Ha személyesen nem is volt részünk ilyen szituációban, bizonyára mindannyian ismerünk valakit, aki mesélt már arról, hogy „kétszer örült a vendégének”: érkezéskor és távozáskor. Az utóbbit pedig kimondottan várta. Na, nem azért, mert nem kedvelte a látogatókat, vagy nem volt kellemes a tervezett találkozás. Sokkal inkább azért, mert vendégei mintha elveszítették volna az időérzéküket, és a kellemes időtöltés határát már bőven túl lépve, még mindig komótosan ültek a kanapén. Az ember ilyenkor tanácstalanná válik, hiszen
De mit tehetünk ilyen helyzetekben, mi az, ami még a jóérzés és az udvariasság határain belül van, és kisegíthet egy efféle faramuci helyzetből?
Bartos-Ménessy Kinga Kitty protokollszakértő szerint ebben a kérdésben nincsenek varázsszavak vagy varázsmondatok, a protokollban ugyanis a vendég „szent” és sérthetetlen.
A szakember számára elképzelhetetlen, hogy a vendéglátó egyszer csak felálljon, és azt mondja: köszönöm, hogy eljöttetek, most már haza lehet menni. „Nyilván a házigazda mindent megtesz azért, hogy a vendég jól érezze magát, azonban a vendégnek is tudnia kell viselkedni. Főként,
– szögezi le a Bartos-Ménessy Kinga Kitty.
Kivételek természetesen lehetnek: ha például szoros, baráti a kapcsolat a vendéglátó és a vendég között, akkor belefér, hogy például a nők együtt megfürdetik a kicsit, és az esti rutin elvégzése után, a szülők még eltöltenek egy kis időt a vendégekkel, amikor már a gyerekek nélkül tudnak beszélgetni.
Teljes faragatlanságra vallanak azok a praktikák, amelyeket – néha kényszerhelyzetben ugyan – bevetnek a vendéglátók. Ilyet akkor se tegyünk, ha már tényleg tele a hócipőnk a vendégekkel, tanácsolja a szakértő. „Nem feltétlenül tartom jónak, amikor a házigazda azt mondja, hogy megyek, és beveszem azt a gyógyszeremet, amit fél órával lefekvés előtt szoktam bevenni. Az egyik legnagyobb tiszteletlenségnek tartom azt is, ha a háziasszony elkezd mosogatni, vagy lerámolni az asztalt, olyannyira, hogy leveszi a terítéket is, jelezvén, hogy tényleg vége van a vacsorának” – magyarázza.
Ha igazán közvetlen viszonyban állunk a vendégeinkkel, akkor esetleg
– ezzel sok kellemetlen pillanatot elkerülhetünk. Kitty úgy véli: ha marasztalnak, vagy a gyerekek lefektetése után legtöbb másfél órát illik még vendégeskedni. „Ha nem olyan vendéglátásról beszélünk, ami esetleg belenyúlhat az éjszakába – gondolok itt egy névnapozásra vagy szülinapozásra fiatalabbak körében –, akkor tényleg azt gondolom, hogy este 10 után csak kifejezett kérésre maradhatunk vendégségben. Gondoljunk arra, hogy 10 órakor kezdődik a csendóra is” – szögezi le. A protokoll szerint tehát
A kínos pillanatok és helyzetek elkerülésére tehát előzetesen húzzuk meg a határainkat: hánytól hányig tart a látogatás, és azt is, ha valamilyen oknál fogva egy bizonyos időn túl nem áll módunkban a rendelkezésükre állni.
– Pontosan érkezik.
– Soha, semmilyen körülmények között nem tesz olyan megjegyzéseket, amiből az tűnik ki, hogy ő vagy esetleg más az adott fogást jobban el tudja készíteni.
– Vigyáz arra, hogy milyen témákat dob fel az asztal mellett, hiszen nagyon kellemetlen tud lenni, amikor vita alakul ki a résztvevők között, azért, mert egyik ilyen, a másik olyan nézeteket vall.
– Tudja azt, hogy melyek azok az alapvető határok, amelyeket be kell tartania, mind az alkoholfogyasztásra, mind pedig a beszédtémára vonatkozóan.
– Bármennyire is segítőkész szeretne lenni, ha a háziasszony vagy a házigazda kategorikusan kijelenti, nem kér segítséget, akkor ezt meg is fogadja.
– Tudja, hogy bár nem kötelező, de szép gesztus, ha nem megy üres kézzel vendégségbe. Egy-egy apróságnak biztosan fognak örülni a vendéglátók.
korábban írtuk
Szülinaposdi – van, hogy már nem buli
Valóságos üzleti ággá nőtte ki magát a gyerek-szülinapoztatás. A recept: játszóház vagy szabadidőközpont, üdítő, pizza, torta… De van, kell mérték? A jóból is megárt a sok?
