GRÓF BICIKLIN Báró Apor Csaba: Belső-Erdélyre „ítélve”

A sorsfordító végzet 1949-ben a Sepsiszentgyörgy közeli Sugásfürdőn érte utol az idén századik születésnapjához közelítő báró Apor Csabát. Az ottani közfürdőben várt a sorára, amikor egy férfi érkezett egy nő társaságában, és soron kívül akart bejutni a fürdőbe. Apor Csabában felhorgadt az igazságérzet, nem hagyta szó nélkül, mire a férfi: nem tudja, ki ő? Nem, honnan tudná. Rövid szóváltás és lökdösődés után az ifjú báró jutott be előbb a kádfürdőbe, de a következő alapos tisztálkodásra már többet kellett várnia. Két nap múlva bevitték a Szekuritátéra…

Itt egy héten át zárkában tartották, többször kihallgatták, majd váratlanul hazaengedték. Újabb hét elteltével viszont megint jöttek: Balázsfalvára, kényszerlakhelyre helyezik át a családot. Egyetlen napot kaptak csomagolásra, a parancs a család valamennyi tagjára érvényes volt, még a szász házvezetőnőre is.

„Előzetesen apám nem volt hajlandó aláírni a torjai birtok államosítási okiratát, ezért vittek el bennünket Sepsiszentgyörgyre, ahonnan útépítéshez vezényeltek. Akkoriban zajlott az Erdélyt a Szovjetunióval összekötő moldvai út kiépítése, szükség volt a munkáskézre. Nem volt rossz dolgom, néhány napig a topográfiai felméréseken rontottam a levegőt, majd felelős beosztást kaptam: a maksai vasútállomáson amolyan raktárosként én vettem át az útépítésre szállított követ.” A viszonylagos nyugalom azonban nem tartott sokáig.

Feljelentés érkezett ugyanis, miszerint az Aporok még mindig túl közel vannak, továbbra is ártalmas befolyásuk alatt tartják az embereket, ezért késik például Torján a kollektív gazdaság megalapítása.

Az is előfordult, hogy Kézdivásárhelyen kiutasították Apor Csabát a „hasonszőrű” munkásoknak fenntartott kantinból, mondván, az osztályellenségnek nem szabad oda betennie a lábát. 

Amikor Balázsfalván kiderült, hogy agrármérnöki végzettséggel rendelkezik, mindjárt jelezték: mérnökre szükség van. A felsőfokú agrárképzettség a szép új világban is jól fizetett, 1950 februárjában alakult a településen egy zöldségkertészet, a „gyanús elem” mérnökre százhektárnyi zöldséges gondozását bízták. 

Hirdetés

A Küküllőszeget – ez volt Balázsfalva korábbi neve is – nagyon jó minőségű földekkel áldotta meg a sors, ősszel már a filmhíradóban is mutogatták a mintakertészetet. Az Apor-család három éven át élt Balázsfalván, a „sztármérnök” ott is nősült meg. Az ismert csíkszeredai politikus, parlamenti képviselő és szenátor, Pál Gábor leányát, Veronikát vette el – még Budapesten találkozott először a két fiatal –, a Pál család hajdani otthonában működik ma a csíkszeredai magyar főkonzulátus. A házaspár több más településen is megfordult, miután a férjet áthelyezték a Balázsfalva közeli Hosszúaszóra, a Maros megyei Bethlenszentmiklósra, a szászvidéki Csicsóholdvilágra, neje pedig többnyire könyvelőként követte férjét a különböző mezőgazdasági egységekhez.

És bármilyen abszurd módon is hangzik, az örök vándorlásra kényszerülő Apor-család alapvetően még szerencsésnek is mondhatta magát.

Míg ugyanis a háromszéki kitelepítettek többségét Dobrudzsába, a délalföldi Măcinbe toloncolták, addig a torjai kollektivizálás útjában lévő Apor Csabának és szüleinek a kultúrvidéknek számító Belső-Erdély jutott.

1981-től már egy marosvásárhelyi lakásból ingázott Apor Csaba a környék különböző mezőgazdasági egységeihez hol tüzet oltani, hol tovább fejleszteni. A nyugdíjazás előtti utolsó állomáshelyet a radnóti kiemelt fontosságú mezőgazdasági vállalat jelentette, 1985-ben onnan ment nyugállományba. Maradhatott volna még, de már nagyon elege volt a sok üvöltözésből, az éjszakai razziákból. „Nyugdíjasként szép csendben éldegéltem, a rendszerváltásig egyetlen alkalommal látogattak meg a szervek egy házkutatás erejéig. Néha besegítettem az ugyancsak agrármérnök fiamnak, aki egy zöldségtermesztő kísérleti állomáson dolgozott.”

Így telt el a Ceaușescu-korszak utolsó négy éve. Apor Csaba előző élete.

Fotó: Köntés Ernő, családi archív

Friss lapszámunkat alább kérheted: