A tavasz otthona – Eperjesi Noémi és Demény Péter lakásában

Borongós őszi estén indultam látogatóba. Hideg volt, éreztem minden lépésnél. Elmúlt a nyár. „Jaj, de jó lesz egy meleg otthonba megérkezni!” – gondoltam, és sűrűbben szedtem a lábam... Marosvásárhely, Kövesdomb, földszint. Eperjesi Noémi képzőművész és Demény Péter író otthonába kopogtunk be.

Mintha egy mesébe csöppentünk volna. Az őszből a tavaszba. Mennyezetig nyújtózkodó fák, pipacsok sokasága fogadott. És kedves tekintet, életvidám mosoly, nyugalom. Más térben, más időben éreztem magam. Hagytam, hogy elvarázsoljon ez az otthon. 

„Úgy lépj be, drága vendég, akár az otthonodba.”

Az Ezeregyéjszaka meséiből kiragadott idézettel fogadott bennünket Eperjesi Noémi képzőművész. Készült, mondja. Ahogyan máskor is felkészül mindenre. Ezt az otthont is úgy rendezte be, hogy még a csupasz falakkal készült fotókat nézegette, de már álmodozott, telis-tele volt ötletekkel, hogy mi hová kerül. Nagy váltás volt ez számára és Demény Péter írónak is, hiszen más városból ismeretlen helyre költöztek, együtt. „Nehéz periódus volt, amikor Marosvásárhelyre költöztem. A senki szigetére jövök haza – azt szoktam mondani.

Vásárhelyre járok dolgozni meg vásárolni, de amikor hazajövök, akkor egy más világba kerülök. Jó hazajönni” – mondja Péter, és megértjük, hiszen az ember, ahogy belép a lakásba, elvarázsolja mindaz, amit lát. Minden falon fák, virágok, indák futnak végig. Egy kis kerti ház hangulatát árasztja, amihez a környezet is hozzájárul. Az ablakon kitekintve fákat, bokrokat látni. Nincs nagyon közel másik tömbház.

Fények játéka

A lakásba reggeltől késő délutánig besüt a nap, és elárasztja különböző fényekkel a szobákat. A felkelő nap is besüt, és a különleges délutáni napfényből is kapnak még. A természetes fény mellett minden térnek pluszfényforrásai vannak: éjjeli lámpa, asztali lámpa teszi hangulatossá a szobák sarkait, a szekrénynek is van beépített világítása, olvasáshoz, munkához különböző fényeket lehet felkapcsolni. 

Saját hangulatukhoz igazítják a világítást, így bár ugyanabban a térben mozognak, egy kicsit más lesz a hangulata annak a szobának.

Beszélő lakás 

Így hívja Noémi az otthonukat. A benne lakókról beszél, a kapcsolatukról. „Nagyon hálás vagyok érte Péternek, hogy engedi, hogy kiéljem magam. Annyira fontos az, hogy ki van melletted! Ő megengedi, hogy alkossak. Persze azelőtt is festegettem már falakra, otthon például a fürdőszobában Ariel került a falra, meg hajók, de az más. A mostani szabadságot ő teremtette meg nekem. Folyton alkotok, ötleteim vannak. Béke és megértés vesz körül. Nincs meg az a kérdés, hogy ezt is most miért kell kifesteni” – meséli. „Azon szoktunk viccelődni, hogy azért vettem lakást, hogy festeni tudjon” – teszi hozzá cinkosan Péter, és jót nevetnek ezen.

Tulajdonképpen Noémi gyerekkori vágya vált valóra azzal, hogy kifesthette otthonát, és még nincs készen vele. Mindig van üres hely, ami arra vár, hogy kiszínezzék.

Hirdetés

Noémi gyerekként egy ismerősnél látott egy szépen kifestett gyerekszobát, amelyre Csipike fája volt felrajzolva minden kis részletével, madárkákkal, magával Csipikével. Azóta vágyott arra, hogy legyen egy olyan lakása, amelyet megszemélyesíthet, hogy külön világot alakítson ki egy otthonból. A közös cél az volt, hogy otthont, de kreatív lakást alakítsanak ki.

Itt a falak patyolatfehérek voltak, amikor megvásárolták, akár egy tiszta vászon, ami csak arra vár, hogy hozzáértő, kreatív kezek életre keltsék őket. A rajzok mindenhol a bútorokhoz igazodnak: a kanapéhoz, a könyves szekrényhez, az asztalhoz. Így válik az egyik sarok erdővé, máshol a mezőre képzeljük magunkat, az orgonabokor mellett vagy éppen az asztalnál ülve egy kis virágos ablakon nézhetünk ki, ahol mindig azt érezzük, tavasz van.

Pipacsszerelem

Piros pipacsok. Mindenhol. Gyönyörűek. Ők köszönnek vissza a falakról, a függönyről, a székekről, bútorról és apró kiegészítőkben is. Ez a fő motívum. „A pipacsok egy kis természetességet adnak. Nagyon szeretem ezt a virágot, mivel annyira mulandó, érzékeny mezei virág, nagyon hamar lehullatja a szirmait.

Olyan virág, amelyet csodálni kell, és nem szabad leszakítani. Valamiért azonosulni tudok vele” – avat be pipacsszerelme részleteibe Noémi. A lakásban a piros szín dominál – és nem csak a pipacsok miatt. A fák is pirosak. A szerelmet, a boldogságot hirdetik. De van itt még cicasarok, sok helyről visszaköszön az erdő, a kopár fák, hiszen a fákat is szeretik.

A részletek

Minden a részleteken múlik, és ezekre kifejezetten nagyon figyelt Noémi. „Van egy kis hajlamom arra, hogy túldíszítsek dolgokat, de próbálok vigyázni erre. Nagyon szeretem a szecessziót, és ez meg is látszik a munkáimon, meg persze itt a lakáson is.” Az egyszerűbb vonalvezetésű bútorok ellenpontozzák a sok színt, a falakon játszó növények sokaságát és sokszínűségét.

Részletkérdés bár, de nagyon fontos az is, hogy minden szobát úgy rendezett be, hogy minél kényelmesebb legyen, ne álljon az egyik ember a másik útjában, minél praktikusabban alakuljon a tér. Ehhez pedig a művészektől talán nem megszokott rend is társul. „Sokan meg is lepődnek, hogy ilyen rend van nálam. Az biztos, hogy ha teljes sötét lenne, akkor is megtalálnám, mi hol van.”

A Senki szigete, a tavasz otthona, a beszélő lakás – sok nevet adtunk már neki, az mindenképpen valós, hogy ez az otthon él és formálódik továbbra is. Sok terv van még, ami megvalósításra vár. Kíváncsiak vagyunk, milyen lesz pár év múlva. 

A cikk nyomtatott változata a Nőileg magazin 2018. novemberi lapszámában jelent meg.