Veletek vagyunk Bátorítani, erősíteni egymást! – kérdeztetek, szakértőink válaszoltak

Mit kezdjen a félelmével a nyugdíjas, hogyan csökkentse szorongását a fiatal, és milyen lehetőségei vannak egy egyedülálló anyának, ha egyszerre kell dolgoznia és gyermekét lefoglalnia. Kérdések, melyek a jelen helyzetben nehézségek – pszichológus-szerzőink ezekhez próbálnak fogódzót adni. Szükség van arra, hogy foglalkozzunk érzéseinkkel, mentális egészségünkkel, kérdezzétek őket, segítenek. 

Szorongok, mi lesz a jövőmmel?

Olvasói kérdés:

Mindig is aggódó típus voltam, és a mostani helyzet miatt folyamatosan szorongok: a munkám miatt, a családom miatt, hogy mi lesz a jövőmmel. Még csak 26 éves lány vagyok, s minden olyan kilátástalannak tűnik. Hogyan csökkenthetem a szorongásomat? Hogyan tekinthetnék pozitívabban a jövőre?

Asztalos Ágnes válaszol:

Ez a helyzet fokozottan megviseli az embereket, könnyen érezhetjük úgy, hogy átcsapnak fejünk fölött a hullámok. Tehát nem vagy egyedül a bajban. Most az apró dolgokra, rövid távú célokra érdemes fókuszálni: mi volt jó egy adott napban, mit tudtál elvégezni, kinek tudtál segíteni – mindezt azért, hogy érezd, hogy a tőled függő dolgokat képes vagy kézben tartani.

A kereteket érdemes az „itt és most”-ra szabni, így megélheted, hogy igenis vannak dolgok, amiket te kontrollálhatsz.

A nap végén akár egy kis, rajzos „leltárt” is készíthetsz arról, hogy mit sikerült aznap megtenned magadért és a környezetedért. A jövő megfoghatatlan, a jelenben próbáld meglátni az apró örömöket, sikereket. Biztos vagyok benne, hogy vannak ilyenek!

Féltem a házasságom

Olvasói kérdés:

Tartok attól, hogy a házasságom rovására mehet, ha még sokáig elhúzódik ez a helyzet. A férjem nehezen viseli a bezártságot, feszült, ingerült. Az elmúlt időszakban sokat vitatkozunk, és úgy érzem, hogy ezt nem fogom bírni sokáig. Mit tegyek?

Bartha Krisztina válaszol:

Kedves Levélíró!

A bezártság és a gyorsan változó szabályozások természetes velejárói a feszültség, az aggodalom, az ingerültség. Fontos lenne beszélgetni arról, ami konkrétan feszültté teszi a férjedet. Mondd el te is neki, hogy mi foglalkoztat, hogyan éled meg ezt az időszakot. Ha ismerjük egymás álláspontját és érzéseit, könnyebb megérteni és elviselni a másik rossz pillanatait, emellett lehet, hogy közösen találtok megoldásokat, stratégiát az igények egy részének megvalósítására vagy az érzelmek kezelhető mederbe terelésére.

Igyekezzetek időt szánni a kapcsolatotokra, pl. este, amikor a család többi része elcsendesett, beszéljétek meg, mi volt jó és mi volt nehéz az adott napon, reggeli kávézáskor tervezzétek meg a napot.

Nap közben próbáljatok meg egymás felé fordulni kedves szavakkal, dicsérettel, érintéssel.

Nem bírok a gyerekkel

Olvasói kérdés:

Hirdetés

Tanácstalan vagyok: egyedülálló anyaként hogyan egyeztethetném össze az otthonról való munkavégzést, és a gyermekem felügyeletét? Az önkéntes házi karantén már több mint egy hete az életünk része, és a gyerekem is meg én magam is nehezen tudunk megküzdeni a kialakult helyzettel. A mesefilmnézés nem köti le, társasjátékozni meg én nem tudok vele, mert a nap nagy részében dolgoznom kell. Mit tanácsol, hogyan lehetnék türelmesebb, hogyan tudnám az 5 éves gyerekemmel megértetni, hogy anyának most dolgoznia kell, hiába van itthon, egy légtérben?

Dimén-Varga Tünde válaszol:

Kedves Olvasó! A legfontosabb, hogy elfogadjuk, sem a munkát, sem a gyermeknevelést nem lehet a megszokott, magunktól elvárt minőségben elvégezni krízishelyzetben. Ha nem kötött a munkaidő, akkor megoldás lehet a gyermek alvás idejére (kora reggel, késő este, déli pihenő) ütemezni a munka egy részét. Segíthet az is, ha az idő „múlását” láthatóvá tesszük a gyermek számára.

Például egy órán/képernyőn megmutatjuk, hogy mennyi ideig kell egyedül játszania. Óránként 10–15 perces szüneteket érdemes beiktatni, amikor vele foglalkozunk.

Egy-egy órára videochat-en is lefoglalhatja valaki, akit kedvel. Esetleg minden napra betervezhetünk új, kreatív feladatot, amit egyedül is el tud végezni vagy elővehetünk régi, elfeledett játékokat. Észszerű korlátok közt az életkorának megfelelő, számítógépes, fejlesztő játékok/feladatok is elfogadhatók. Ha a gyermek „szeretettankját” nap mint nap újratöltjük öleléssel, beszélgetéssel, közös játékkal, jobban viseli a megváltozott helyzetet.

Idős vagyok, nyugtalanítanak a hírek

Olvasói kérdés:

Nyugdíjasként megrémít a tudat, hogy a korona vírusban csak az idősek halnak meg. Ezzel az információval szembesülök minden nap, ha bekapcsolom a televíziót. Hogyan csökkentsem a félelmemet?

Szalay Zsuzsanna válaszol:

Kedves Levélíró!

Megértem, hogy nagy félelemmel tölti el a koronavírusos megbetegedés veszélye, a híradók figyelmeztetései. Így van, a veszélyeztetett korosztály az idősebb generáció tagjai, de főként azok, akik egy vagy több súlyos krónikus betegségben is szenvednek. Ha Önnek nincs ilyen, vagy kevésbé súlyos, akkor védettebb, ha pedig van, akkor is a biztonsági intézkedéseket fokozottan betartva védheti meg magát.

Igenis, tehetünk azért, hogy védjük magunkat.

Ha vannak barátnői, hasonló korú, félelmekkel küzdő közeli ismerősei, hívják fel egymást telefonon, osszák meg egymással érzéseiket, de ne felejtsék el bátorítani, erősíteni egymást! Mindenemellett pedig tartsa be a korlátozásokat, a megfelelő óvintézkedéseket tegye meg, és erre intse családtagjait is.

Küldd el kérdésedet a level@noileg.ro e-mail-címre, és mi igyekszünk rövid időn belül a legjobb tudásunk szerint segíteni! Együtt vagyunk a változásban!

Kiemelt kép: Shutterstock