakori velejárója a vendéglátás és vendégfogadás. A kellemes együtt töltött idő azonban alkalmanként kínossá is válhat, ha a kedves vendég hazamenni már nem akar…
protokoll
Ménessy Kinga Kitty: Fekete, fehér, igen..., NEM! – Esküvői protokoll főszezon idején
Jócskán benne vagyunk az esküvőszezonban, de a java azért még hátravan. Van néhány dolog, amit az ember ösztönösen tud vagy érez, és vannak írott és íratlan szabályok is, amelyeket, ha nem is tartunk be, jó, ha tudunk róluk.
Ménessy Kinga Kitty: Háromnál több beszélő ne legyen!
Szakmai ártalom, hogy minden rendezvényen dolgozom egy picit. Nyilván csak fejben, és soha nem a hibákat keresem. A hivatalos eseményeken azonban nagyon tudok bosszankodni, amikor alapvető szabályokat nem tartanak be.
Ménessy Kinga Kitty: Ülésrend, rangsor, térköz – A hivatalos események alapja a protokoll
Egy rendezvény sikere mindig a részletekben rejlik. Nem abban, hogy mennyit költenek rá, sokkal inkább számít az, hogy ne szemfényvesztés, hanem valódi tartalom legyen mögötte. Ennek pedig alapja és melegágya a (rendezvény)protokoll.
Ménessy Kinga Kitty: Tudják, hány százalékot tesz ki a rólunk alkotott összképben a vizuális információ?
A protokoll nagykönyv szerint a megjelenésünk nem csupán fél-, hanem a teljes sikert jelentheti. Ezzel szemben, mifelénk a szürke összes árnyalatát viseljük, pedig van élet a fekete-fehér kombináción túl, még a protokoll szerint is.
Ménessy Kinga Kitty: Bea asszony, Katika és Kovács úrhölgy – A „maga” és egyéb megszólítási formák
Bevallom, van, amiben igenis, régimódi vagyok. Például abban, hogy miként szólítok meg másokat, és hogyan szólítsanak meg engem. Eredhet ez jólneveltségből, előzékenységből, ami azonban bizonyos, hogy a megszólítás módja sokat elárul az adott személyről.
Ménessy Kinga Kitty: Ki a jó vendég, és ki a profi házigazda?
A vendég, valamint házigazda fogalma sokunk számára kimerül abban, hogy az otthoni környezethez társítjuk. Pedig ennek a szakterületnek – a protokollon kívül is – számos más formája létezik. Tulajdonképpen minden ember csak a saját otthonában nem vendég.
Ménessy Kinga Kitty: Protokoll bonbon – Használjunk belőlük, amennyi szükségszerű
Induló rovatomról dióhéjban annyit, hogy egy őszi konferencia döbbentett rá arra, mekkora igény van (és megunhatatlan) az illem, az etikett és a protokoll témaköre. No, és miért bonbon? Mert azt a legtöbben szeretjük. A hangsúly a legtöbb szón van, mert nem mindenkihez akarok szólni, hanem azokhoz, akik szívesen olvasnak néhány gondolatot ebben a témakörben. Még egy hangsúlyt tennék: a protokoll az erősségem, ezt is szeretném kidomborítani. Bár tudom, az illem és az etikett is mindig kíván ismételni való
NŐILEG
„Mindannyian a nagy mindenség kicsi fényei vagyunk” – Januári lapajánló – VIDEÓ
„Mindannyian a nagy mindenség kicsi fényei vagyunk, akkor is, ha mi magunk ezt nem látjuk” – vallja átütő hittel januári címlaposunk, Abodi Nagy Blanka székelyudvarhelyi énekesnő, aki gyermekeinek is példát mutat azzal, hogy merte követni az álmait.
Lukácsi Katalin: Jogotokban áll megőrizni magatokban azt, akik ma vagytok
Minden évben, amikor végig nézek az ünnepelteken, ugyanazt látom: üdeséget, tiszta arcokat, ártatlanságot, jövőbe vetett hitet, reménységet, a pillanat örömét. Kérlek, tudatosítsátok magatokban, hogy jogotokban áll megőrizni mindezt, immár felnőttként.
Lukácsi Katalin: Jogunk van másképp csinálni
Sok esetben viszonylag könnyen megy, hogy éljünk saját jogainkkal, az azonban kihívás, hogy elismerjük a másokét, és még tiszteletben is tartsuk azokat. Pedig mások jogainak tiszteletben tartása akár garanciája lehet annak, hogy ugyanazt kapjuk.
Szilveszter Andrea: Mit csinálok rosszul? Hisz állandóan fogyókúrázom
Érzelmi evő vagyok, falásrohamos, vagy nem tudom. Egyszerűen beteg. Nem tudom megtartani a súlyom, bármennyit diétázom, mert azzal oldom a szorongásom, hogy begyúrom az összes csokit, ami a kezem ügyébe kerül.
