A női pornó, avagy mi a baj a romantikus vígjátékokkal?

Megtörtént-e veled, hogy a téli hidegből hazatérve, egy hosszú munkanap után nem vágytál semmi másra, csak egy puha takaróra, meleg teára és egy romantikus filmre? Sóhajtottál-e filmnézés közben azon gondolkodva, miért nem találkoztál még olyan szenvedélyes, tökéletes férfival, mint amilyenbe a főhősnő botlott élete legszánalmasabb napján? Jutott-e eszedbe, milyen jó lenne, ha a kedvesed olvasná gondolataidat, ránézésre minden vágyadat kitalálná? Ha a fenti kérdésekre igennel válaszoltál, akkor bizonyára téged is hatalmukba kerítenek olykor-olykor a romantikus vígjátékok.

A látszatra könnyed, pihepuha romantikus vígjátékok csöppet sem veszélytelenek, hiszen valótlan kapcsolati hiedelmeket és elvárásokat alapozhatnak meg. Főként a fiatal, érzelmi-párkapcsolati téren tapasztalatlan nézőkre hatnak károsan, akik a valós szerelmi kapcsolatokban is azokat a túlzó és valótlan jeleneteket várják el, amilyenek ezekből a filmekből tükröződnek. Filmfogyasztási szokásokkal kapcsolatos kutatások, de a hétköznapi tapasztalatok is azt mutatják, a nőkre jellemzőbb a műfaj rendszeres fogyasztása, így a negatív hatások is inkább náluk jelentkeznek – míg a rendszeres pornónézés főként a tapasztalatlan férfiakra gyakorol káros hatást. Vegyük csak sorra, melyek ezek a káros következmények:

1. A női és a férfiszerepek egysíkú bemutatása, a szereplők jellembeli felszínessége

A romantikus filmek többnyire az átlagosság látszatát keltő szereplőkről (heteroszexuális, fehér, középosztálybeli) szólnak, akik azonban nem hétköznapi eseményeket élnek át, a szerelem, ami rájuk talál, mindent elsöprő, egyedi és utánozhatatlan, azt a hatást keltve, hogy az ilyen történetek bárkivel előfordulhatnak. Akár a női, akár a férfi szereplőkre gondolunk, többnyire ugyanazokkal az elnagyolt tulajdonságokkal találkozunk, a férfiak jellemzően megtestesítik mindazt, amire egy nő vágyhat, a nők pedig olyan általános tulajdonságokkal rendelkeznek, amelyek megkönnyítik a velük való azonosulást.

A férfi szereplők túlzó romantikus gesztusai azt a benyomást keltik, hogy a férfiak elsődleges feladata a valós életben is a szenvedélyes gesztusok produkálása. A nőkben irrealisztikus vágyak ébrednek a hétköznapjaikra vonatkozóan, a férfiak olyan mintát látnak, amely elbizonytalanítja őket párkapcsolati viselkedésükben. Ezek a filmek azt sugallják, hogy a fizikai szépség és a szenvedély, valamint a konfliktusok hiánya egymással szorosan összefüggnek.

2. A szerelem állandó

A romantikus filmek minden szempontból a tökéletes szerelmet jelenítik meg, ahol a szerelmesek teljes meghallgatásra és megértésre lelnek a másikban, átélik a szerelem első látásra érzését, tökéletes lelki társra bukkannak, akivel különleges kapcsolatuk senkiéhez sem hasonlítható. Azt az élményt váltják ki a nézőkből, hogy ők is ilyen szerelmet akarnak átélni. Az irreális elvárások miatt nehezen találnak társra, vagy nehezen tartják fenn a kapcsolatot, folyton elégedetlenek, többet várnak a már meglévő kapcsolattól, mint amire az a valóságban hivatott. A szerelem fennmaradását magától értetődőnek láttatják a filmek, ám a valóságban fenn kell tartani a kapcsolatot, ami többnyire időt és energiabefektetést igényel.

