Nem lehet csupán egy okra visszavezetni, többnyire számos tényező összejátszása idézi elő azt, hogy egy férfi egyszer vagy többször igénybe vegye ezt a szolgáltatást, szögezi le Bartha Krisztina szexuálpszichológus. Evolúciós okok is állhatnak a háttérben: a férfiak evolúciós szempontból mozgékonyabbak, erősebb bennük a „vadászösztön”, másként vannak kódolva a szexualitásra, mint a nők. Társadalmi szempontból is a férfiak azok, akiknél máig sokkal elfogadottabb a kicsapongó(bb) életmód, mint ahogy az is, hogy náluk erősebb a szexuális motiváció, a szexuális drive.
Testi-lelki beállítódásban is másképpen működnek: a szexuális izgalom esetükben könnyebben létrejön érzelmi biztonság, stabil kapcsolat nélkül. Mindezek a magyarázatok azonban általánosítások,
így a szakember, az egyéni motiváció, az egyén személyes megélései, nehézségei, élethelyzete teljesen új színezetet adhat a miértek megválaszolásához.
Az a vagány legény, aki…
Másként vagyunk kódolva, legalábbis szexuális tekintetben. „A nők számára fontos, hogy érezzék a partner elismerését, a saját vonzerejükből fakadó vágyat, az udvarlást, s erre a fizetett szolgáltatás nem feltétlenül ad lehetőséget. Vagy ha igen, azt komoly összegekért cserében kaphatja meg a nő például akkor, ha egy teljes estére bérel magának partnert” – magyarázza a szexológus. A nő, amikor kicsapong, annak többnyire valamilyen hiány, elhanyagolás az oka, és így a megcsalásban sem a szexuális élmény megélése a legjelentősebb. A pasiknál (legalábbis bizonyos körökben) akár státusszimbólummá is válhat az örömlányok igénybevétele, míg a társadalom sokkal megbélyegzőbb, ha egy nő él ilyen szolgáltatással.
Luxuscikk a férfi prosti?
Érdekes tény az is, hogy a férfi prostituáltak szolgáltatásai ma is inkább „luxuscikknek” számítanak: statisztika bizonyítja, hogy a magasabb pozícióban lévő, általában családdal nem rendelkező, jól szituált nők fizetnek ezekért a szolgáltatásokért, emellett sokkal kevesebb a férfi prostituált (5–10%-a a szakmának, de ebből sokan a homoszexuális közösségben nyújtanak szolgáltatást), akiket ily módon nehezebb megtalálni és igénybe venni. „Ehhez képest a női prostituáltak viszonylag könnyen hozzáférhetők” – fejti ki a szakember, aki egyébként úgy véli,
mindenképpen oka van annak, ha a hosszú távú, kizárólagosságot felvállaló párkapcsolatokban valaki prostituálthoz fordul:
ez lehet kommunikációs probléma, szexuális igények közötti különbség, de lehetnek az adott személynél értékrendbeli, énképpel, önbizalommal kapcsolatos vagy személyiségbeli problémák is.
Kissé aberráltnak tartjuk azt a trendet is, hogy a házasság előtt álló férfiak a legénybúcsún sokszor prostituálthoz fordulnak: Krisztina szerint ez összefügg a házasság mint társadalmi intézmény aktuális megítélésével. „Számos mémmel, viccel találkozunk azzal kapcsolatban, hogy a férfi »élete« a házassággal véget ér. A legénybúcsúra úgy tekintenek, mint az utolsó kirúgásra a hámból” – mondja a szakember.
Kötődni, valakihez
De akkor sem feltétlenül érzelemmentes a szexuális kapcsolat, ha a „kliens” fizet érte: vannak esetek,
amikor a férfi (vagy nő) ugyanahhoz a prostituálthoz jár vissza. Ez többnyire arra utal, hogy ő maga is vágyik az állandóságra, és így egyfajta érzelmi közelséget is megélhet azzal, akihez visszajár.
Ilyenkor érdemes végiggondolni, hogy mire van igénye, szüksége voltaképpen, tanácsolja Krisztina: van-e arra mód, hogy visszataláljon az állandó partneréhez lélekben és testben, vagy hogy milyen módon tudna szerelmi kapcsolatot kialakítani egy független partnerrel. Ugyanakkor fontos kiemelni azt is, hogy a legtöbb férfi pontosan ráérez arra, hogy ezekben a helyzetekben a pénzéért kap szolgáltatást, és ez sokaknak hosszú távon mégsem elég. Hisz a valós kötődés, nemtől függetlenül, mindannyiunk számára fontos.
Virágzó „szakma”
A tömeges prostitúció világszintű kialakulásakor, a 19. század végén több nagyvárosban már szabályozták a tevékenységet, ám a számok jól mutatják: ez az intézkedés korántsem ártott a legősibb szakmának. 1867-ben Budapesten negyvenre korlátozták a bordélyok számát, amelyekben akkor mintegy háromszáz prostituált dolgozott. 1916-ra azonban már csak kilenc bordélyház működött a magyar fővárosban, a legálisan dolgozó prostituáltak száma azonban 2480 volt. Ám ez a szám messze állt a valóságtól: úgy tartják, minden legálisan dolgozó prostituáltra jutott tíz olyan, aki illegálisan űzte „hivatását”, azaz az 1910-es években mintegy 25 ezerre volt tehető a budapesti prostituáltak száma. Mindez azért döbbenetes, mert akkoriban körülbelül 900 ezer volt a főváros összlakossága. Az utcai prostitúciót azóta is számtalan országban törvény tiltja, ez viszont nem azt jelenti, hogy eltűnőben lenne a jelenség.
Kiemelt képünk illusztráció: Shutterstock