Gergely Orsolya: Milyen jó, hogy bátor voltam
A családi legendárium szerint 10 hónaposan, a rácsos kiságyba kapaszkodva már zenére táncoltam. Nagyon muzikális családban nőttem fel, mindenki játszott hangszeren, a néptánc a fiatalságom erős háttérországát adta.
Szilveszter Andrea: Darált hús, paprika, paradicsompüré, puszi
Aligha kaptam ezidáig karácsonyra az ideinél számomra értékesebb tárgyi ajándékot. Az Angyal egy mesterien megmunkált, gyönyörű, faltól falig könyvespolccal lepett meg. Ez nem csupán egy bútordarab számomra, hanem régóta dédelgetett vágy.
Székely Kinga Réka: Asszonylét – Éhség
Harangoztak. Felült az ágyban, s mintha kelni készülne ki belőle, félrehajtotta magáról a paplant. Ránézett száradt kóróként heverő lábaira, de a szívéből induló lendület még csak a gyomráig sem ért el, nemhogy a térdéig.
NEMes MESÉK: A viráglelkész
Semmi sincs, ami rosszabbul nézne ki egy nő arcán, mint egy férfi öklének a nyoma. A szem körüli terület zsírban gazdag kötőszövete nyomban feltelik folyadékkal, vagyis a megsérült hajszálerekből a vér kiszivárog, és kékesfekete elszíneződést okoz.
Székely Kinga Réka: Asszonylét. Hűség.
Kilencéves volt, amikor a faluban az a hír járta, hogy a legszebb eladó sorban lévő lánynak a kedvesét a leány szülei nem akarják vőnek. Sőt, megtiltották, hogy a házukba belépjen.
Demeter Melinda: A jövő elkezdődött
A minap, iskolába menet, két negyedikes-forma gyerek mellett elhaladva, egy beszélgetésre lettem figyelmes. Az egyikőjük azt újságolta a társának, hogy percek alatt készült el a román házi feladattal, mert a Google-fordítóval lefordíttatta.
Szalay Zsuzsanna: Megszökni szabadon, szépen
Gyermekkoromban összesen négy óvodába jártam. Kettőből megszöktem, rendíthetetlen célirányossággal hazalógtam a városi forgalmon keresztül. A másik kettőben is legtöbbet 2-3 hónapot jártam folyamatosan. Egyszóval utáltam az óvodát.
Pálfi Kinga: A stílus tanulható, akárcsak a főzés
A stílus nem más, mint annak a kifejeződése, hogy miként mutatkozunk a világnak. Minden ruhadarab, amit felveszünk, üzenet. Az öltözködés lehetőség arra, hogy kifejezzük magunkat, hogy elmondjuk, kik vagyunk, és mit képviselünk.
Színek, kockák, „picusok”: Mihály László ruhatára
Ritkán beszélgetünk férfiakkal ruhákról, ám szerkesztőségünk egyetlen férfi tagját, kreatív dizájnerét és tördelőjét nem hagyhattuk ki a „magamutogatásból.”
Dimény-Varga Tünde: Ha tésztát gyúrok, nyújtok, a hétköznapi feszültségek kisimulnak
Kint kásás eső hull, a meleg lakás kényelmét nem adnánk semmiért. Beugrik egy kép: a gyermekeink kicsik, le kell foglalni őket ovi után még órákig, a hosszú, sötét délutánokon. Közben főzni is kellene. Ilyenkor jött a mentőötlet: gyúrjunk tésztát.
D. Balázs Ildikó: Ha tehetném, zöldbe öltöztetném a világot
Színes, vidám egyéniség, akinek életszeretete nemcsak a személyiségjegyeiben, hanem az öltözködésében is megmutatkozik. D. Balázs Ildikó kolléganőnk mindannyiunknak üzeni, hogy hordjunk színeket, és mosolyogjunk többet.
Pakot Mónika: Nem csak egy terméket készítek, hanem magamból is adok egy részt a másiknak
Az adventi csendben való készülődés jó lehetőség arra, hogy saját készítésű ajándékokkal lepjük meg szeretteinket. Az anyagi érték mellé társul még egy ennél fontosabb is, ami a két ember közötti kapcsolatot mélyíti. Ez pedig a másik emberre szánt idő.
Mit hoztam haza Rómából? A vágyat, hogy még sokszor láthassam
Róma pezsgő nagyváros, annyi látnivalóval, hogy lazán túladagolásos állapotba kerülhet az ember, ha nem szelektál, nem tartogat élményeket egy újabb látogatásra.