A romantikus filmekben a főhősök mindig az igazival találkoznak

Szintén jellemző a romantikus filmekre, hogy a párkapcsolat legizgalmasabb részét emelik ki, a találkozást, a szerelembe esést, viszont elnagyoltan vagy egyáltalán nem tematizálják, hogy a hosszú távú párkapcsolatok hogyan működhetnek jól, mennyi erőfeszítést, odafigyelést, tudatosságot igényelnek. Mivel a főhősök mindig az igazival találkoznak, a házasságok is nagyon gyorsan köttetnek, anélkül, hogy a partnerek kölcsönösen megismernék egymást.

3. A párkapcsolati kommunikáció hiánya

A szerelmesek ösztönösen megértik egymás vágyait, hiszen ők egymás számára a nagy Ő, így nincs is szükség kommunikációra. A partnerek kérdések nélkül tudják, a másiknak mi a jó, bármit megtesznek egymásért, felrúgják az életüket, akár a világ másik részére is elköltöznek, vagy teljes mértékben megváltoznak a másik kedvéért.

A romantikus filmek erősen rájátszanak arra, hogy a nők hatalmában áll megváltoztatni a férfiakat, például a rosszfiúból tökéletes családapa és mintaférj válik. 

A jelenetek ritkán láttatják, hogy a partnerek nyíltan, őszintén beszélnek érzelmeikről, igényeikről vagy a szándékaikról. A szerelmes filmek (hibásan) azt közvetítik, hogy kommunikáció nélkül is működik egy kapcsolat, holott tudjuk, hogy tudatosság és kommunikáció kell a mindennapok menedzseléséhez, a jó szexhez, a kapcsolat működtetéséhez és a konfliktusok kezeléséhez. Ez utóbbi tematizálása is számos hiányosságot mutat a romantikus filmekben, hiszen ezek gyakran azt a látszatot keltik, hogy az első súlyosabb nézeteltérés vagy vita a kapcsolat végét jelenti. Ehhez képest a konfliktusok az élet részét képezik, az eltérő igények és elvárások felvállalása, az ezekből adódó súrlódások tisztázása, a különbözőségeinkkel való szembesülés a kapcsolatok természetes velejárói.

4. Erkölcsi, etikai megfontolások hiánya, felelőtlen magatartásmód, valódi értékek háttérbe szorítása

Sok esetben a házasságokat boldogtalannak mutatják be, és ellentétesként láttatják az ismeretségük elején levő szerelmi kapcsolatokkal, nem számolva azzal, hogy egy párkapcsolat kezdete mindig izgalmas, de a hosszú távú boldogság azon múlik, mennyi erőfeszítést vagyunk hajlandók megtenni a közös élet érdekében. Olykor azt a modellt közvetítik, mely szerint rendben van az erőszakos nyomulás, mindez a férfi rosszul értelmezett kitartását láttatja, a nőkről pedig azt közvetíti, hogy figyelmen kívül lehet hagyni részükről az elhatárolódást vagy elutasítást. Az ilyen jellegű álkitartásnak a hátterében sokszor súlyos személyiségbeli vagy értékrendbeli zavarok állnak, amelyek veszélyeztetik az érintettek testi-lelki épségét.

Gyakoriak a szerelmesek közötti játszmák, egymás megtévesztése, a hűtlenség vagy a bizalom más jellegű kijátszása.

Az érzelmek bemutatása azonban felszínes, és a főszereplők hamar túlteszik magukat a nehézségeken. A fájdalom, a düh, a neheztelés, a kapcsolati elbizonytalanodás nem tükrözi a valós életben átélteket, hiszen tapasztalhatjuk, hogy több erőfeszítést igényel ezeknek a helyzeteknek a rendezése.

A romantikus vígjátékok nagy népszerűségnek örvendenek, s alapvetően ezzel nincs is komolyabb baj, hiszen jólesik kiszakadni a hétköznapokból. Pontosan tudjuk azt is, hogy nem kérhető számon a gyártóktól a világ reális leképezése az alkotásokban. Mindezekből kiindulva a néző feladata értelmezni és megfelelő módon kezelni a látottakat, hiszen a túl sok, eltúlzott szenvedély és romantika oly módon éghet bele elvárásainkba és párkapcsolati szokásainkba, hogy az megnehezíti az egészséges, kiegyensúlyozott, valódi kapcsolatok fenntartását.

Kiemelt kép: Shutterstock